Annak idején, amikor Hegelt tanultam, nagyon nem tudtam egyetérteni azzal, amikor azt állította, hogy az emberiség történelme folyton ismétli magát, és nincs semmi haladás (nagyon remélem, hogy tényleg ő volt – ciki lenne így egy filozófia oktv döntő után egy ilyennel beégni), ehhez képest most én is ugyanerre a következtetésre jutottam – igaz, kevésbé a világtörténelem vizsgálatából, mint inkább a társadalomból, ugyan az egész elindítója a zene volt. Méghozzá a diszkó és rokon stílusok – tudjátok, transz-keltően dübörög a basszus, közben kántál valami érthetetlen szöveg… Nem ismerős valahonnan még ez a leírás (a többi elektronikus stílust kivéve)? Pedig a sámánokról is ugyanezt lehet elmondani – pár ezer évvel ezelőttről. Itt vagyunk az istenvesztés korában, és tudat alatt újjászületik a sámán-zene. Most jön majd akkor az a rész, hogy még a lámpaburának is szelleme lesz (ebben gondolom lesz némi szerepe a japán kultusznak, ahol a politeizmus még mindig fontos része sok animének), majd a szimpla ógörög-stílusú politeizmus némileg fejlettebb zeneiséggel, majd jön egy megváltó és egy új középkor, gregorián muzsikával, majd egy újabb felvilágosodás újabb beképzeltséggel – és mindezek mellett persze végig tombolnak a háborúk, a kolonizálások (a’la XVI. század) és az inkvizíció.
Of Coffee
I’m surprised how much a double espresso can speed me up. Really… A single one could do the job as well, but i was so very sleepy that i almost spaced out while reading Queen Loana so i decided on the double one. Now i’m spinning at top speed, but i have the feeling that as soon as the coffee effect wears off, i’ll fall to sleep immediately. I’m so easily surprised. By stuff i that shouldn’t be surprising at all… Such as how addictive StarCraft can get after a few days—but you can see that much yourselves, if you consider that in the past three days i’ve been at home and still i haven’t blogged at all. It’s sometimes annoying how the computer players can mess me up quite quickly (i know, i know…), but sometimes i do the same… I can’t see any order in this as of now, but i hope i’ll be able to get better as time goes.
Együtthatás
Úgy tűnik azzal, hogy a nyáron egy héten nagyjából kétszer írok együtt jár az is, hogy ezek a bejegyzések magyarul születnek – majd meglesz ennek még a böjtje később. Az elmúlt négy napban a barátaimmal voltam a Nyírjesben, Balassagyarmat mellett. Elég egyedi élmény volt… Az első nap azzal telt, hogy lebringáztunk, ami eltartott egy darabig. Közben “megtanultuk”, hogy mi az a faeper, valamint hogy a ház körül egy láncfűrészes (leendő) gyilkos áll lesben. A másnap a másnap jegyében telt, nomeg a bevásárláséban, vettünk gumicsónakot is (többek között), hogy a lányok tudjanak a vízen szárazon napozni. Esténként persze kártyáztunk (ami publikus), de majd legközelebb forszírozni fogok egyéb szociális tevékenységeket is, mert piában kártyázni rövid úton meredek eredményekhez vezet. Tegnap valami beütött, mert ugyan reggel vodkakávéval nyitottunk (ez volt eleinte a magyarázat), nagyon meglepő tünetek jelentkeztek rajtam (főleg rajtunk). Estére aztán már mindenkinek volt valami nyűge, aztán felütötte fejét a homeopátia hipochondria (azt se tudtam, hogy ezt ch-val kell írni), így estére már mindenki mindent diagnosztizált, az ételmérgezéstől kezdve az agyhártyagyulladáson át a léprobbanásig. Szerencsére annyira nem volt veszélyes, de nekem a kóla-chips egészség-kombón kívül semmi nem esett jól (ma is még csak két szelet darált húsos kenyeret ettem). Ma aztán tekertünk haza, egy kis csalással, merthogy egyikünk (nem én) eltörte egy lábujját egy sikeres ágyba rúgás keretében, ezért Litkéig vonattal jöttünk. Most meg itt vagyok.
Nem tudom
Nem tudom, hogy tegnap reggel, miután hajnali valamikor elhagytuk az érettségi “bankett” utójátékának helyszínét, majd a többiektől való búcsúzás után kimentünk egy jó barátomhoz “aludni”, vajon mennyi vodkát nyeltem be én személy szerint… de az fix, hogy nem keveset, tekintve, hogy most, több, mint harminchat órával az eset után, még mindig érzem az esemény utóhatásait, ez meg annyira nem buli. Most, hogy enyhült a hőség, még elmegyek bringázni egy gyorsat, edzésképpen holnapra, mivel holnap négyesben eltekerünk Balassagyarmatra, ahol egy jó helyen lévő “ingyér” megkapott nyaralóban eltöltünk majd négy napot. Közben én szerdán felmegyek pestre Paradise Lost koncertre (a ZP-ben lesz), így ha esetleg valakinek lenne kedve ott csatlakozni hozzám, majd egész éjszaka kocsmákat járni (tekintve, hogy szállás nincs), akkor szóljon még ma este, mert azután már csak telefonon lehet elérni, az meg gondokba ütközne számom ismerete nélkül.
Az elkövetkező két hónap amúgy ebben a jegyben fog telni: nem leszek szinte egyáltalán itthon, egy-két nap kivételével, így ha nem frissül a blog, nem meghaltam, csak épp nyaralok valahol. Sűrű nyár ez.
End of year
I’m overhung.
Vége(m)
Az utóbbi napokban (egy cseppet) hanyagoltam a blogot… Egyáltalán gépnél is alig ültem, csak fél pillanatnyi plörkök erejéig, különben olvastam, tanultam, bringáztam, kocsikáztam valamerrefelé, esetleg telefonáltam (persze szigorúan engem hívtak, tekintve, hogy a drága pannon hirtelen úgy döntött, hogy nekem nincs több pénzem). Egyébként irgalmatlanul szenvedek (megint), ugyanis most, hogy egy ideje nem esik az eső, ráadásul pont mostanában nyírták városszerte mindenütt a növényzetet, majd megpusztulok az allergiától. Vagy valami náthától, de megfázni mostanában nem igazán volt módom, tekintve ezt az istenverte meleget (jajj, de szeretem a telet…) – ó bárcsak inkább zuhogna folyton!
Na minden esetre ma túl lettem a maradék két szóbeli érettségimen (magyar, töri), így most már kezemben is lehetne akár a bizonyítványom, feltéve, hogy nem heverne most az asztalon… Az eredmény megfelel az elvárásoknak, 90% alatt nem lett semmi. Nem számolgatok most pontokat, majd számol helyettem az OM. Este érettségi bankett, utána buli holnapig, és kő kövön, fű füvön, fa favon nem fog maradni. Aztán… Vége.
Hulla
Hulla fáradt vagyok. Ma este meg tervezem nézni az Avalon című japán-lengyel filmet, már ha sikerül addig működésre bírni a lejátszót. Szombaton érettségizek.
Egy ideje minden nap este hat körül elhúzok egy fél órás, viszont cserébe jó aktív bringázásra. A cél a nagyjából tizennégy kilométeres táv teljesítése fél órán belül, de ez idén még sajnos nem sikerült – egyszer régebben emlékszem, huszonnyolc perc is megvolt. Aztán még tíz percet rollerballozok (lehet, hogy lassan emelem majd húszra), és másnap este rémülten konstatálom, hogy “már megint nem bírom annyira, mint tegnap” – ami általában azt jelenti, hogy még jobban bírom, viszont az elején sokkal fárasztóbbnak tűnik.
Az Avalon lényegében ugyanaz, mint a Mátrix, csak itt nem egy gonosz elnyomó rendszerrel kell szembenézni, hanem a játékfüggőséggel, azzal, hogy nem tudják elkülöníteni a játék világát a “valóságtól”. Elég régen láttam, és akkor se egészen, így nem biztos, hogy jól emlékszem, viszont ez (remélem még ma este) ki fog derülni.
Ma ugyan nem tanultam (még) semmit, de holnap végig fogok szánkózni az összes tételen, ami csak kell, ami még bizonytalan, kidolgozom rendesen, amit nem akarnék húzni, azt szintén, és szombaton délelőtt aztán túlesek a dolgon. Az érettségi utáni terveim között szerepel nagy mennyiségű szépirodalom olvasása, így a már folyamatban lévő két könyv (Queen Loana, Kim) mellé bevettem egy Rilke (sajnos próza) kötetet (sajnos magyarul) és Kunderától a Lét elviselhetetlen könnyűségét. Az olvasás viszont nem lesz elég, mert verseket fogok tanulni, elsőként a Hollót (Poe) angolul és magyarul (nagyjából tudom), majd Vörösmarty-kat.
FireFox 3
Finally, it’s out. I hope everyone downloaded it during the Download Day, if not, do so now. At least give it a try, especially if you’re still suffering with Internet Explorer (that thing makes both the user and the developer suffer). The Download Day was, i think, a success, since FF3 was downloaded more than eight million times in that 24 hours. To write something about the browser too: it’s about the same as before, i couldn’t see many changes, except for that the skin i used (Noia) and some of the plugins do not yet work with the new version (at least the webdev toolbar had no problems). The base skin of FF3 is not bad at all, by the way, it’s simple and compact, but not ugly. If there’s an increase in rendering speed, i’m happy about it, although while browsing as usual there was no significant change. On the other hand, the settings panel and the bookmarks changed a lot, and there is a couple of other minor changes too, about which later.
Csigalom nyugavér
A tegnapi napom egy az egyben a tanulásnak volt szánva, mivel (amint arról plörkön írtam), a tételekkel nem éppen úgy állok, ahogy a szóbelik előtti nap kéne – viszont ma érkezett a “megváltás”. Mivel estére (nagy szenvedések árán) eljutottam az Abigélnek nagyjából a feléig, és egy-kettő kivételével (hatvanból) minden tételhez tudtam volna mondani valamit, valahol reméltem, hogy ma délutánra raknak be – akkor legalább gyorsan túl lettem volna rajta, viszont nem az első turnusban, így még lett volna időm átfutni azt a maradék kettőt (Mikszáth, Indul a bakterház). A feltételes mód sugallja, hogy nem így lett: szombaton fogok szóbelizni, dél körül, tekintve hogy a szombati második (vagyis legutolsó) csoportban vagyok utolsó előtti (valószínűleg csak azért nem utolsó, mert az egy osztálytársam, aki hozzám hasonlóan két tárgyból felel csak, “V” betűs, míg én “E”-vel kezdődök). Nyertem két napot, tanulok, bringázok, ma megejtek egy filmet is (visszatér a nagy kényelem), melózok is talán, ha olyanom lesz… Szombaton meg lecsap Damoklész kardja.
MirrorMask
Once upon a time there was a writer called Neil Gaiman, and he decided to team up with Dave McKean (or vice versa) to do a movie, a movie that would eventually turn out to be MirrorMask. It wasn’t long ago when i’ve seen it in television, and i really liked it then, even though i could only see the last third of it. This time it was the whole, and as i guessed correctly last time, it became my favourite movie.
To put it short, it’s about a girl, whose parents run a circus. For most teens, the ultimate dream is to run away from the “real world” and join a circus–in Helena’s case it’s the exact opposite: she wants to run away from the circus, and finally see real life. She’s really artistic too, taking part in the shows juggling, and the back wall of her room is covered with drawings too, drawings of a dream world. The major twist comes, when her mother is hospitalized with some very dangerous illness, the balance is broken by the Princess of Shadows, and she takes over Helena’s life as she falls asleep. Now come the ultimate quest: find the Mirror Mask, the Charm, that can wake the sleeping Queen of Light and take Helena back to her own world (though the dream-world is no less hers). It may seem a bit childish told this way, but actually it’s so surreal, so bizarre, that it would be hard to bear and understand by a kid–and to match up with the look of the land of light and shadow, the music’s great too. (Summary.) MirrorMask is hard to categorize: it could be an adventure movie, a drama, a fantasy film or a disguised ethics lesson, but what matters: it’s very good (once again, this phrase is way too shallow to express it all).
