The Thing, part 2

Since today all parts i ordered but the memory modules arrived, i decided to try to put it all together. It was not fun. First, it was damn hard to put the cooler on the cpu, but after a long time of trying and many cuts on my hand, i managed. Then i wanted to install the video card, and lucky i did. It turned out the case i got is a bit too “slim”, meaning just the card is taller than how wide the case is. Troublesome. Whatever, i’ll return it and get another tomorrow, since i’m going Osaka anyway.

What i could get to work was the screen. It’s huge. And it’s very bright (a bit too bright compared to my laptop so i’m still trying to figure out how to decrease brightness – edit since then i found the control buttons hidden on the screen so now my eyes are not burning out). And did i say it’s huge?

Also, i’m right now typing on the new keyboard and using the new mouse. The keyboard will need a bit of tweaking, because it’s japanese layout so even if i hack a hungarian layout on it there’ll be missing keys. There are a few unassigned keys anyway so i’ll figure somehow.

And tomorrow, yeah tomorrow i think i’ll get it all together.


Várakozás

Először megérkezett a videókártya, majd este befutott a billentyűzet és a monitor is, nem sokkal később (bár már így is este tíz körül) pedig a cuccok java (alaplap, proci, vinyó, dvd-író, hangfal stb) is. Így már csak a gépház és a memória maradt. A gépházat már ma hozták egyszer, amíg kondiban és futni voltam, de direkt kiírtam hogy délután háromig nem vagyok itt, úgyhogy remélem akkor megpróbálják újra. A memória viszont az Amazon csomagkövetője szerint még mindig Tokió mellett lebzsel egy raktárban, úgyhogy tartok tőle, hogy ma már nem jön meg – pedig jó lenne, ha ma már össze tudnám rakni. Mondjuk ha a gépház itt lesz, akkor a javát már meg tudom csinálni. Muszáj, mert a sok doboztól még a szokásosnál is kevésbé lehet mozdulni a szobámban.

Ha viszont csak holnap ér ide, az gázos, mert tervben van, hogy megyek Kóbébe, úgyhogy vagy ma hozzák, vagy holnap reggel, vagy nem, nagyjából. Szombaton Oszakában leszek a Summer Sonicon Dream Theatert, Coheed and Cambriát, the pillowst és hasonló finomságokat hallgatva egész nap. Vasárnap meg klubos ivászat egy tóparti kocsmában – erre kíváncsi leszek azért, mert délután fél háromra rendeltek oda minket a felsőbbévesek.


Vizsgák

Túléltem őket, tegnap egy nap hármat is lezavartam. Volt kilenc, ha jól számolok. Az első, angol még jó rég, aztán volt kockázatelmélet (elvileg legalábbis arról szólt), amin iszonyú hőség volt de azért rizsáztam eleget (írásban természetesen), matek, ami könnyebb volt, mint számítottam, majd volt még egy angol, ami pont olyan könnyű volt, mint számítottam (sajnos), könyvelés, amin remélem, hogy sikerül valami jó jegyet elhozni, egy japán pénteken, ami szokás szerint szürreálisan (így) nehéz volt, majd most kedden egymás után egy japán (ugyanolyan hangulatban), a marketing, amin csak remélem, hogy átmegyek és az infotársadalom.

A keddi vizsgáimra nagyjából semmit nem tudtam tanulni, mivel pénteken úgy tűnik, hogy ott felejtettem a jegyzetes mappámat a japánvizsga termében, aztán onnan felszívódott, mint egy kúp. Úgyhogy marketingre annyit tudtam készülni, hogy elolvastam úgy-ahogy a definíciókat – aztán ha nem lesz elég, na bumm majd jövőre megcsinálom. Az infotársadalom süketelős marhaság volt, mint várható volt, de a japánul süketeléssel azért pont elhasználtam a rendelkezésre álló időt.

Hogy eredményeket mikor kapok, azt nem tudom, valószínűleg egyhamar nem.


Punks at 大津 B♭ live house

Friday afternoon there was a really nice punk rock party at the B♭ (B-flat) live house in Otsu, just about an hour by train from here. It was organised by Spike (スパイク), a local (?) punk band. Because i had an exam in the afternoon i was roughly half an hour late compared to the official start time, but actually i just arrived a few minutes before the first band would start to play.

The problem is, that except for Saboten and Spike, i had no idea who are playing at the moment. Apparently mostly everyone in the crowd knew all of them, so they didn’t see the need to introduce themselves—i only recognised Saboten because in an mc the (ex-)bassist-vocalist (he apparently has problems with his wrist so he stopped playing the bass) referred to themselves by name, and Spike because every other band said Spike’d be the last, and they were.

Most of the bands played fast and energetic punk rock. There were eight bands altogether, Saboten, Garlic boys, Shachi, Tac, Spike, the all-(cute-)girls Kurikinton (くりキントン), Lagoazul and Highmount 40. From six pm, they played straight till eleven, so by the end i was pretty tired, but it was really fun. (Also i’ve seen ads that Maximum the Hormone will be playing there in august, naturally in the few days when i’ll be at Okinawa. Just my luck.)


The weekend

Saturday i was certainly doing something, i just can’t really recall what. I had to be doing something. Oh yeah, i was trying to study, but then i realised that i lost my notes. All of them. I possibly left it in the desk at the friday japanese exam. The problem is, i couldn’t find it anywhere where usually lost stuff pop up (various offices etc), so for today’s exams i had to learn from the book and from other’s notes. Managed.

Anyway, saturday evening suddenly the indian friend from Nagoya popped up just like that. After doing the remaining english homework due that evening in a rush, we went for dinner and then to karaoke till morning. After just a few (1) hours of sleep, i picked up my pieces and set off again. I was meeting with a few other hungarians from the Kansai region, and the six of us first went to a buddhist temple in hopes of jumping into the lake as a part of a ceremony. But due to an accident last year, only monks are allowed to jump now, so we just watched the immensely interesting ceremony and then the monks jumping/falling into the lake.

After that we went to the beach, had fun… then on the way back home got lost, but hitchhiked back to the nearest station. After that i came home, ran off to watch the fireworks, then ended up drinking with club friends and dorm people till late. No need to say how overhung i was on monday…


Mocskos anyagiak

Lehet mégis jobban járok ha szerzek valami részmelót, ha mást nem, hát szerencsétlen, felvételire készülő japán kölyköknek taníthatnék angolt. Ahogy most számolgattam, elég szoros lesz azért a költségvetés, bár hála a kártyám késleltetett kifizetésének (nem tudom pontosan hogy működik vagy mennyi kamatot húz rá a kártyás cég, a lényeg hogy havonta összegzik a kiadásokat és következő hónap végén húzzák le) csődbe nem megyek, sőt még igazából a derékszíjamat se kell összébb húzni. A legszorosabb rész majd szeptemberben lesz, amikor majd ki kell fizetni az okinawai és kínai utakat – úgy tűnik hogy a karácsonyi repjegyemmel mindenképp várnom kell októberig, hacsak nem akarok egy hónapig tízezer jenből élni (reménytelen), kivéve persze ha végül bevállalok valami melót, mert az azért átszabja a dolgokat.

Amúgy ha már Kína, jellemző, hogy nem is tudtam az idén augusztusban megrendezésre kerülő csintaoi sörfesztiválról, különben biztos belevettem volna azt is a programba. Így viszont biztos, hogy nem fér bele – na de mindegy, még lesz néhány kiruccanásom úgyis a kontinensre (Koreát is meg kéne nézni, ha meg már elindultam közel van).


Lefekszek

Miután fölkeltem, próbáltam japánozni, átnéztem az órai zhkat, próbáltam készülni ahogy tudtam – természetesen nem eleget. A vizsga nem volt nehéz, minőségileg, átlagban, részenként természetesen igen, de főleg az idő jelentett problémát. Valami hat oldalnyi feladatot kellett letudni nyolcvan perc alatt, nem igazán jött össze.Persze átmegyek, afelől nincs kétségem, csak mennyivel. A tippem valahogy hetven százalék körül, remélem nem alatta.

A vizsga után hazasiettem, majd elsiettem Ootsuba, ahol ma este egy punk buliban voltam. Mondjuk nem az a vad tarajos-láncos-hányásbanfetrengős punk (bár volt egy tarajos tag, az egyik zenekar basszerosa), de azért itt is volt ugrálás, pogózás, meglepően sokan próbáltak bodysurfölni a tíz-tizenöt főnyi aktívan mozgó társaságon és volt jó hangulat. Viszont nagyon hosszú volt, hatra értem oda és tizenegyig ment a buli, ami punkból egy kicsit erőszívó, úgyhogy ugyan hazafelé a (z egy órát késő) vonaton nem tudtam aludni, ahogy sétáltam vissza az állomásról, jártomban majd’ elaludtam. Úgyhogy most zuhany és vár az ágy.


Fölkeltem

Ma álmodtam. Reggel fél nyolckor ébresztett ugyan a telefonom, de csak leeresztettem a külső árnyékolót és visszaaludtam. Hogy mi volt az egész álom sztorija arra már annyira nem emlékszek. Így utólag belegondolva volt benne valami a Thor trailerből amit tegnap néztem – valakit üldöztek a titkos rendőrök, és mi segítettünk neki menekülni. A fő üldöző nagyon emlékeztetett az Atlantisból a Genii vérprofira. Amúgy a “mi” akik segítettünk annak a valakinek az Opeth voltunk, én gitáron. Mielőtt fölébredtem épp koncertet készültünk adni, de kiderült hogy az egész csak a zsernyákok trükkje hogy elkaphassák a valakit. Sikerült is nekik (ezért különösen emlékeztet az üldöző Kolyára), úgyhogy fölébredtem.

Ami után öt perccel megjött a StarCraft 2. Komoly önmegtartóztatást igényel, hogy ne üljek le azonnal játszani hanem koncentráljak a vizsgákra. Még pár napig.


Apple quality

Let me say this first: i’m not an Apple fanboy (though i do enjoy occasionally eating one, i especially like the light sourness of green apple) and i have an iPod because that was the best choice among mp3 players, but no other Apple products. Nor have i used any computers of their brand, not more than a few clicks.

I was just wondering what’s the big deal about the grand Apple quality. I somehow can’t see it. I bought my laptop used, and it was already old then, and yet i have absolutely no hardware problems, no visible dead pixels on the screen, no motherboard failures, nothing. It works, though it’s a five year old model now, so it’s slow like hell.


n-edik kör

Ma reggel korán kellett kelnem, mert első órában angol vizsgám volt. Szörnyen izgalmas, adrenalinpumpáló élmény volt. Őszintén reméltem, hogy nehezebb lesz, mint amire számítottam, vagy lesz benne valami más is, mint amit kiadtak előre, mert a tavalyi feladatsort öt perc alatt megcsináltam a mongol havernak vizsga előtt. Nem lett. Tíz perc alatt kész voltam, még jöttek be emberek amikor már vártam hogy mikor mehetek már.

Utána jöttem haza, és átnéztem a könyvelésnek azt a részét, ami tegnap este még nem akart átjönni, nem tudom, hogy hívják magyarul, de a vizsgán is természetesen előjött, úgyhogy jó hogy átnéztem. (Bár a vizsgán volt egy kérdés egy olyan táblázatról is, amiről semmi nem rémlett, remélem jól tippeltem.) Amúgy a vizsga könnyebb volt, mint számítottam, szinte mindennél úgy éreztem, hogy tudtam. Még csak a nyolcvan percet se kellett kihasználnom, meglepve láttam hogy csak ötven perc telt el, amikor már végeztem. Szerintem átmentem.

Aztán amikor hazajöttem gyorsan befejeztem a Xros Wars negyedik részének a fordítását, mert úgy tűnik, hogy hiába jelentettem be három hétre előre, hogy a könyvelés vizsga körül nem fordítok, nem volt senki más aki megcsinálta volna a fordítást… Na sebaj, egy másik csapat már úgyis kiadta, szerintem a miénk is kijön még ma este.