De élvezetes, az kitalálni, hogy az adott emberrel milyen hangnemben, milyen udvariassági fokon kéne beszélni. Nem egyszerű… Ugyanakkor érdekes és figyelni kell nagyon, és persze rengeteg szót lehet így szerezni. Csak nem egyszerű. めっちゃ。 Ami meg nem nehéz, csak épp tisztességtelenül sok, az az iskolai tanulnivaló. Nagyon durván sok, de most még tartható, úgyhogy fölveszem a kesztyűt és könyékig beletúrok a zaftba. Közgázra jövő hétre egy legalább egy oldalas beadandó a japán választási rendszerről és az idei választásokról, csütörtökre vázlat a Magyarország egy nagy problémájáról szóló előadásról (aztán jövő hétre meg is kéne írni), vasárnapra tíz perces előadás a magyar egyházi életről és egyáltalán az életvitelről. Bájos. E mellett persze még tanulni kell matekot is (holnaptól integrálunk), plusz nyelvtan, meg kanjik, meg olvasásértésre is kéne házi (bár talán abból lett a legjobb a vizsgám), hallásértés is létezik… Meg gitárt is gyakorolni kell, mert koncert lesz, plusz pingpongra is járni kell, mert novemberben megyünk Oszakába. Ráadásként ahogy javítgatom a horgolótűvel a rasztáimat, rendszeresen kilyuggatom a bal mutatóujjam. Derűs. Nem tudom, hova raktam a Duracelleket, de már elemet kéne bennem cserélni.
I’m down
I’m feeling down. I know, i know… I’m not the one to cut myself or anything like that—i’m not stupid enough for that. Just it makes me feel down when i’m not as good at something as i want to be and i don’t have the time and space to improve. I simply can’t stuff any more activities in my life, i can’t study till morning four every day, because then i’d end up a coffee junkie in two days. Still i want to do so many things, so as many times before, i’m planning some kind of schedule with which i could manage as many as possible. The only problem is that i have a good habit not to keep myself to my own schedules. (Nor others’, as apparent from the number of days when i was not late for class, let’s say the limit of series an where n tends to infinity, signifying the number of days, and an, showing the days when i was not late, tends to zero.) I want to finally learn Moondance on piano, and want to learn the acoustic version of Bon Jovi’s It’s my life. Both i can do if i have time for it, thus i only need to find the time to practice. And meanwhile i’ll have to study for those so much awaited exams which decide which university i can go to (first choices being Osaka and Hokkaido, former for the sake of Kansai-ben, the people and the life, latter for the sake of nature, ainu people and weather), because i realised that for these i really have to study continuously, i can’t afford to do it in the last week on the verge of breakdown. And not only music and studies, i want to get back to coding and reading as well, i finally want to see nicely built php and javascript codes on my screen, running a nice layout… Not to mention the books i have and haven’t finished in almost a year… shame on me.
A nem létező
Elszántság. Kellene… Hajtani kell mostantól, amennyire csak lehet, ami azt jelenti, hogy nagyjából semmi, azaz semmi szabadidőm nem lesz. Ettől függetlenül amibe eddig belefolytam, nem fogom hanyagolni, értsd novemberben pingpongverseny Oszakában, gitárkoncert (gyakorolni, gyakorolni!), jövő vasárnap előadás a templomban a magyar egyházról, alig várom – bár még nagyjából egy betűt nem raktam össze belőle, most már vasárnap délután egy van, nekem tanulni is kéne, plusz szerdára “rezümé” és vázlat kell egy előadásról, aminek témájában se vagyok még biztos – igaz, tekintve hogy a magyar társadalom problémáiról kéne beszélni, a téma gyanúsan a cigányság lesz…
Plusz. Rájöttem, hogy el kell kezdenem tanulni a Juno OST számait gitáron, mert azok egyszerűen énekelhetőek és egyszerűen gitározhatóak – legalábbis úgy tűnik. Zavar, hogy nem tudok dalokat játszani, csak az órán tanultakat, és azért nem sok kedvem lenne mindig Éji zenét vagy Jingle bellst játszani ha épp olyanom van, akkor már inkább valami poén indie szám… Ez a hátránya, hogy olyan zenéket hallgatok, amilyeneket: ha el akarok játszani egy Stratovarius vagy Blind Guardian akusztikus számot vagy a Fear of the Darkot, azért igencsak megszenvedek vele. És akkor még mindig csak a hangokat találtam el…
The trip
It was a great trip, and not induced by any hallucinogens. We left soon after nine yesterday in the morning, and got to Yamato, Yamanashi (大和, 山梨県) before noon. Our room was guys-only (too bad), and huge, divided into three parts. After lunch we went hiking into the mountains. It’s beautiful, felt so much like home with the mountains, forest and river… It was funny that the river had some kind of metal in it, so it’s not drinkable, just i didn’t know that before drinking two handfuls of it… Please attend my funeral (joking). After that we had a program where i made a wooden photo stand.
In the evening we had a campfire event, with guitars, singing and dancing, then a kanji game-something, and that was it. Of course i had to jump over the fire, even if it was already dying then. From then on, we were playing games, first in the cafeteria then in our room, mostly cards, then from some time very late, in the common room. I went to sleep around five, but i had to wake up before 6:30 for a meditation. I set my phone to six, but i didn’t wake up when the alarm went off (meaning i was sleeping pretty deep), so i was close to being late when i woke up around 6:25 by myself. The meditation was not exactly how i expected, first it was very short. I think that the time we actually spent in silence was no more than ten minutes. Couldn’t really figure out any better solution than 42 in such a short time… Then we went to an elementary school, which was fun (unexpected), and after lunch once again we worked, the result of which is a wooden toy for me. Came back home, and here i am…
Back
Start with wednesday. Morning wake up just in time to get to the grammar exam, then run to the other side of the campus for health check. There i naturally fainted after they took my blood, but this time i told them in advance about the problem so made me lie down beforehand. Lay down, took blood, next memory waking up there with a ringing in the ear and a “where the holy hell am i?” (yeah, even hell occurred before the blood sampling) thought in head. They were not sure how and what to, because i was out of line with going there earlier because of some reason detailed later in this post. At least i now know that then i was roughly 65 kilos (expected more), 179 cm (expected more) and that ten minutes and four-five examinations after the blood sampling (when i already felt alright), my blood pressure was still around 80/40 (at least i recall these numbers). Of course after i got free my first way was to the kombini and bought a Snickers and a Coke. Then ran off to Ikebukuro to begin my adventure…
I got dreadlocks. It took a lot of organizing, hell a lot of money and i sat eleven hours in one place. Was a relief to stand up, with my head covered in dreads. The shop people were really nice, we talked a lot, nice language practice. Hiro, a japanese friend helped a lot, without his help this couldn’t have been accomplished. He fixed a lot of stuff for me, lead me there and everything. He even got me the new album, 45°↗ of Sex Machineguns as birthday present (not to mention, limited edition). I was and am lost for words to express my gratitude. It was almost midnight when (roughly two hours the shop closed for everyone else) my hair was finished. I got the last train, bought dinner (lunch) in Sukiya (before that i only had breakfast, that Snickers and a few candies) then joined the remains of a cocktail party in the second dorm. Went to sleep around four, woke up at eight, then came the trip to Yamato, Yamanashi…
Meredek
Azért ez így durva. Majdnem sikerül kikészíteniük. Még két nap így telne és végem is. De szerencsére már csak egy van. Tegnap déltől éjjel kettőig folyamatosan (egy fél óra ebéd- és egy fél óra vacsoraszünettel) kanjikat, szavakat tanultam. Nem mondom, hogy üdítő volt. De legalább megtanultam nagyjából mindet, 90%-ot remélek legalább a vizsgától. Az olvasásértés nem volt nehéz. De utána kivégeztek.
Kiderült, hogy holnap kötelező eligazítás lesz a kirándulással kapcsolatban, délután meg szintén kötelező orvosi vizsgálat – állításuk szerint vérvétellel (bár remélem hogy nem, mert az ellenőrzőlapon olyanok vannak, hogy vérszegénység meg sárgaság, ami azért lehet kideríthető máshogy is). Legalább meglesz az első ájulásom Japánban. Hurrá. A probléma az egésszel csupán annyi, hogy nekem déltől programom van, méghozzá két hete lefoglalt fajta, úgyhogy eszem ágában sincs kihagyni. Pláne hogy nem volt egyszerű megoldani. Ergo ma megpróbálom kihúzni a tanárból az “eligazítást” (a másik felelős tanár tett az egészre magasról, pedig jó kamut találtam ki a programra, közölte hogy az én bajom, ha nem tudok menni, akkor 困ります – “anyád hogy van?” érzés, ugye), holnap meg vizsga után rögtön megyek ájulni, akkor talán odaérek kis késéssel még. Meg persze próbálok befurakodni a vizsgálaton az első helyre, úgyse fognak gyorsan kiengedni miután összeesek nekik.
De legalább onnantól kezdve szabadság, irány Ikebukuro, hogy minek az meglepetés, este meg karaoke lenne jó, feszültséglevezetésnek. (Gyanús hogy különben az idilli utazásból brutális lincselés válik.)
Ja meg mellesleg tizenkét fejezetnyi nyelvtanból vizsga. Ugyan, gyerekjáték.
Dangerous
I’m studying for seven hours non stop and i’m nowhere near the end. Scary. My body’s full of energy, but my head hurt i’m so much mentally exhausted—already. And i still have 419 words to learn/review. A pain.
I want it to be wednesday 10:15 am. Please, someone?
A huszadik
Tehát tegnap megvolt, aztán el is telt a huszadik szülinapom. Nem volt (a (gondolom) általános elvárásokkal ellentétben) ordító nagy berúgás vagy ilyesmi – csak egy jó hangulatú vacsora. Ahogy hazajöttem a templomból, megebédeltem, megnéztem mi van az otthonról kapott jókora csomagban (a görkorim meg egy új hátizsák), aztán nekiálltam főzni. Jó magyar vacsorát akartam csinálni, sikerült is. Talán csak Adina nem lepődött meg a menü egy darabján se, de ez meg engem nem lep meg. Gulyás volt, meg mákos nudli (nem tudok rá jobb szót), étvágyhozónak otthoni házi szilvapálesz, az édességhez ötputtonyos aszú. Szóval extravaganza. Voltunk rá vagy tízen, nagyon jó hangulatú vacsora lett belőle. Minden elfogyott, kivéve az italokat. Utána eltakarítottuk a romokat, egy tányérnyi mákos cuccot házhoz szállítottunk Radonak, aki elég csúnyán lebetegedett. Játszottak még: Brazília, Grúzia és Szlovákia egy fél óra konstans nevetéssel éjfél körül, Grúzia és Üzbegisztán egy épp csak meghiúsult elég csúnya verekedéssel, Brazília biológiával, majd zárásképp Üzbegisztán (másik személy) éjjel kettő körül marshmallow (mályvacukor) “sütéssel”, ami során kiderült, hogy a japáni fajta bizony nem hogy nem sül, de olyan durván ég, mint egy “viharbiztos” öngyújtó. Nagyjából ennyi. Meg hogy megötszöröződött a telefonszámlám, annyit kellet kérdezni a sütés-főzés közben otthonról.
Időjárás
Ma olyan jó idő van… kellemes őszi. A cseresznyefák már mind levedlették a leveleiket, de a többi fa még tartja magát. A nap kellemesen süt, de nincs forró meleg – pont jó. Ezt az időt szeretem igazán… Ilyenkor mindent lehet csinálni.
Meg kötődik hozzá egy csomó emlék. Párizs, Chicago, London, Königsbrunn, mindenhol ilyen időben (is) voltam. Meg aztán még korábbról, általános korból amikor sikerült megbetegednem és reggel az orvostól hazafelé, pont így sütött a nap, aztán jöttek az “ausztrál ifjúsági sorozat”-ok. Jó emlékek, na. (Vannak viccesebbek is, de ott az időjárásnak vajmi kevés szerepe volt.)
Mai program meg kb délután háromkor nekiállni főzni (most ugyan megebédelek), vacsorát, azaz gulyást és mákos… valamit, amit mindig gubának akarok mondani, pedig nem az, hanem valami nagy szemű krumpli-nokedli. Találtam ötputtonyos aszút is, jó lesz hozzá remélem. A bevásárlás többi része vicces volt. A Hanamasa személyzete már biztos emlékszik rám, hogy folyton zaklatom őket – marhalábszár, sertéscomb, petrezselyemgyökér (azt se tudták, mi az), babér. Ja, a babér még különösen: utána ugyanis elkerekeztem Chofuba megvenni a bort. A Hanamasában volt babér, de száz gramm, ami mondjuk egy évre elég lenne nekem, úgyhogy inkább kerestem kisebb kiszerelést. Találtam is (három-négy kis levél), már fizetnék amikor a pénztáros közli, hogy 452円… A Hanamasa nagy csomagja volt 250… Nem főzök hozzá semmit.
Ebéd curry, utána pedig végre megnézem mi van az otthonról kapott szülinapi csomagomban (itt van már egy hete, de önkontroll).
Thank you my teens!
二十歳になった。
秘密の手紙を
空き箱に隠している場所
遠い日の記憶を覗いたら
近づいてる10代最後の日までに
やり残した事がまだありそうで焦る大人には なりたくないと思ってた
だけど感謝してる
Thank you My teens歌うことばかり
くやしさも またすぐ歌にした
それだけでチカラに変えられた
友達には 少しでも よく思われたい
気にしてないつもりなのに見栄っぱりだ新しい出会いが夢を支えた
だから感謝してる
Thank you My friends大人には なりたくないと思ってた
Yui – Thank you my teens
だけど二十歳になる
Thank you My teens
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 軽音
七大陸最高峰チャレンジ