Paper coding

It’s really worth it. Today that noon coffee gave me a lot of speed, so i really enjoyed the last class—instead sleeping through it as usual. But still it was slow for my level of consciousness then, so i was planning the blog coding again. I realised a few basic mistakes in the planning of the recent engine, so i think i’ll have to rewrite a nice bunch of it, but no problem, since the most troublesome parts (replacing special characters, turning numbers and dates into words in a normal way) need not be changed. At such times i’m really happy i paid at least some attention at the home university classes about program planning…

But that’s not to come today. I still have to study (still still still) and Huyen-san just treated me to an ice-cream, and i’m joining them down in the library instead of pretending to learn in my room (actually checking plurk and facebook and last.fm and my mail about every second for something, thus ending up not studying a bit).


Meg ilyenek

Ma nem ebédeltem ebédidőben, mert csak három órám volt, így – mint kisütöttem – a csütörtök a vasárnap mellett az egyetlen nap amikor biztosan tudok valami hosszabb időt igénylőt is sütni-főzni. Cserébe főztem egy kávét, amit vasárnap vettem a híres Starbucksban Shibuyában. Anno még a weboldalukon valami kvízben kaptam azt az eredményt, hogy az én ízlésemnek a Verona nevű kávéjuk felel meg elvileg legjobban – és van is benne valami, tényleg finom. (Legalábbis az előző, kvázi szén-ízű koffeinbombához képest.) Ebédre tehát kávé és lekváros kenyér volt, és ez utóbbi is megér egy misét. A palacsitatortához három kis üveg lekvárt vettem: narancs, eper és (azt hiszem) áfonya. Na ma délben az áfonyával kezdtem, merthogy az a kedvencem ezek közül. De aztán ahogy kinyitottam a narancsot, furcsán pálinka-szaga volt, úgyhogy inkább kihagytam. Az eper meg akkorát durrant, mint egy kisebb lőfegyver, és még füstölögni is kezdett. Így hát maradt az áfonya… Sebaj, annak nincs semmi baja és jelentem nagyon finom. Aztán órák után elmentem a Hanamasába a csirkét meg a többi hozzávalót megvenni a részegeshez (persze a sütikhez a lisztet, sütőport, kekszet elfelejtettem), majd nekiálltam sütni. Közben pingpongoztam is, meg beszélgettem (sokat) (sokáig). Most még átnézem gyorsan a tanulnivalót (a csütörtök előnye a szabad délutánon kívül hogy tanulnivaló is csak a kanji meg a kaiwa van, az meg nem vészes), aztán nézek valami (valószínűleg japán és rajzolt) sorozatot (filmre ma már nincs idő).


Cooking (again and again)

I realised that i like to cook. This way i’m able to create something without getting annoyed by the small troublesome results. Of course, the same goes for writing, but writing needs a subject, while cooking only needs the ingredients, that could be bought anywhere, and not a whole load of inspiration like writing.

Today i made something i wouldn’t usually think of, the so called “drunken chicken”. The reason is pretty simple: when i went to buy some orange juice, somehow a can of beer caught my attention and i decided to buy it—exceptionally for cooking purposes. And what else, than the drunken chicken then, chicken cooked in beer (and a few other ingredients). I cooked much, because when i mentioned it, many people said that they wanted to try it… I still have a bit left, probably i’ll eat it tomorrow. (Or could give it to somebody interested, just mail me about it…) As usual for what i cook, it was not exactly beautiful, here’s how it looked in the pot…


Nem az én napom

Ez a mai nap nagyon nem akarja az igazságot. Főleg az este. Mert amíg nem értem haza gitáróráról, egész jó volt. Tanultunk egy újabb igealakot (passzív), meg hasonlók, a név és értelemmentes szerda délutáni moziórán a Ramen girl című magasröptű művet tekinthettük meg, majd utána egy bő órát prüncögtem gitárórán. Utána meg jött a vicc.

Ugyanis fogalmazást kellett írni. Csakhogy a feladat maga is japánul volt, és valami furcsa oknál fogva rossz értelmet rendeltem a kulcsszóhoz (még órán, amikor először hallottam), és így elsőre nem a hobbimról, hanem az álmaimról (mint életcél, satöbbi) írtam. Mondjuk lehet, hogy nem bánom… Úgy írtam, ahogy a vizsgán is kell majd: másfél óra, szótár nincs. Hiba már annál több lett így… De aztán kiderült az alapvető tévedés, és röpke ötven perc alatt megírtam egy másikat is, ezúttal már a hobbimról. Ismét csak szótár nélkül, de legalább ezúttal egy kicsit könnyebb dolgom volt, mert ehhez a témához legalább nagyjából ismertem a szavakat.

Most viszont, lévén az internet csoda, ha működik, inkább gyorsan elolvasom még a holnapi tanulnivalót, megfürdök és kakaót szürcsölgetve nézek egy-két rész animét. Csak a poén kedvéért.


Őrült

Ma úgy döntöttem, hogy csinálok valami extrémet… Hát bejött. Rákot főztem – karamellában. Összekevertem három evőkanál cukrot egy kis szójaszósszal, bőszen kevergetve főzni kezdtem, majd amikor már kezdett sűrűsödni, beledobtam a rákot. Mire megint kezdett pempősödni a rák is megsült, úgyhogy az egész ment a rizsre. Nem volt rossz… Annyira. Problémák: túl sok volt az édes cucc, és túl híg. Főzni kellett volna még vagy három percig (legalább), hogy igazán jól összeálljon, és ne tocsogjon. Meg talán egy kicsit sok is volt. Izgalmas, maradjunk annyiban… (Azóta meg folyamatosan iszok, mert ennyi cukorra kell.)


華果西遊記

Today we went to a kabuki play near to the National Theater, and it was great. The title is as it’s in the title of this post, read Kaka-Saiyuuki. A show outline of the story goes something like Genjou (Sanzouhoushi) is travelling to India, when he and his companions pass a place where only women live… (Side note: kabuki is performed by male actors only.) The queen and his sister treat them well, but they turn out to be spider spirits, and capture the travellers. But Songoku, the monkey god saves them, showing off his great powers. (I think the Dragon Ball Songoku is based off him, so is the Monkey King in the Forbidden Kingdom.) Even though i hardly understood a word of what they said, i got the main idea of what was going on, and it was very entertaining. (Made easier by an english summary of the plot on an info sheet.) Really great experience.


Kaja-kaja-kaja

Ő volt a tegnapi ebédem. Nem az a világszépe, mi? De nem is ez volt vele a cél, inkább csak finomnak és érdekesnek készült. Az is lett. A rizs magában főtt, ami meg rajta van, bonyolultan. Először kis darabokra vágtam a halat és a polipot, és adtam nekik mustárt meg feldaraboltam egy adag sajtot. Közben kikevertem a szószt: egy tojás, majonéz, mustár, sok joghurt, egy kis paradicsomszósz a színéért, egy lötty bor az ízéért meg pár olívabogyó felnégyelve. Beledobtam a herkentyűket a forró (olíva)olajba, aztán hamarosan ment rá a szósz is. Amikor kezdett igazán jól sűrűsödni már bőszen kevergettem, és ment a rizsre. Ha esetleg ilyet akarna valaki csinálni, két dologra kell vigyázni: a mustárral mértékkel, mert ugyan finom lesz, de az utóíze túl mustáros. Hasonlóan a kevergetéssel, bár így lassabban fő el a leve, de muszáj, különben leég a sajt, és az is ad egy kellemetlen utóízt.


Tészta

Délután a közgáz-bevezető óra után elmentem a közeli Uniqloba övet venni (Plamena velem tartott, mert hát nem is nőből lenne ha kihagyna egy ruhavásárlási lehetőséget), merthogy a hűségesen szolgáló sokéves övem úgy döntött, hogy a csatjában eltörik a pöcök, ami miatt épp csak nem működik. Ugyan rohadt drága volt (3000 jen) az új, de a szükség nagy úr, és legalább jól is néz ki. Nameg vicces, hogy itt az L/XL kaliberű öv is vagy húsz centivel rövidebb, mint a régi…

Az ebéd marhahúsos curry volt, a Uniqlo-kitérő után a múlt heti fogalmazásomat beszéltük át a tanárnővel, majd hazatérve uzsonnát ütöttem össze. Volt még egy kis tésztám, meg a túrót is el akartam pusztítani, úgyhogy összekombináltam a kettőt. Konstatálom, hogy a fazekam kicsi ehhez a tésztához. Egybe nem fér bele, ha meg az egyik végével rakom bele, akkor az a vége szétfő, mire a másik elkészül. De azért finom lett, utána még a szokásos fekete tea, hogy ne legyek két lábon járó agyhalál, és tíz perc múlva pingpong.

Az ujjaim jobban vannak, bár még mindig kell bele egy jó pár nap, hogy teljesen rendbejöjjenek. Nem tudom, mi okozhatja (nem fertőzés vagy hasonló, az biztos), de totál ki vannak száradva az ujjbegyeim, így a bőr töredezik és fáj. Adtak rá kenőcsöket, használ.

Az esti programom az edzést kötelező jelleggel záró zuhany után a házi megírása és megtanulása lesz, vacsorának a tegnapi görögsaláta, meg kezdem tervezni a fogalmazásokat. Csütörtökre házinak van feladva egy, meg azóta találtam két jó témát, amiről szívesen írnék ide a blogba is, de ha már itt vagyok, inkább japánul. (Azért ide lehet megírom magyarul is.)


Okay

Today could’ve been better. Just i should’ve gone to bed a bit earlier, not at two (again). Anyway i managed to wake up so that i had a bit of time to have breakfast (really fast), and then classes. In the lunch break came the first adventure: i had to initiate a bank transfer. That in itself wouldn’t have been a problem, but i also had no idea what my pin code was for the cash card, since i never used it until now. This made it interesting to solve in an hour. And yet, i even had lunch, an instant ramen i bought at the kombini. After classes i decided to do something about my fingers—the skin started to get very dry and ragged on the end, and soon it became painful as well, so i asked at the office where’s a doc for such problems, went there, waited over an hour, had the examination, and was relieved. Lucky, it’s no infection or fungi, it’s just dry. Very. I got some ointments for it, i hope it’ll be of use. After i got back i went to play futsal at the gym, and it was great (first time with the new shoes). Won about half of the games we played, scored a couple of goals, and got home totally tired. I had a shower, and am planning to make greek salad. I’d just need a bowl for that—the one i’d use is still occupied by the cottage cheese remaining from yesterday. Have to figure this out.


Gourmet

A mai napom elég kajásra sikeredett. Reggel pont sikerült kikászálódnom az ágyból (nehéz volt, mert valamiért — az okra már nem emlékszem — kettő után kerültem ágyba) hogy még épp a tűréshatáron belül érjek oda a templomba. Utána meg elindultam Musashisakai felé a palacsintatortához hozzávalókat keresni. Út közben feltűnt, hogy az egyik út menti bolt valamiféle “gourmet” dolgokat hirdet, úgyhogy benéztem, és jól is jött. Találtam mindenféle jót, diót, mazsolát, még mákot is (bár nem fekete, hanem világosbarna), bár a túrót csak a Hanamasában leltem meg. Ahogy hazaértem beraktam a rizst főni és mentem Chofuba “rendes kajákat” venni, aztán amikor hazaértem, összeütöttem őt: