Notice

The Scarecrow is even better than i thought. And i thought it was amazing soon as the first vocals of Twisted Mind reached my brain’s auditory cortex (that phrase i stole from a wiki, i guess no surprise). But there are songs simply addictive, so much that i fear i’ll be listening to this album for so long that i’ll get bored with it. Hope not. I mean, i hope i won’t get bored with it. I have no problem with listening to the same stuff for ages.


Test

I usually don’t like to take personality tests, because they return far too general or incorrect results, but PersonalDNA‘s test, that Balázs mentioned, is different, what it says about me is mostly correct. Interesting.


Na most mi

Én vagyok a hülye, vagy az már tényleg jelent valamit, ha két ember a “jó sz*rást!” kifejezéssel búcsúzik?


Avantasia

Tegnap délután, miközben Husserl gondolatairól olvastam, az Avantasia The Metal Opera című albumát hallgattam. Igazság szerint nem tudtam teljes figyelmemmel összpontosítani a történetre (pedig ez nyilván kellett volna hozzá), viszont nem is szeretem, ha egy zenének ennyire le kell kötnie ahhoz, hogy élvezhető legyen. Ennyi volt a feketeleves, jöhet a java. Nem egy nagyon eltalált, dallamos, fülbemászó szám, olyan nevek, hogy amikor utánaolvastam a zenekarnak, azt hittem, rosszul látok. Ugyan csak a felsoroltaknak ha a felét ismertem, ez segített belőni a többiek színvonalát is.


Husserl filozófiája

Ezt még tegnap írtam, csak nem tudtam publikálni, mert rohannom kellett (a németekkel buliztunk). Azért írtam meg ilyen szokatlan időpontban, mert ma volt a filozófia OKTV (igen, ilyen is van, és persze ott voltam), és még előtte le akartam adni. Egyébként az OKTV — ahogy elvárható — nem volt könnyű, sőt. A legnehezebb része az idézet-felismerés volt, de így is remélem, hogy meglesz a 40 pont az 50-ből. Majd kiderül.

Ahogy most nézegetem az írásaim mappáját (virtuális természetesen), feltűnt, hogy ez az esszé byte-ra pontosan ugyanakkora (Word dokumentumban), mint amit az én megjelenéséről írtam. Muris.


Hülyül

Most délután valami gáz volt a tárhellyel, legalábbis a PHP alapú oldalak lassúak voltak, az adatbázisosak pedig be sem töltődtek. Remélem nem kezdődik újra az, ami tavaly nyáron volt. Egy kicsit morc lennék.

Egyébként ma fociztunk és összetérdeltem egy barátommal, úgyhogy most már mindkét térdem sajog, mint a hétszentség – azaz nagyon. Pénteken pedig filozófia OKTV, addig még van egy esszém, amit meg kell írni.


A kanti tiszta ész és az empirikus megismerés viszonya

Mentségemre legyen mondva, hogy sietnem kellett vele.


Törvénytelen

Tegnap pedig nagyon nem volt jó (hát még ma), ugyanis valami embertelenül berúgtam. Elvileg Sors szülinapját ünnepeltük, de a vége az lett, hogy ma reggel mesélték el nekem, hogy miképp értem haza. Meg úgy egyáltalán, a tegnap délután eseményeit. Nem szeretem ezt.

Sablon, de ha kérdeznék, hogy vagyok, azt mondanám: “szarul de büszkén”. És itt a “büszke” nem arra vonatkozik, hogy büszke vagyok a tegnapi termésre. Hanem embernek érzem magam. Hülyeséget csináltam, szenvedek érte, megérdemlem. Sokkal rosszabb lenne, ha nem lenne semmi következménye.

Egyébként. Ma volt irodalomverseny, a Nyugat indulásának századik évfordulója alkalmából. Lehet képzelni, hogy mennyit készültem rá tegnap – bár ma elolvastam Babits életrajzát, de azért ez egy másik nagyságrend volt. Minden esetre, nagy meglepetésünkre, nyolc csapat közül csak fél ponttal maradtunk le a dobogóról, ami nagyon jó eredmény. Szerintem.

Holnapra pedig még meg kell írnom egy esszét a kanti tiszta ész és az empirikus gondolkodás viszonyáról. Meg ki kell szótáraznom egy hatalmas kupac filozófiai fogalmat. Meg tanulni kéne németre is, mert elvileg számonkérés lesz. Meg nyelvtanból is meg kéne tanulni négy tételt, mert abból is kérdezni fognak. Hajaj.


Besózva

Teljesen fel vagyok pörögve. Ajaxot meg jsont és hasonló trendi cuccokat tanulok, merthogy írok magamnak még egy oldalt, ami teljesen ezekre fog épülni, és nagyon jó lesz. Hehe.


Elhatározás

Ez a Finnegans Wake furcsa egy könyv. Egy cseppet talán modern. Az a fajta modern, ami már elriasztja az embereket… Mintha nem is azért íródott volna, hogy elolvassák. Ahogy megnéztem a wikijét, megnyugodtam, hogy nem én vagyok a (túl) hülye, hanem a könyv olyan, amilyen. Csodálkoztam, hogy alig értem a szavakat, amikor kiderül, hogy nagyjából tizenkét nyelven íródott a könyv. Egyszerre. Talán nem csoda, hogy nem fordították le. Az elhatározás arra irányul, hogy ahogy olvasom, összerakok hozzá egy szótárat és tárgymutatót, permészesen online formában, mert papír alapon egy kicsit sok lenne (így nehezen kereshető), hiszen lényegében a kötőszavakon kívül mindent magyarázni kell. Néha még azokat is…