Newbie

Last weekend i finally managed to build my new computer. It’s really nice. My goal was to build one that will be able to run StarCraft 2 without problems, and even after years it won’t get all that slow. I think i managed.

  • AMD Phenom II X4: quadcore beauty, for teh power
  • 4GB Corsair DDR3 memory
  • Gigabyte 880G motherboard: micro ATX, because that’s what i planned, even if it turned out different
  • Saphire Radeon HD5670: not the strongest, but just what i need
  • Western Digital CaviarBlue 1TB HDD: don’t really need that much space, but it was sooo cheap…
  • LG Flatron 21.5″: for widescreen entertainment—it’s huge and bright
  • plus a Logicool wireless mouse+keyboard, Sanwa woodbox speakers, Zalman CPU cooler, GMC case

I installed Windows 7 and Ubuntu Lucid Lynx, just as it was on the laptop. With Wendy‘s help i already migrated all my documents, music and video, just some programming stuff and the server root is left. And yeah, StarCraft 2 runs without much problem.


Starbucks Africa Kitamu

Starbucks’ Africa Kitamu coffee is said to be this complex and that citrusy (apparently the marketing people at Starbucks have some stats that coffee labelled “citrusy” sells better, as every second type of whole bean coffee is marked that), but i’d rather put it simply as delicious. True, that alone wouldn’t make much of an advertising i guess. It’s smooth and bold, and the flavours are really complex. At least multi-layered.

Has a touch of cocoa, has a splash of the charcoalish roastedness i love so much, but it’s neither that bold nor over-roasted. They say Africa Kitamu matches well with citrus fruits, and it’s true. Having a glass of my usual grapefruit-orange juice mix before-after my mug of coffee really makes it taste even better.

I’ve read a few critiques about it, and even for people who usually don’t like coffee or only drink it with milk and sugar, Africa Kitamu is something they can drink and enjoy without problem. Too bad it’s not easy to get. Give it a try nevertheless.


A zeneklub életéből

Volt egy összejövetelünk, ugyanott ahol anno az évnyitó buli is volt, a tóparton. Grilleztünk és fogyott a chuhai is literszám és volt jó hangulat. Aztán persze egy idő után eljött az a rész, amikor ruhástul ugrunk a tóba, slaggal locsoljuk a még száraz lányokat, nekifutásból bukfencezünk be a vízbe és hasonlók.

Ami most hiányzott, az az évnyitóhoz hasonló váratlan párszámos mini-koncert valamelyik felsőbbéves-zenekartól – bár a hangulat így is ott volt a szeren. Az egész délutánt így töltöttük, evés-ivás-szórakozás vajmi kevés mértékkel. Az órám szíját már tényleg meg fogom csináltatni – mert az egy dolog, ha egy koncerten crowdsurf közben vész el, mert ott van valami esély, hogy megtaláljam – viszont a tóból nem tudom kihalászni, ha egyszer eltűnik.

Görkorival mentem, ami azért hazafelé kissé ittasan nem épp a legbiztonságosabb menet volt, de néhány apróbb horzsolással megúsztam. És úgy érzem, hogy akármennyire is nem állhatom az édes italokat, a chuhai lesz a jó, mert nem vagyok másnapos tőle. Pedig…

Ezt a nyáreleji bulit nézve kíváncsi leszek a nyárvégi klubos táborra (合宿). Remélem, túlélem. Az már legalábbis eldőlt, hogy milyen számokat játszunk (műfaj: punk). Még egy hónap és ott vagyunk (bár addig megyek Okinawára és Kínába is).


Oszakai akvárium

Két szláv csajjal mentem Oszakába városnézni. Végül a part közelében kötöttünk ki (a kikötőben?), a nagy akváriumnál. Voltam már párszor ilyen helyeken, Pesten, Chicagoban, meg még biztos máshol is, a lényeg hogy az akvárium akárhol van és akármekkora, csak akvárium marad. Vagyis vízi állatok úsznak-száradnak a parton, nagyjából fél méter vastag üvegfalak mögött. Itt az oszakaiban volt két hatalmas és egy kisebb cetcápa is, tényleg nagyok. Meg a csendes óceáni tűzgyűrű környékéről mindenhonnan mindenféle állatok, a különféle fókáktól és pingvinektől a trópusi leguánokig és poén apró majmokig (bár azok már nem épp vízi állatok, ebbe ne menjünk bele).

Aztán az antikvárium tőszomszédságában lévő óriáskerékre is felültünk. Nagyon jól be lehetett látni a várost, pontosabban a környező hegyekig mindent. Aztán az is kiderült, hogy ez valójában a világ legnagyobb óriáskereke volt – de én nem igazán éreztem, hogy hűde nagyon magasan volnánk.

A lányok csináltak sok fotót, én úgyhogy inkább nem is szórakoztam a telefonos fotózással. Majd Facebookon tessék figyelni.

Utána még vettem gépházat is hazavonatoztam.


Summer Sonic 2010 (day one)

Summer Sonic is one of the best summer fests for foreigners. (Because most of the others are pretty much japanese bands only.) Although i haven’t been there last year (went home instead), this year i couldn’t help it. Especially when i saw Dream Theater and Coheed and Cambria in the lineup. Those two bands alone would worth the roughly 15000 yen entry fee.

It was held on Maishima, an island of Osaka. The train station was much farther from the location though – it took a 20 minute shuttle bus ride (thus 800 yen plus) to get there. The area of the festival was much different from what i got used to. It wasn’t closed at all – they only checked the wristbands at the entrances of the stage areas. Even there… Well i’d say a cunning person with a printer could pull it off without much problem. This is how the wristband looks (plastic). (Also, my pink spot is visible too – a drop of bbq sauce fried me there a while ago in Kyoto.)


Amit el akarok érni

A tanáraim biztos lelkileg tropára mennének ha hallanák, hogy annyira nem törnék össze ha nem sikerülne elérni a célokat, amiket a “tanulmányaim célja” beadandókban kifejtettem. Ami egyébként, mármint a témája: nemzetközi kereskedelemben felbukkanó káosz és a nemzetközi piac előrejelezhetősége.

A múltkor viszont olvasgattam valami kalandor honlapját, és hogy tizenévesen összerakott egy száz-valahány elemből álló listát, hogy ő azt pedig megcsinálja mind. Én lehet, nem leszek olyan merész és csak pár dolgot írok le, például hogy:

  • szárnyasruhás repülés (wingsuit flying)
  • megmászni néhány himalájai magas hegyet. Everest, Kancsendzönga (ennek utána kellett néznem, hogy tényleg így írják-e) satöbbi. Meg ha azok már megvannak, akkor K2 és Kilimandzsáró és Mount Blanc meg ilyenek, bár azok már sehogy nem Himalája.
  • megtanulni egy csomó nyelven és beutazni a világot. Kezdetnek japán, aztán a következő tanévekben kínai, orosz meg újra spanyol… aztán meg ami jön.

A világbeutazós rész az, ami mindig elgondolkodtat. Mert oké, hogy a nagy brit kalandoroknál ott van, hogy huszonöt évesen végigcsónakázta a Nílust, rákövetkező évben meg Machu Pichu romjait rótta, de engem valahogy ebben az érdekel, hogy mégis miből telik nekik erre. Mert nem csak az utazás (bár az se két fillér, csak eljutni odáig), azért a repülővezetéshez vagy trópusi folyók kenutúráihoz kell nem csekély tőke is. Az meg nekem nincs. Úgyhogy lehet, hogy csak egyszerűen sorban próbálom levadászni a mostanihoz hasonló állami ösztöndíjakat és így utazom be a világot, ha már más nincs.

Bár ha tényleg sikerül a globális piacot előrejelző modellt készítenem, az után valószínűleg többé nem lennének anyagi gondjaim.


The Thing, part 2

Since today all parts i ordered but the memory modules arrived, i decided to try to put it all together. It was not fun. First, it was damn hard to put the cooler on the cpu, but after a long time of trying and many cuts on my hand, i managed. Then i wanted to install the video card, and lucky i did. It turned out the case i got is a bit too “slim”, meaning just the card is taller than how wide the case is. Troublesome. Whatever, i’ll return it and get another tomorrow, since i’m going Osaka anyway.

What i could get to work was the screen. It’s huge. And it’s very bright (a bit too bright compared to my laptop so i’m still trying to figure out how to decrease brightness – edit since then i found the control buttons hidden on the screen so now my eyes are not burning out). And did i say it’s huge?

Also, i’m right now typing on the new keyboard and using the new mouse. The keyboard will need a bit of tweaking, because it’s japanese layout so even if i hack a hungarian layout on it there’ll be missing keys. There are a few unassigned keys anyway so i’ll figure somehow.

And tomorrow, yeah tomorrow i think i’ll get it all together.


Várakozás

Először megérkezett a videókártya, majd este befutott a billentyűzet és a monitor is, nem sokkal később (bár már így is este tíz körül) pedig a cuccok java (alaplap, proci, vinyó, dvd-író, hangfal stb) is. Így már csak a gépház és a memória maradt. A gépházat már ma hozták egyszer, amíg kondiban és futni voltam, de direkt kiírtam hogy délután háromig nem vagyok itt, úgyhogy remélem akkor megpróbálják újra. A memória viszont az Amazon csomagkövetője szerint még mindig Tokió mellett lebzsel egy raktárban, úgyhogy tartok tőle, hogy ma már nem jön meg – pedig jó lenne, ha ma már össze tudnám rakni. Mondjuk ha a gépház itt lesz, akkor a javát már meg tudom csinálni. Muszáj, mert a sok doboztól még a szokásosnál is kevésbé lehet mozdulni a szobámban.

Ha viszont csak holnap ér ide, az gázos, mert tervben van, hogy megyek Kóbébe, úgyhogy vagy ma hozzák, vagy holnap reggel, vagy nem, nagyjából. Szombaton Oszakában leszek a Summer Sonicon Dream Theatert, Coheed and Cambriát, the pillowst és hasonló finomságokat hallgatva egész nap. Vasárnap meg klubos ivászat egy tóparti kocsmában – erre kíváncsi leszek azért, mert délután fél háromra rendeltek oda minket a felsőbbévesek.


Vizsgák

Túléltem őket, tegnap egy nap hármat is lezavartam. Volt kilenc, ha jól számolok. Az első, angol még jó rég, aztán volt kockázatelmélet (elvileg legalábbis arról szólt), amin iszonyú hőség volt de azért rizsáztam eleget (írásban természetesen), matek, ami könnyebb volt, mint számítottam, majd volt még egy angol, ami pont olyan könnyű volt, mint számítottam (sajnos), könyvelés, amin remélem, hogy sikerül valami jó jegyet elhozni, egy japán pénteken, ami szokás szerint szürreálisan (így) nehéz volt, majd most kedden egymás után egy japán (ugyanolyan hangulatban), a marketing, amin csak remélem, hogy átmegyek és az infotársadalom.

A keddi vizsgáimra nagyjából semmit nem tudtam tanulni, mivel pénteken úgy tűnik, hogy ott felejtettem a jegyzetes mappámat a japánvizsga termében, aztán onnan felszívódott, mint egy kúp. Úgyhogy marketingre annyit tudtam készülni, hogy elolvastam úgy-ahogy a definíciókat – aztán ha nem lesz elég, na bumm majd jövőre megcsinálom. Az infotársadalom süketelős marhaság volt, mint várható volt, de a japánul süketeléssel azért pont elhasználtam a rendelkezésre álló időt.

Hogy eredményeket mikor kapok, azt nem tudom, valószínűleg egyhamar nem.


Punks at 大津 B♭ live house

Friday afternoon there was a really nice punk rock party at the B♭ (B-flat) live house in Otsu, just about an hour by train from here. It was organised by Spike (スパイク), a local (?) punk band. Because i had an exam in the afternoon i was roughly half an hour late compared to the official start time, but actually i just arrived a few minutes before the first band would start to play.

The problem is, that except for Saboten and Spike, i had no idea who are playing at the moment. Apparently mostly everyone in the crowd knew all of them, so they didn’t see the need to introduce themselves—i only recognised Saboten because in an mc the (ex-)bassist-vocalist (he apparently has problems with his wrist so he stopped playing the bass) referred to themselves by name, and Spike because every other band said Spike’d be the last, and they were.

Most of the bands played fast and energetic punk rock. There were eight bands altogether, Saboten, Garlic boys, Shachi, Tac, Spike, the all-(cute-)girls Kurikinton (くりキントン), Lagoazul and Highmount 40. From six pm, they played straight till eleven, so by the end i was pretty tired, but it was really fun. (Also i’ve seen ads that Maximum the Hormone will be playing there in august, naturally in the few days when i’ll be at Okinawa. Just my luck.)