Die, PHP!

May 4, 2007
valeblog
0 Comment

Also note that it is your responsibility to die() if necessary.

PHP documentation, set_error_handler

I couldn’t resist posting this. Found it while learning error handling functions for my reference work.

Kezdés

May 2, 2007
valeblog
0 Comment

Éppen a Kasabian Club Foot című számát hallgatom (majd ha azt a részét is megírtam a blognak, ki fogom küldeni podcast formájában): sleeplessnessnek köszönhetem, hogy anno annak idején megismertem, viszont most már életem egyik legjobb estéjére, éjszakájára és bulijára emlékeztet: a legutóbbi vasárnapra. Átélném még néhányszor, apróbb finomításokkal.

Amikor ilyen hangulatom van, mint amilyen most, és ilyeneket írok, mint most, valahogy mindig egy anime jut eszembe, amit még abban a (sajnos nagyon hosszú) időszakban néztem meg, amikor nem ment a blog: ennek a címe pedig Haibane Renmei. Mély, lelkizős, gondolkozós, az élet értelmét keresős, és a megbocsátás lehetségességén töprengős remekmű. Ha elsőre nem tetszik valakinek, nézze addig, amíg fog, vagy… na ezt a vagyot inkább nem folytatnám, mert még megsértődne valaki, akire ráillik.

Most, ha már elkezdtem így az elmúlt időszak dolgain töprengeni, érdemes megemlíteni, hogy voltam filozófia OKTV-n végül is (talán emlékeztek, hogy írtam azokat az esszéket), de nem jutottam tovább. Nem tudom, írtam-e már erről, úgyhogy most nem fogok.

Hirtelen elfogyott az a nagy mondanivaló-tömegem, ráadásul még az egész magyar reformkor történetét is meg kell tanulnom holnapra, úgyhogy a többi majd a későbbi bejegyzések változatosságát fogja gyarapítani. Ámen.

Back

May 2, 2007
valeblog
0 Comment

Well, the blog is back. Or whatever. I know well, that it’s not yet perfect, but i was kind of lost being unable to write my blog for about a quarter year now. So, though it’s yet incomplete and buggy, it’s on. Registering and commenting does not yet work, so it’d be worthless to try. Really.

It’s funny that as long as the blog was down, i had loads of ideas of what to write everyday, but now, that it’s in fact back, i’m like the little boy, who’s pushed onto the stage to recite the poem he learnt – and though he learnt that poem very well and could tell every single line of it perfectly, he’s still shocked and his brain blocked for a minute.

I’ve been working on the blog’s backend for a long time now, and sometimes i already stumble into functions or code-parts, whose role i don’t really know the minute i see them. Please report all bugs to me via e-mail (check the sidebar: you need to have JS enabled to see my e-mail address). Thanks.

Read More

Sommernachtstraum

December 2, 2006
valeblog
0 Comment

Ich habe einen anderen Gedanken, daran ich auf Deutsch schreiben wollte. Ich könnte die letzte Eintragung auf Englisch schreiben, aber ich könnte nicht es auf Deutsch schreiben. Aber dieses ist lang und schwierig, so denke ich, dass ich es auf Deutsch schreiben kann.

Der Hauptgedanke ist die ewige Frage: “was, wenn dieses Leben nur ein Traum war?”. Wenn es ein Traum ist, dann muss jemand es träumen. In der Philosophie Berkeley, wer die Welt sich vorstellt oder träumt, ist Gott. Ich denke, der nicht eine Notwendigkeit ist.

Ich denke, dass wenn das Leben nur ein Traum ist, dann erklärt es, warum ich mich erinnern nicht kann an wie es war, bevor ich geboren war, und wie Tod ist. Wenn ich schlafend falle, und traume etwas, dann erinnere mich ich kaum überhaupt, an was ich diesen Tag getan habe. Auch, wenn ich aufwache, ich kann fast nie mich erinnern, an was ich träumte, nur wenn mein Traum sehr interessant oder furchtsam war.

Wenn dieses recht ist, dann Reinkarnation ist auch möglich. Wenn du leben möchtest ein anderes Leben, dann gerade fall schlafend. Das Problem kommt jetzt. Wer träumt diese Welt?

Ist es Gott? Wenn es Gott ist, dann noch einmal zurückzugehen zu dieser Welt ist möglich, nachdem wir starben, als andere Personen. Ich denke nicht, dass Gott uns rüber würde leben lassen das gleiche Leben wieder. Ist es ich? Es kann jedermann sein. Wenn es ich ist, wer diese Welt und dieses Leben träumt, die würde eine ganz andere Situation sein. Nachdem ich starb, ich könnte nicht noch einmal leben dieses Leben. Die gleiche Welt sogar zu träumen zweimal würde hart sein. Das gleiche Leben zu träumen würde unmöglich sein. Ich würde die gleiche Welt träumen müssen, die gleichen Leute, die gleichen Gedanken und die gleichen Probleme. Ich denke, dass es unmöglich ist. Es würde nur möglich sein, wenn ich Gott war, so ich endlos Gewalt hat. Aber ich bin nicht Gott, oder mindestens ich hoffe so, so ist es nicht möglich für mich.

Dieses ist, wie weit meine Gedanken gegangen sind. Jetzt habe ich nicht noch etwas, zum betreffend dieses Thema zu sagen. Tschüs.

Just a veil…

December 2, 2006
valeblog
0 Comment

The first in the philosphy series…

A few days ago walking home from school, for a flash i saw everything in a bit other way. It’s really hard to explain: it was as if i was looking through a veil (this world), and suddenly something shockingly shining beutiful thing appeared on the other side, and i could catch a glimpse of it.

I couldn’t recover for a while, so for a few steps i just stumbled further as if i was drunk (and i can ensure everyone, i wasn’t!). Now that i wrote this i remembered a scene that a hungarian philosopher and religion-professional Peter Popper wrote in his book The risk of playing chess with God: how the Shiva-believer Gandol became christian. He was sitting in the theater watching a play that was really boring for him after his meditations, but then suddenly, during the aria of a holy woman (i think Virgin Mary) a vision occurred to him, he saw a cross and some religious symbols, and because of this he started believing in the God of christians.

Well, i was like that, though not in a religious form. I thought “what if this world was only a veil in front of another, a much better, a lot more beautiful one, that we can only catch such glimpses of?” and wandered forth…

What then? Well… then it’s not an easy thing to imagine that world beyond. I know, this one’s troublesome and often boring and rarely beautiful, but if it is, then it is very much. I mean, this world can be also an easy, fun, beautiful place to live in, if you live right, but it’s sure much easier to long for a world in which you don’t have to fight for anything – but then where’s the joy of winning something?

I think there are things in this world, which are worthy to belong to a higher existence, thus i think they are from a higher existence. They are those persons or things who/which are always closely on the other side of the veil, so we can always see them, but never perfectly undersand or reach them. They are here, and still they are not. They are those loved by everyone, even though they are out of this world – or maybe that’s the reason…

I know well, that this writing is not a worthy philosophical train of thought. But i don’t care. No need to read if don’t like it.

Előkészítés

December 1, 2006
valeblog
0 Comment

Számomra a legideálisabb időszak a filozofálására általában az, amikor caplatok hazafelé suliból. Szól a fülembe a heavy metál (vagy punk vagy valami rockrokon), rovom a lépéseket, és figyelem a világot. Akár a külsőt, akár a belsőt. Ilyenkor szoktak esni a legkülönösebb tapasztalatok, mint például hirtelen villanás a túl-világra (majd később megmagyarázom) – igaz, ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy valamikor nagyon régen a vonat ablakából sötétben láttam egy ufót lebegni és villogni a pálfalvai temetődomb felett (a városhoz közelebbinél).

Na de a lényeg… Két igazán érdekes gondolat is felmerült bennem két külön hazaúton, azon gondolkozom, hogy egybe írjam le az egészet (akkor hosszú lesz), vagy külön a kettőt. Inkább ez utóbbi.

Majd a következő két bejegyzésben leírom őket, meg a hozzájuk tartozó gondolatokat, csak ez már így is kellemes hosszú lesz, pláne ha egy elvont gondolat fejtegetésébe is belekezdek… Szóval hamarosan. Készülj fel =)

The Melancholy of Haruhi Suzumiya zweite Teil

November 30, 2006
valeblog
0 Comment

In der letzten Eintragung habe ich einen Bericht über das anime geschrieben, das The Melancholy of Haruhi Suzumiya betitelt wird, aber ich könnte nicht es beenden, weil ich nicht genügend Zeit hatte, so möchte ich es jetzt beenden.

Ich habe bereits über den ungewöhnlichen Auftrag der Episoden geschrieben, und das vollkommene Design den Darstellern. Das war, als ich den schrieb, dass ich aus Zeit heraus laufen ließ.

Die Graphiken, die Zeichnung des anime ist prachvollt, wie erwartet. Es schaut, wie eine grossartig “shonen” Anime in 2006 schauen sollte nach meiner Meinung. Die Farben sind frisch, alle Buchstaben haben ihre einzigartigen Farbe Entwürfe (z.B. ist Farbe Mikurus rosafarben, Yukis ist purpurrot, und so weiter). Die Animation ist auch sehr gut gemacht, der Shauer könnte keine Fehler sehen.

Die Geschichte ist auch sehr gut entworfen. Obwohl die Episoden oben gemischt werden, die Geschichte ist immer tadellos klar und unterhalten.

Das einzige Sache das negativ ist, dass die erste Episode zuerst gelüftet worden sein sollte, nicht das elfte. Die elfte ist auch nicht die beste Episode von allen.

Die Musik ist auch sehr gut, wenn wir es hören können. Z.B, in der zwölfte Episode, die Musik Haruhi singt als Gastmusiker wirklich gut ist. Ich erhalte sicher die Ton CD, sobald es hier vorhanden ist.

Ich denke nicht, dass es alles mehr gibt, über die beste Reihe zu schreiben, die ich überhaupt gesehen habe. Ich veranschlage es noch einmal 10/10!

The Melancholy of Haruhi Suzumiya

November 30, 2006
radiátor
0 Comment

The Melancholy of Haruhi Suzumiya (涼宮ハルヒの憂鬱) was the fourth on the Japanese anime top 100 list back in august. Is that surprising? I don’t think so. What’s rather more surprising is that it wasn’t the first. I think… no, definitely this is the best anime i have ever seen (closely followed by Full Metal Alchemist, Naruto and Bleach).

One special thing about the series that the episodes were not aired in the order they follow each other in the story, but in a totally random order. Though the creators were careful not to mix it up so much that we would be troublingly confused.

The main characters are the members of the SOS Brigade (SOS団 – Save the world by Overloading it with Fun: Haruhi Suzumiya’s Brigade): Kyon, the narrator, main cinic (sp?) and such, Nagato Yuki (長門有希), a quiet bookworm (roll over for spoiler), Asahina Mikuru (朝比奈みくる), a quiet, shy second-year student with extreme bodily features (especially extraordinary bust size) and weak will (roll over for spoiler), Koizumi Itsuki (古泉一樹), a cool and obedient, but really interesting guy (roll over for spoiler). Oh, and I left out the main-main character, Suzumiya Haruhi (涼宮ハルヒ), the eccentric and beautiful and unpredictable leader of the gang, who’s good in everything (she tried all the clubs at school), extremely extreme, and searches for all incredible things, but she doesn’t realise that she’s the most incredible of all.

This series has the best designed characters, and in all, everything is not just over average, but over the previous best, FMA. I can only adwise everyone to watch it, and don’t be scared of(f by) the first episode, in reality that’s the eleventh =).

The Melancholy of Haruhi Suzumiya: best-best-best, a definite 10/10!

Rövidke

November 29, 2006
valeblog
0 Comment

Naszóval. Szép kis keddem volt, köszönöm szépen, bármikor lehetne még ilyen, csak lehetőleg ne egymás után, mert akkor csődbe megyek. Odafenn.

Az egyetlen könnyebbség abban rejlett, hogy nem volt első órám, szóval teljesen rám volt bízva, hogy mikor indulok el itthonról, megtehettem, hogy kényelmesen reggelizgetek, olvasgatok, pakolgatok és aztán indulok csak el, amikor éppen kedvem tartja. El is indultam sikeresen nyolc előtt… kb tíz perccel.

Hogy micsoda fenomenális öröm volt az első óra végigolvasása után (még mindig a foucault-inga) bevonulni törire, amit szintén a fentebb említett élvezetes irodalmű mű olvasásával töltöttem, csakúgy, mint az ezt követő dupla irodalmat. Németen azért figyeltem, de fizikán már csak úgy tessék-lássék, és azt is csak azért, mert szeretem a fizikát. Valamelyest.

Aztán a helyi (helyközi) Düvő zenekar koncertjére mentünk iskolai szinten, nekem tetszett…

Vissza a suliba, megbeszélés, ugyanis húú-ha, színdarabot vagy legalábbis valami Rómeó és Júlia utánérzés drámát írunk, természetesen benne vagyok… Természetesen nem szereplek, csak írom. Természetesen elvárom, hogy a szereplésem ötlete senkinek a fejében se forduljon meg.

Ennyi “természetesen”-ből már lazán nézhetnétek egy természeti nép természeti filozófiát követő, dolgait a természetben intéző tagjának. De nem vagyok az.

Miután ezzel végeztem, irány a könyvtár! Alig két órám volt, ez alatt megírtam egy levélből másfél oldalt (jóval több lesz még =)), kiírtam füzetbe két további japán feladatot, hogy itthon is tudjak rajta dolgozni.

Egy keddeken esedékes jó beszélgetés után hat előtt nemsokkal már itthon is voltam, amikor is, mint a villám, megcsináltam a matematika házi feladatomat (ezt mégegyszer nem írom le, szóval reméljétek, hogy nem vész el a bejegyzés =)), aztán még egy órát olvastam a már korábban említett könyvet.

Hét óra tíz percre már itt voltam a gépnél, msn, bejegyzés-írás (azóta, bizony, csak közben vacsiztam is), és még most jön az msnes csevegések csúcsidőszaka, meg most fogok tudni végre kódolni kezdeni. Holnap majd megnézem a Haruhi Suzumiya következő részét, matek meg német számonkérések után, alkalmanként fáj a fejem, sziasztok.

Übermensch

November 28, 2006
valeblog
0 Comment

Ich plane morgen viele Zeit in der Bibliothek aufzuwenden. Ich übe Japaner, wie ich normalerweise an Dienstag tue, und ich möchte auch Nietzsches Hauptarbeit borgen, betitelt Also sprach Zarathustra.

Bis jetzt bin ich nicht sehr mit der Philosophie Nietzsches vertraut. Folgender Frühling nehme ich an einer grossen Philosophiekonkurrenz teil, so muss ich die Ansichten des alten Philosophen studieren.

Durch lesen Sofies Welt von Jostein Gaarder, ich erhielt einen grundlegenden überblick über die Geschichte der Philosophie. Das Problem ist, das in dieser Kompetition erfordert ein sehr hochqualifiziertes des philosophischen Wissens. Geschichte und Gedanken auch.

Es ist nicht einfach, aber ich mag es sehr. Es überrascht nicht das in der ersten Bezeichnung der Universitätsstudien, die Studenten Philosophie erlernen. Es ist eine gute Sache und Leute sollten mit ihr ein bisschen vertraut sein. Gescheite Leute sind härter, durch Demagogen verwendet zu werden, als die dumme.