Csak akkor tudatosult bennem, hogy már a csütörtöknek is vége lett, amikor éjfél előtt pár perccel feltűnt, hogy az óra mellet nem “sz” van, hanem “cs”. Egész nap abban a hitben éltem, hogy szerda van – vagy inkább csak nem voltam hajlandó felfogni, hogy nem így van.
Mondjuk nincs sok okom panaszra. A hetem eddig nem volt épp unalmas, hiszen a stúdió már teljes gőzzel pörög, és kedden még mást is sikerült bezsúfolni. Szeptembertől pedig a hétvégéim sem lesznek unalmasak. Nem mintha eddig azok lettek volna – nem is tudom, hány kiállítást (stb) néztem meg augusztusban.s
Cserébe így estére azért visszanyalt a fáradtság, és borzalmasan ingerlékeny lettem. Arra már ki sem térek, hogy csak gyűlnek és gyűlnek a további teendők (köztük első a takarítás).
