Néha zavar a saját emlékezetem. Például most itt ülök a szobámban, kint tombol a nyár, nekem beadandót kéne írnom (és mindenképp megcsinálom még ma – ahol a “ma” a naptári mai déli ébredésemtől fogva tartó nagyjából folyamatos ébrenlétet takarja), az agyam pedig sorban hozza elő az emlékeket. Olyan furcsa, hogy nem rémlik, hogy régebben (értsd négy-öt évvel ezelőtt) is ennyit emlékeztem volna. Nem lett volna annyi mindenre?

Ott van egy kis tasak instant kávé a kávéfőző mellett, amiről eszembe jut, ahogy tavaly Okinawán a tájfun elől futva hogy kevertem magamnak a jeges instant kávékat a kombinikben. Erről eszembe jut az egész okinawai kaland aztán… Meg a kínai hajóút, amiről meg az egész kínai banzáj.

Vagy tök váratlanul eszembe jut, hogy tavaly a nyári szünetben nagyjából csak sportoltam, StarCraft 2-t játszottam és Stargate Atlantist néztem, ami már magában is megrázó, tekintve, hogy a Stargate címnek az Universe végével vége lett.

Vagy a még korábbi nyarak, a Nyírjes, a Balaton(ok), a mindenféle fesztiválok, az első igazi, amin valaha voltam, a wan2 meg annyi minden más…

Idén is tervezek emlékeket szerezni, például veszek egy országúti bringát, és eltekerek valamerre (lehetséges célpontok Hiroshima és Tokió), StarCraftozok megint sokat, idén is megyek a Summer Sonicra, lesznek klubos dolgok is biztos, talán még összejön egy amerikai út is szeptember elején… Majd meglátjuk.