Pont az imént szóltam megint valami nagyon nem szépet kis hazánkról, és mivel ez mostanában elég gyakran előfordul, végeztem egy kis önvizsgálatot, nem vagyok-e hazaáruló (stb).

Magyarországot, mint földrajzi egységet és mint kultúrát és hagyománytömeget a szülőföldemnek tekintem. A gyökereim ott vannak, nélküle nem lennék az, ami, aki. Amíg Magyarországról, mint földrajzi egységről vagy mint ideáról van szó, addig nagyon is hogy hazaszerető vagyok. Azt hiszem.

Ugyanakkor van az idea mögött (előtt) egy valóság, amin nem tudok nem fennakadni. Mert különösen az utóbbi öt évben, amióta kívülről látom tűnik fel egyre inkább, hogy Magyarország, mint politikai egység és mint társadalom, milyen mérhetetlenül visszataszító egy valami.

Amíg Magyarországon éltem, csak nevettem rajta, hogy az első jellemző, ami egy átlag magyar emberről eszembe jut, az az, hogy panaszkodik. Elégedetlen, morog, visszasírja a (soha nem létezett) régi szép időket, gyűlöl (kevés kivétellel) mindent és mindenkit, és minden bajáért mást okol. Csődben van a gazdaság? Nincs ipar? Romokban az oktatás, az egészségügy? A cigányok hibája! Vagy a zsidóké, esetleg mindkettőé!

Az fel se merül senkiben, hogy miért küzd egy társadalom huszonöt éve ugyanazokkal a problémákkal, és miért nem sikerült még ennyi idő alatt sem kitermelni egy olyan politikai elitet, akiknek esetleg volna valami fogalma arról, hogy hogy kéne kormányozni egy országot? Mert persze nagyon szép és jó hogy a legújabb kampányra mindig elrepül a sok pénz, de attól még nem lesz megoldva semmi. Hiába szívatjuk a multikat meg a bankokat, így is úgy is az emberek hátán csattan. Persze lehet örülni, mert akkor legalább a bankot utálják, nem a kormányt. Pedig.

A lényeg, hogy Magyarországhoz, mint politikai egységhez és mint társadalomhoz való kötődésem kimerül a hivatalos állampolgárságomban. És ahogy a dolgok haladnak, ez jól is van így. Bár abba inkább bele se gondolok, hogy hova fog vezetni ez a “haladás”. Addig is csodáljuk meg, amint Viktor felfedezi a számítógépet – bár csak az teszi mulatságossá, hogy ilyen képeket utoljára Kim Jong-Ilről láttam.