Month: December 2011

ハンガリーに帰って解かった事

もっとも、絶対ここ一生生きたくないということ。春のアニメのシーみたいに未来がないとしか感じれない。政治も経済も物心ついたときからずっとなんか危機っぽくやばかったけど、なんとなくいけた。しかし今のグローバルの経済危機はもう何年も続いてるしセクターからセクターへうつってるみたいだし、すでに弱かったハンガリーはさらにやばくなった。それに加えて民主化以降20数年の政治もいいといえる政府は一度もなかった。また公安も恐ろしい状態で、俺の育った街は日が沈んだ後街を歩くさえも怖いほど。後は観光客には多分わからないが、人の話とかちょっとだけ聞くと不満、不安、短気しかみえない。収入が低くて、税金や物価が高くて、生活は安定できない。それに失業者も多くて自発的と非自発的の比率もなんか知りたくもないぐらいだ。

こんな環境には帰りたくない。家族や友だちがいなきゃ絶対一度も帰らない。「そんな国を助けるのはお前の役割やろ」と言われたことあるから言うけど、千万人の中で約6割がどうしょうもないぐらいのあほなら、残りの考えることぐらい多分できる人たちは何もできない。あほの方がいつもうるさいってこともあるし、あと考えれば人たちが違うことにたどり着いて、違うやり方を選ぶことが多いから団結が難しいしもともとハンガリー人はそんなこと簡単にできる性質じゃないし。そして世界の反対側に住んでる俺が毎日デモ行ったりできないし。(日本の方はデモに行くべきと思ったことなかったけど、もしあったら行くよ。)


Különbség a kávé és a tea között

Kávét bírok teljesen önmagában inni, sőt, csak úgy szeretem. Ezzel ellentétben a fekete teával vannak gondok. (Zöldet meg nem iszok annyit, hogy bármi feltűnhetne.) Ha tejjel és mézzel iszom, ahogy egyébként mindig, ha van itthon tej és méz (és mostanában egyszerűen nem volt pénzem mézet venni), akkor nincs semmi gond, ellenben ha magában iszom, akkor a következő dolgok történnek.

Először is, felébredek tőle. Ha rakok bele valamit, akkor is mindig felserkent a tea, bár teljesen máshogy, mint a kávé. A kávé robbanásszerűen és úgy, hogy alig bírok magammal, ezzel szemben a tea csendesen és úgy, hogy mindenképpen alkotni akarok valamit. Lehet az programkód, blogbejegyzés (hoppá), vagy akár novella vagy vers is (mint az gimis koromban igen sokszor előfordult, hiszen akkor nem kávéztam még). Ha viszont magában iszom a teát, akkor ugyan egy kicsit vadabbul ébreszt fel, cserébe viszont halványan megfájdul tőle a fejem, rázni kezd a hideg és furcsán émelygek tőle.

Az is jelentős különbség, hogy kávém nincs itthon (pontosabban eszpresszóba való van, csak az eszpresszófőzőben eldugult valami, úgyhogy az kiesik), ellenben teám annyi, mint a tenger. Persze mézem sincs.


Hőszigetelés, minek az

Az biztos, hogy itt “délen” a japánok nem ismerik ezt a fogalmat. Azt nem tudom, hogy Hokkaido magasságában, ahol azért már igencsak télies a tél, mi a helyzet (azt hallottam, hogy ott létezik központi fűtés). Nem tudom megérteni, hogy miért egyrétegű üveglap az ablak, hogy miért nincs telefújva azzal a szigetelőhabbal az egyébként puszta kézzel áttörhető fal, amikor azért itt is tud igen hideg lenni (nyáron meg igen meleg). Pedig mennyivel egyszerűbb (és olcsóbb) lenne, ha nem kellene folyton mennie a légkondinak, nyáron azért, mert besülnek az áramköreim, télen meg azért, hogy ne deresedjen meg szegény páfrányom.

Igazából ezt most az ihlette, hogy elmentem bevásárolni, és addig egy órára bekapcsoltam a légkondit. Még ment, amikor hazaértem, és egész kellemes volt akkor éppen a szoba klímája. Azonban most letelt az egy óra, meg azóta még egy jó húsz perc, és ugyan be van csukva minden ablak, még a(z egész vastag) függöny is be van húzva, és megy az asztal alatt a fűtőtest, hogy ne fázzon a lábam, máris kezd hideg lenni. Felmerül bennem, hogy ezt mégis hogy.


Ritkaság: egy jó nap

Ez a mai nap egy kicsit több szempontból is rendkívüli volt. Először is, nem aludtam délután egyig (csak délig), és valami egész izgalmasat is álmodtam, de azt már nem tudom, hogy mit. Megreggeliztem és gyűjtögettem még a hazaútra némi finom halálmetált (igazából erre kéne valami jobb név, mert az egyetlen dolog, ahogy kötődik a halálhoz, hogy ha hirtelen kirobban a hangszóróból, halálra ijeszthet), aztán elhúztam kondiba. Út közben majd’ befagytak a testnyílásaim, olyan iszonyú szél fújt. Aztán kinyomtattam és beadtam a beadandót, amit még kedden megírtam, és beugrottam a helyi TO-ra (tanulótámogatási iroda), mert ugyan tegnap beadtam a papírt, hogy változott a klub honlapja, hívtak (amíg aludtam), hogy ez nem lesz jó. Na mondom mi lehet, mint kiderül az a gáz, hogy linkeltem az előző honlapról a fényképgalériákat, és a tavalyi táboros képek közé a nagy eszű előző admin feltöltötte azokat a képeket is, ahogy az egyik azóta negyedéves hulla részegen egy szál alsógatyában (majd anélkül) pózol… Ráadásul az előző oldalhoz nekem nincs is hozzáférésem, úgyhogy szóltam az előző adminnak, hogy nem ártana leszedni…


last.fm discover

You might or might not be aware how seriously i’m addicted to last.fm. Actually i’m rather addicted to music and i love statistics, so last.fm is just the perfect place for me. No surprise it’s always open in a browser tab and it’s among the top visited sites in all my browsers. However, i’m not subscribed, because the only reason i could imagine doing that is the Radio feature, but the times i tried it, it simply didn’t work so well. After 2-3 songs suddenly something totally out-of-place would pop up and i’d rather close it and return to my own library.

But now it’s all changed with seeing one single tweet. Last.fm announced the launch of their new service called Discover. It claimed that it’ll help me find me new favorite artist–and truth be told, it has the best of chance to do so. Unlike the Radio, i haven’t seen anything here indicating a limit on songs i can listen for free, and i definitely do love discovering new and/or underground bands. It works based on tags, so there might be some songs that seem out of place, but then i can just click “something different” to find something more to my taste or “more like this” if i liked something.


Mostantól

Most éppen tojásos nokedlit főzök, amennyi csak a csövön kifér. Ma megeszek belőle egy adagot, holnap is, és remélem, hogy marad szombatra is. Vasárnap még itthon reggelizek aztán délben irány az állomás, és kezdődik a két napos kálvária a reptérre, reptereken és a repterek között (remélhetőleg a reptérről el már nem lesz vészes). Holnap csütörtök, és egész délután csak fordítani fogok, meg még egy kisebb fícsört megírok a klubhonlaphoz, pénteken szintén fordítok (ezúttal pénzért), szombaton szintén, bár akkor már pakolni is kell majd, és megérkeztünk újra ugyanoda. Közben reménykedek, hogy a PayPal időben utalja a pénzemet a számlámra, mert különben nem tudom, hogy fogom kifizetni a számláimat. Bár nyilván megoldanám. Mindig megoldom.


Dear eBay

You pissed me off. Really badly.

But first the backstory. A friend of mine, who helped me out greatly at the end of november when i was in the deepest pitch of financial crisis, asked me to get something for her from eBay. I have a PayPal account, and thanks to recent (and unexpected though very appreciated) donations and my translation payments, i have a non-negative balance on it, so i could help her.

The item in question was a refurbished 16GB HP Touchpad tablet on $100 sale. The sale was announced to start at 1800 central, and i was right there at the start line. And then eBay decided not to work. The “Buy now” button just wouldn’t work and the javascript console showed that it’s because the “back-end servers reached maximum capacity”. Then when i finally got past that it and tried to add the address of an american friend who was kind enough to agree to help, not even the “change” or “add adress” links would work. By the time i could get it to react at all, of course the item sold out. But after a quick exchange of mails i tried to get the 32GB version for 150 bucks, but the site again simply refused to react to the “Buy now” button. After over an hour of trying i gave up, went to the gym, and by the time i got back of course it was sold out as well. All variants.

So let me put this shortly: a leprous elk fuck you in the arse with its spiked bloody cock, dear eBay. Get your service working or fuck off.


Megint hosszú

Megint hosszú lesz a hazautam. Bár lehet nem kéne azt írnom, hogy “megint”, mert ilyen hosszú szerintem még sose volt. Eddig vagy Tokióból mentem a reptérre, ami ugye egyértelműen nem jelentős út, vagy PGV-vel (PuskaGolyóVonat). Ezúttal viszont nincs pénzem PGV-re és nem is lakok már Tokióban, ami azt jelenti, hogy az egész napos normál-vonatos utazás vár rám, amivel csupán annyi a probléma (már azon kívül, hogy vagy nyolc órát kell vonaton tölteni), hogy a mocsok nagy bőröndömmel vicces lesz átszállni hatszor-hétszer, amikor általában lépcsőzni kell satöbbi. De megoldom. Mint mindig. Legalább lesz időm út közben olvasni, csomózni, esetleg még aludni is (haha).

Bár igazán vicces akkor kezd lenni a dolog, ha belegondolok, hogy előtte szombat éjszaka fordítok, és az éjszakát ismétcsak a reptéren fogom tölteni (költségek minimalizálása és hasonlók). Aztán meg jöhet a huszonegy órás repkedés hazafelé, amiben még a szöuli szórakozás még csak-csak elmegy, de a párizsi már kevésbé lesz vicces, mivel Párizsig és Párizstól Budapestig külön jegyem van, és egyelőre nem tudom, hogy el tudom-e intézni, hogy ne kelljen Párizsban a ki-becsekkolással szenvedni (meg várni a csomagra, útlevelet ellenőrizni és hasonló finomságok). Annak is utána kell majd nézni.


That developer

I don’t know how i managed to, but last week when i was speed-deving the new homepage for my club, i actually wrote it in a way that proved to be very efficient and with this i could avoid the biggest problem of developing the blog engine. That is, i simply couldn’t concentrate long enough, because after a while some weird problems started popping up from the MVC separation and the OOP, and at the same time it took enormous effort to get any output from the template.

With this new way i not only keep the whole thing more or less completely OOP, but i think MVC are separated well enough as well. Not to mention that the way i’m handling the nesting and inheritance of objects, i can get output from it in a very early stage, which makes debugging easier, lets me see design problems early on and also motivates me to actually finish the code. Which means that this might be the first time in god only knows how many attempts these past six years to rewrite the blog engine that i could get it done.

I’m so excited.


Nyilván

Pont akkor jön a megvilágosodás, hogy hogy lehetne igazán jól és gyorsan megvalósítani a blogmotort objektumorientáltan, MVC meg minden hasonló finomságot is figyelembe véve, pont akkor, amikor már halomban állnak a fordítani valók és az ellenőrizni való fordítások, amikor jövő hétig meg kell írnom egy amúgy egész érdekes beadandót, amire attól függetlenül egy napom legalább rá fog menni, amikor egyébként is egész hónapban semmi de semmi nem akar normálisan összejönni.

Úgyhogy most fogtam egy jó kis eszpresszót, aztán ha kihűl annyira, hogy ne égesse hólyagosra a nyelvem (számoljunk vissza harminctól, igen, köszönöm), nekiugrok és ledarálom a fordításokat, elkezdek forrásokat gyűjteni a beadandóhoz, aztán ha marad bárminemű energiára kicsit is emlékeztető dolog bennem, mire ezekkel végzek, akkor nekiülök tervezni a motort. Mert azt az elmúlt n+1 alkalom nagyon jól mutatja, hogy ha nem tervezem meg előre az utolsó ellenőrző regexig, akkor valami teljesen váratlan helyen be fog bukni az egész. Bár a hónap hangulatához az is illene.