Megy a majré, hogy milyen felháborítóan nehéz volt az emelt angol érettségi hallásértési feladata. Az a bizonyos Picasso. Biztos csak a külföldre szabadult ember beszél belőlem, de erre csak annyit tudok mondani, hogy: Magyarország. Ugyan miért nem rinyál a magyar ember?

Na ne röhögtess. Ez a szöveg esetleg annak lehet nehéz, aki életében egy büdös szó angol szépirodalmat nem olvasott. Egyetlen tetszőleges Poe novellából (átlag 10 oldal egy, le ne szakadjon a lurkó keze!) össze lehet szedni szinte a teljes szókincset, ami ehhez a feladathoz szükséges. Persze, ha ott hallja valaki először a “harlequin” vagy a “somber” szavakat, akkor gondot okozhat.

Bár akkor meg csak azt nem értem, hogy mégis minek megy emelt szintű érettségire angolból… Annak, aki nagy büszkén ugatja a sajtóba, hogy “nem a szar hallásomról vagyok ismert,” csak annyit mondanék, hogy érdemes lenne újraértékelnie önmagát és a saját képességeibe vetett hitét. Teljesen mindegy, hogy milyen jó a füled, ha nincs meg a szókincsed mellé.

De tudod mit, még csak irodalmat se kell feltétlenül olvasni (bár az soha nem árt meg). Ha könyvallergiás vagy, akkor lehet filmeket és tévésorozatokat nézni. Casablanca. Tudors. Trainspotting. Game of Thrones. Fight Club. Misfits. Hoppá, hirtelen már nem is olyan nehéz az az emelt szintű érettségi!