Elhalálozás okán most van másfél óra szabad időm, amit szigorúan tanulásra akartam szánni, de egyszerűen nem bírtam ellenállni a kísértésnek, hogy idefirkantsak valamit. Először is, az új Hamachi jól néz ki – ahogy elvárható egy kettes verziótól. Az ebédem finom volt, magamnak csináltam, talán nem meglepetés (sós, szójaszósszal, gyömbérrel, fokhagymával, pirosarannyal, salátával valami hal és köménnyel, mellé persze rizs meg az a sárga cucc amit mindig adnak a bentók mellé). Továbbá, lett még egy blog-“dizájn”-tervezet, tessék megnézni és véleményt mondani, ha van. Plusz a háromszorosára nyúlt ebédszünetben tervbe van véve egy könyvtárlátogatás, aminek során ki akarom nyomtatni a közgáz beadandót (az imént említett halálozás végett egy héttel csúszik) és keresni néhány könyvet, majd kiderül mi lesz belőle. Ráadásként megszületett az első tervem a japán utáni évekre nézve, ami úgy hangzik: Idegenlégió. Ezen kívül már csak az unalmas iskolai élet és a még rosszabb hajtás maradt, meg hogy holnap este megyek Oszakába. Alig várom!

Még mindig zárkózok, egyre jobb ütemben. Ma megvolt az előadás a mitakai evangélikus gyülekezetnél. Nekem egy kicsit úgy tűnt, hogy inkább kíváncsiak rám, mint arra amit mondok. Utána se az egyházról vagy az életvitelünkről kérdezgettek, hanem inkább hogy Erdős Pál rokonom-e és hogy miért-hogyan ez a hajszerkezet. Meg persze volt sült tészta, hot dog, meg sok finomság (elkértem a süti receptjét).

Hét közben nagyjából semmi rendkívüli, minden nap estig házikat írtam (főleg nyelvtant) meg kanjikat tanultam, és ez jövő héten sem igazán fog változni. Keddig igaz, hogy meg kell írnom egy politika beadandót (már nagyjából összekutattam az anyagot, csak meg kell írni), de az csak ma-holnap, aztán megint a sulira kell koncentrálni (ami valószínűleg azt jelenti, hogy kedden a cigányság oktatási problémáiról szóló előadásom “rezüméjét” fogom írni).

Most pénteken is volt egy buli, de egy-kettő körül már ágyban voltam, úgyhogy tudtam dolgozni délelőtt a mai előadáson. Jövő pénteken is lesz hasonló, ha nem nagyobb szabású, mert Rado van olyan szerencsés, hogy a vizsgák után van a születésnapja és nem a vizsgaidőszak közepén (mint nekem), úgyhogy ordító nagy bulit akar csapni. A gond, hogy én akkor már úton leszek Oszakába a pingpongklubbal, és csak vasárnap este érek haza a tervek szerint…

Megint csak a csönd, és más semmi. Nem igazán van időm leülni, hogy akkor én most blogolok, mert egyrészt minden nap ugyanarról szólna (fölkelek, ha sikerül időben, megreggelizek, suli, ebéd, suli, utána meg vagy klubok vagy tanulás vagy hogy milyen hülye vagyok amiért nem tanultam), másrészt nagyon húzzák a nyakörvet a tanítónénik-bácsik. Jövő héttől egy kicsit lájtosabbnak ígérkezik, de addig még meg kell írnom egy előadást, amivel nagyon megfogok ma és holnap szenvedni meg egy esszét, amivel keddig minden szabadidőm el fog menni. Nagyon élvezetes, de ha kell, hát kell. A suli magában tehát most nem lenne szívás. Ez még a vizsgák utórezgése.

És ez a bejegyzés azért kapott nagyjából öt órás “vajúdást”, mert ebédszünetben kezdtem el írni, aztán megnéztem a telefonomat és kiderült hogy akkor már tíz perce ott kellett volna lennem valahol, úgyhogy odarohantam, de persze már későn. Esti program valami buli, addig meg dolgozni az egyházas előadáson és próbálni ébren maradni.