valeblog

Persze szokás szerint nem az történt, amit terveztem, de ezen már meg sem kell lepődni. A végeredmény: alig van már hátra a Jungból, és játszottam egy adag Dawn of War-t. Jó volt.

Most megint azt csinálom, hogy így reggel kiírom, hogy mit tervezek a mai napra, aztán este beleszerkesztem azt is, ami végül megvalósult. Szóval: most elmegyek majd patronokat venni a nyomtatóba, aztán Jungot olvasok. Ha végeztem azzal a könyvvel, akkor nekiállok egy magyar tételnek, valószínűleg a Dantésnak. Nem igazán sikerül olyan iramban haladni a tételekkel, ahogy szerettem volna. Sebaj. Este meg majd Loana királynő titokzatos tüzéről fogok olvasni és megtanulok még egy tucat számjegyet a píből (most úgy harmincöt körül tartok).

Vajon miért nem hírezik magyar földön senki az albán durranásról? Vagy ez ennyire mellékes eseménynek számít? Vagy csak a kommunisták nem engedik kiszivárogni a híreket? A lényeg (egy albán barátom elmondása szerint): az amerikaiak csak azzal a feltétellel járultak hozzá Albánia felvételéhez a Nato-ba, ha a balkáni ország megsemmisíti fegyverkészletét. Ez pedig úgy sikerült, hogy egy kis falutól északra, Tirana közelében felrobbantották a több, mint 10000 rakétát, bombát és egyéb robbanószert. A bumm olyan erejű volt, hogy az egyik civil videón láthatóan kilométerekről berobbantja az autó szélvédőjét – meg úgy mellékesen még Macedóniában is érezték a lökéshullámot. Gyengécske. Azt még így a végén leszögezném, hogy nekem nem valami hírügynökség adott hivatalosan megerősített információkat, hanem “csak” egy izgatott ottani srác mesélt a dologról.