Ma megvolt reggelről az ITK Origó angol felsőfokú nyelvvizsgám szóbeli és labor (hallásértés) része is. A szóbelinek már tudom a nem-hivatalos eredményét, amiről eddig azt hittem, hogy 55 pont a 70-ből, de most látom a hivatalos oldalon, hogy összesen 85 pontot lehet azon a vizsgarészen szerezni, úgyhogy most egy kicsit megzavarodtam. A lényeg, hogy az az 55/70 az ott álldogáló (középfokra váró) lányok szerint már “pass-grade” (vagyis van reményem, hogy megfeleltem). A többiről majd a honlapjukon (mármint az ITK honlapján, nem a lányokén) fogok valószínűleg leghamarabb értesülni, bár amilyen komolyan veszik manapság a vizsgázók tájékoztatását, lehet, hogy majd a karácsonyfa alatt lesz csak ott a bizonyítványom, és csak rá két héttel jelenik meg nagy naprakészen a neten.

Hogy ne zökkenjek ki a nyelvekből azért, az angol nyelvvizsga szünetében (két óra volt a hallásértés és a szóbeli között) japánoztam, aztán a könyvtárban újabb két órát németeztem, csak hogy aztán a suliban – akkor már tanári segédletekkel – még egy órát lehúzzak, szintén a jó német nyelvet tanulva. Most meg este a magyaromat csiszoltam (ha csiszoltam), ahogy filozófia esszét írtam. (Következő bejegyzés.) Még kéne németezni holnapra, de így negyed tíz magasságában erre már nem lesz kedvem, inkább csak úgy valami levezető dolgot írok majd, verseket vagy semmit. Jó ihlető ez a fajta nyomasztóan avantgárd, progresszív zene, amit mostanában hallgatok.