Category: valeblog

Truth

After listening to the first few songs of the Roundhouse Tapes, i concluded something that i already knew for long: Opeth plays great music.


Éppen most

El kellett rohannom könyvesboltba. Ebben van néhány érdekes elem, ha így elsőre nem is látszik. Egyrészt: ez az elhatározás délután öt órakor született. Másrészt: négyjegyű függvénytáblázatra vadásztam. Harmadrészt: hatalmas, sötétszürke hasú esőfelhők kúsztak elő, pont a város irányából. Negyedrészt: nem volt itthon a kocsi, így az előző pont nagyon is valós veszélyt jelentett.

Összegzés: sikertelen. Ugyan mint a villám felszereltem magam a görkorimmal, és el is döngettem a városba (egy puhanás odafelé: egy kereszteződésnél sajnos pont jött autó, és a megállás még nem annyira megy), viszont ott hiába jártam körbe az összes könyvesboltot, sehol nem volt már függvénytábla. Áldja meg az Isten, Dr. Kevorkian! Minek ilyenkor jut eszembe?


Nach

Jetzt, nach einem Bier und dem Mittagessen, ich soll mein Fahrrad zum Mechaniker bringen, um die Räde zu reparieren. Ich möchte so sehr jetzt radfahren.


母の日

今年も皐月(五月)の第一の日曜日は母の日です。去年私はこのについて書きました。私はあらゆる母に素晴らしい日を望んで、私の母に私の母が私のためにしたすべてから感謝しています。ありがとう。。。


Minüsz

Az elmúlt két napban Budaörsön voltunk bátyáméknál… Teljesen eseménytelenül telt, találkoztunk nővérem brit pasijával (pletykarovatunkat hallották, kérem kapcsolja ki), kétszer körbe-görkoriztam a várost (környéket), meg olvasgattam. Befejeztem Agatha Christie-től az Úticélja ismeretlen című könyvet, aztán az unalmasabb percekben (és amikor antiszociális hangulatom volt) előkaptam egy-egy tankönyvet, és azt olvasgattam (irodalom, töri, matek, a kötelezők).

Egyébként félelmetesen mélyre süllyedt az életkedvem. De úgyis lesz még jobb, csak épp két napja nem tudok mosolyogni. Amúgy ha esetleg valakit érdekel, hogy milyen pluginek lesznek a következő blogverziómba (publikálásra) beépítve, annak álljon itt (csak a bejegyzés-, adatbázis- és felhasználókezelés, nomeg az admin lesz kötelező): kategóriák, címkék, nyelvek, podcast, komment (ezzel együtt spamszűrő), riszpekt, statisztika, és talán csipogó. A galériához úgyse lesz türelmem…


Joke again

– Why do programmers mistake Helloween for Christmas?

– ???

– Because oct 31 is the same as dec 25.

via RaszP

Ballag már a vén diák…

Ma volt a ballagásom. És… szerintem én még mindig nem fogtam fel, hogy mi is történik velem. Pontosabban néhányszor már mellbevágott: amikor kipakoltuk a szekrényünket; amikor ma megettük az utolsó menza-ebédet; amikor belegondolok, hogy többé már nem ülök azokon az órákon…

Reggelről ma a tudományos ülésszakkal indítottunk. Ez úgy néz ki, hogy az elmúlt tanév Bolyai köri előadásaiból kiválogatják a legjobbakat. Én úgy gondoltam, hogy ez reggel nyolckor kezdődik majd, úgyhogy kértem anyukámat, hogy ébresszen rendesen – pedig tegnap este a ballagási vacsora után nagyjából éjfélre értem haza (beszélgetés a suliban, majd a Švejknek címzett kocsmában, majd a magyartanárunknál), így egy cseppet nyúzottnak gondoltam magam (rosszul). Nagy örömömre a káoszelméletről szóló előadásomat is beválasztották, ezért nekem mindenképp be kellett mennem reggelről (a többiek csak három előtt jöttek, a ballagási ceremóniára).


Next time

I’ve got the feeling, that as soon as the next blog version will be up (and that’s still a long time), you’ll have to face the extensive use of tags. These categories just can’t keep up with me…


Head and Shoulders

A teljes lehozódás érdekében, álljon itt a vicc, amit unokaöcsém sütött el, most ahogy jöttünk vissza a sárkányeregetésből:

Parasztlegény bemegy a városba, és bár fogalma sincs a dolgokról, azért nagybevásárlást tart. Mihelyt hazaér, gyorsan ki is próbál mindent, majd kimegy etetni a disznót. Kérdi a disznó:

– Hol a kajám?

Erre a parasztlegény elé rak egy darab répát, mire a disznó:

– És a korpa?

A legény végigsimít a haján:

– Nincs többé korpa, csak gyönyörű haj…


Just fly a kite

I don’t mean the deviantART artist—he has a great gallery by the way, i once feated a drawing of his. His style just rocks, but nowadays he only draws crazy comic strips.

So, if not him, then what? Once i got a kite from by bro as a present, and now was the time to try it out—earlier either it was not the best weather for it or i just forgot it. There was no wind now either, but we didn’t care. The kids of my other bro came with me, let’s just call them bro and sis from now on. For the first few attempts, we tried it so that they threw it up anytime there was even a slightest bit of wind—and it didn’t work. Nor did it when i was the one throwing it, so we had to think a little bit. If there is no wind, let’s make some. Naturally not by blowing, but by running. So it was like they threw it, and the moment it left their hand i pulled and started running like crazy. Since it was behind me, i could only navigate by its shadow, which was not an easy job. Especially since it was sunset, so soon even the shadow disappeared–not to mention i couldn’t stop, because then it’d fall. It was fun though, i really enjoyed it.