Month: March 2024

Hiking gear nowadays

Trekking poles

Black Diamond Alpine Carbon Cork. Not as compact as the aluminum Alpine Carbon FLZ, but it feels much lighter and more durable.

Gloves

The new discovery is the Norrona Fjora mesh gloves. I’ve used Norrona gloves before and I wasn’t blown away: those were uncomfortable and fell apart quick. The Fjora mesh gloves on the other hand are ridiculously light and unlike similar offerings from Montbell, these didn’t get shredded on the first rocky scramble. Of course they’re not warm, but unless it’s well below freezing, for me it’s enough.

Backpacks

Since 2020 I’ve been using a Mammut Ducan Spine 28-35 for training both in the gym and on the trail. Its rock solid back support system means that I can load it up with 20+kg and (while it does creak from that much weight) it still carries just fine. However, over the years I wasn’t going easy on it, so it’s now pretty much falling apart.

For lighter hikes I discovered K’s Ultralight and I’ve been using a KS40 for 1-2 day hikes. It lacks any support, so I definitely wouldn’t load it up, but with an Outdoor Vitals closed cell pad folded into its back side, it’s a super light option with plenty of pockets.

For longer hikes I use Hyperlite, a Southwest during the summer and a Prism during the winter.

Shirts

For a good while now I’ve been using Marmot Ascent shirts, both long and short sleeve. They’re extremely hard to find (I get the impression that the long sleeve version isn’t made anymore at all), but they’re super light, they dry in a flash and they don’t get smelly even after 3-4 days of Japanese summer heat. They perform way better than the Montbell shirts I used before—though I still use Montbell short-sleeved shirts in the gym. The Marmots feel so delicate I’d really rather not wash them every other day.


Some notes on iOS BLE

Dealing with Bluetooth Low Energy (BLE) through Swift can be pretty tricky. The interfaces and delegation are straightforward, but there is an implicit “right way” of doing things that (as far as I could find) is not documented anywhere.

I don’t know if the way you have to hold on to references to things or they get immediately discarded and cleaned up was surprising only for me with zero Swift background, but it took some time to get used to. For example CBPeripheral and CBL2CAPChannel objects require that you keep a reference to them, or the connection will be terminated, resulting in interesting behaviors.

Another thing is that I couldn’t find any details about error patterns in the documentation, but I figured out the following:

  • the input and output streams that come with a CBL2CAPChannel are not opened when you get your hands on them, and result in a pretty obscure 0x0122 failure if you try to use them without opening them first
  • you have to read/write those streams from the same DispatchQueue where they are scheduled, or the operations will silently just do nothing. Logging Thread.current can help debugging this.
  • error 436 means the local (you) severed the connection. This usually happens when you forget to hold on to the CBPeripheral instance
  • error 431 means the remote peer severed the connection. I’m not entirely sure what triggers this, since usually the disconnect is very graceful with a delegate callback. Maybe sometimes closing the streams doesn’t make it in time and this error gets logged first?
  • error 582 means the PSM used to initiate the CBL2CAPChannel is incorrect.

Az a fránya orr

Tegnap este úgy kifárasztott a műszak, hogy nem volt energiám még egy számjegyű “melegben” és csepergő esőben elindulni kondiba, inkább nekiálltam és összeraktam a polcot a hálószobámba. Közben rendet is raktam, és ekkor történt a baleset: újra hajtogattam a meleg pokrócot, amit amúgy nem használok, és úgy tűnik gyűjtötte a port. Nekem meg van egy szexi poratka-allergiám.

Öt percre rá fullra be volt már állva az orrom, bár nálam szerencsére az allergia kimerül ennyiben. A duguláson segít az orrspré, és reméltem, hogy a brutálisabb gyógyszer majd megnyugtatja az éjszaka alatt. Ehelyett az történt, hogy míg az orrsprének köszönhetően elaludni el tudtam, reggelre belobban teljesen “megfázásosan” az orrom. Gondolom, hogy felgyülemlett valami az éjszaka, amiben beindultak a bacik. És persze így már egész nap folyt az orrom, mintha megnyitottak volna egy csapot.

Amit persze nem győzök fújni, és ha fújom is, folyik hátrafelé a torkomba, úgyhogy persze az is elkezd kaparni, mert valami szaros fertőzés jobban tudja manipulálni a testem folyamatait egy begyulladt orr-nyálkahártyán át, mint én. Így ma kimaradt persze a kondi, és gyanítom, hogy holnap egy rendelő látogatás is be fog kerülni a napirendbe, mert általában ha már itt tartok, akkor rendes gyógyszer nélkül örökké tart.

Azt a kurva pokrócot meg a következő adandó alkalommal kidobom a fenébe.


Barcelona

Nem is tudom, hogy jött elő, de a múltkor ahogy a főnökömmel beszélgettem, szóba jött az MWC, én meg reflexből rávágtam, hogy “de mennék”. Mire nagy meglepetésemre az volt a válasz, hogy “nem gond, még ki menjen?” Nem kevés szervezés és a hitelkártyáim kimaxolása után (természetesen a cég utólag megtéríti) végül most február végén eljutottam Barcelonába majdnem egy egész hétre.