Írta James Joyce. Jó volt… A könyv Stephen Dedalusról szól. Aki olvasta szintén Joyce-tól az Ulyssest (én még csak az első néhány oldalt), az tudhatja, hogy ő abban is felbukkan, és a szerepe sem jelentéktelen. Sok helyütt úgy említik, mint Joyce alteregója a műveiben, és ez valószínűleg helytálló. Az Önarcképben az ő jellemfejlődését követhetjük nyomon, ahogy fiatalkorában rendi iskolába kerül (ne fogjatok meg a kérdéssel, hogy melyik szerzetesrend – most nagyon nincs ingerem fellapozni), elsüllyed a bűn mélységeiben (ez a rész nem mellékesen egy kevés ihletet adott a korábban említett novellámhoz), átéli a bűnbocsánat csodáját a kárhozattól való rettegés után, újra csalódik az egyházban és elkezdi saját, józan (és filozofikus) útját járni.
Abends
Am vohrigen zwei Abend haben wir unseren Lehrern und Lehrerinnen Ständchen gebracht. Drei aus vier waren Spaß, aber das letzte war nicht. Am Donnerstag waren wir bei unserem Literaturlehrer und unserer Klassenlehrerin. Mit dem Literaturlehrer haben wir auf den Treppen des Museums gesessen und dort ein Stunde lang zusammen gesangen, über unseren Jahren im Mittelschule geredet… Das war sehr familiär. Danach sind wir zu unsere Klassenlehrerin gegangen, auch dort einige Lieder zu singen. Dort auch habe ich mich sehr gut gefühlt – sie hat uns immer Gulaschsuppe gekocht und kleine Geschenke gegeben. Wir haben dort bis Mittelnacht geblieben… Gestern brachten wir Ständchen unseren Physiklehrerin und Mathe-(Musik-)lehrer. Mit der Lehrerin haben wir über nostalgische Erinnerungen stundenlang gelachen, und wir haben alle unsere Streichen aufrichtig gestanden – es gibt manch ein… Danach und nach ein Bier ging wir zu dem Lehrer – ich denke wir sollten das nicht. Wir haben für ein Halben Stunde dort gesangen, und ihn nicht gesehen. Dann ruft er uns über, ein Bisschen zu reden, aber er war so blau (besoffen, betrunken), dass er konnte nicht zwei Wörter klar sagen… Sehr enttäuschend…
Network
This is going to be a rant. (Not.) I’ve installed the new Ubuntu (8.04, Hardy Heron), and… I’m not satisfied at all. It does recognise my wireless card (Broadcom 43xx) out of box, but no way it’s working. The config doesn’t help at all… There are a few things though that made me laugh. One such was that i configured the wireless through the terminal (since the nm-applet, the network config GUI couldn’t get it working), using the good old sudo iwconfig wlan0. It did set everything right, and it stayed like that (iwconfig wlan0 showed it clear and bright), the one problem was that it didn’t work at all. Not even sudo iwlist scan (claimed that the network is down)… It was right with that claim: i checked out the hardware with sudo lshw -class network, and then decided to come back to windows. Look: the dear linux does see and recognise both my wired (which i don’t use) and wireless cards — but both as wired. There is a separate wireless something, with the wlan0 logical id. And it’s “disabled”. I have no idea how to enable it, or how to bind it to the real hardware. I’m fed up. I could get the whole thing working in five minutes under that “oh-so-crappy” Windows. And on the Ubuntu site it says “You’ll never go back.” Well, i did.
Atomvillanás
Valami vak fény
Mi sziszeg csendesen
Köröttem mindent elsöpör
Simogat a vad ár
Atomvillanás
Done
Listening to Etude de multiples by Eluvium, i’ve completed my novel for that competition i’m taking part in. Tomorrow i’ll send it, and hope for the best. I’ve shown it to a couple of people, and most said that it’s not not as bad as could be (i’m being modest here not quoting their opinion). I have another competition too, one that i still have loads of time to work on, which is focused on sci-fi writings, so i’ll try my luck on that field too (i’ve never done anything sci-fi yet). I’ll post both novels here once i’ve got the results.
Határozat
Üdvözöljétek a Blogball legújabb “szerzeményét”, thingol blogját!
Más. Elhatároztam, hogy mostantól újra soknyelvű blog leszek, mert egyszerűen tarthatatlan, mennyire kijöttem a japános-németes formámból, így, hogy folyton csak magyarul meg angolul írok. Lehet, hogy kevesebben fogják érteni, de ilyen esetekre ott van a Worldlingo-féle fordító, amit én is sokszor használok, és ha valakinek van egy kis józan esze, meg ért angolul, jól tudja majd hasznosítani. Ezzel éles ellentétben áll az az elhatározás, hogy amíg az írásbeli érettségiken túl nem vagyok, jelentősen mérsékelem majd a gépnél elvert időmet – nagyon sokat kell még tanulni, főleg magyarra és törire, bár azért talán az emelt matek is megérdemelne egy kis ráfordítást. Jóra kéne írni őket, úgy nagyon…
Megijedtem
Ma elmentem reggel suliba, és úgy a második szünetben jutott eszembe, hogy nekem van egy pályázatom, ami mostanában lesz esedékes (nyugodt szívvel linkelem, több között jobb versenyezni). Amíg úgy öt óra körül haza nem értem, igencsak izgultam, hogy ma van a beadási határidő… Nem olyan egyszerű dolog egy délután alatt megírni egy novellát, kritikát kérni róla, megejteni a javításokat, aztán még kinyomtatni, CD-re írni és feladni postán (főleg a megírás része húzós a dolognak). Minden esetre nem siettem haza, négytől ötig elüldögéltem egy kávézóban két fekete (kávé, nem nő) és két tonic társaságában – közben azért a novellát tervezgettem, de még attól necces lett volna megírni. Persze mihelyt hazaértem, megnéztem mikorra kell beadni: szerencsére csak 25-ére. Így egy kicsit kényelmesebb, bár még mindig nem sétagalopp. Ha kész lesz és elbírálták, akkor majd publikálom.
Birthday
If i’m right, the blog just had its third birthday sometime around now. I think (i hope) there’ll be loads more such posts in the future. I don’t plan to drop blogging, and i think that by the fourth birthday, the new version will be on and out, with all the new stuff i’ve been planning for so long. Thanks for all the 692 comments and the countless visits. See you in the future.
Osztálykirándultunk
Nagyon… érdekesre sikeredett ez az idei – sajnos utolsó – osztálykirándulásunk. Szokás szerint nem velünk volt a probléma – az egy dolog, ha egy tizennyolc éves bagázs osztálykirándulása nem éppen alkoholmentes. De hogy drága osztályfőnökünkre miért mindig a kirándulásokon jön rá az ötperc, és miért nem tudja magát fékezni, ha tudja, hogy nem bírja se a hangulatot, se a piát, amikor negyven-valahány éves és köztudottan alkoholista, hogy miért nem tudja megtenni, hogy bezárkózik a szobájába és nyugton marad, bedugaszolja a fülét és nem foglalkozik semmivel, ahelyett, hogy minket zaklat, este kilenckor már razziákat tart és mindenkitől szedi el a szeszt, miközben ő a reggel nyolcas induláskor sem volt tiszta (és akkor még diszkréten fogalmaztam, mert a talpán alig állt)… ah, mindegy, nem bosszantom magam.
Egyébként jó volt. Jókat beszélgettünk, jókat buliztunk. Kár, hogy az utolsó. Lehet, hogy kéne szerveznünk a tanárok kihagyásával egy hasonlót. Úgysem sok köze volt hozzá, miért ne menne nélküle?
