Tag: anime

Digimon Savers

June 2, 2010
valeblog
0 Comment

I finished the fifth Digimon season, titled Savers in japanese (デジモンセイバーズ) and dubbed as Data Squad (always read it as Data Squid at first). I still remember when i first started watching it ages ago (in 2006, when it was airing), how i loved the design of virus Garurumon, but the most how happy i was that my beloved Digimon series are coming back for a new one after years of silence and news of cancelling. I was still doing Digimon Backup then…

Anyway, the series’ quite good. 48 episodes, with only a few feeling unnecessary. The graphics and the music are great as expected. Also, the story is totally Digimon. I haven’t seen more than three episodes (and all movies) of the fourth season, but i couldn’t really feel attached to it. Kids turning into Digimon themselves? Albeit that appears in Savers for a minor role too… I favor the good oldschool way from seasons 1-3, with the good sense that now everyone will achieve champion level, then ultimate, finally mega, then maybe some more boost to eliminate a godlike entity. Of course the main hero is a stupid but brave-hearted fight-loving guy, and his partner is a walking dragon type too (Agumon’s comeback), and once over the series, due to hate or uncontrolled emotions, the digimon goes berserk… It was the same in the first three seasons, and it’s no different now.

Beside a few illogical points, Digimon Savers is a great season of Digimon. I can’t wait to see the new season to come out this summer. I hope they won’t mess up.

Rebuild of Evangelion 2.0 You Can (Not) Advance

June 1, 2010
valeblog
0 Comment

Today finally i watched the second Rebuild of Evangelion movie, You Can (Not) Advance (ヱヴァンゲリヲン新劇場版: 破). I am surprised: the movie is good. What good, great. When i wrote about 1.0, i said the graphics were better and the atmosphere was less unbearably depressive. You Can (Not) Advance is different. The graphics are simply fantastic, and the style and storytelling of the movie is enjoyable even though it still has the key element psychology stuff in it.

I still am unable to understand how the characters lack any real display of anger–i for one would pretty much be raging in those situations. Something how Shinji acts after the mishap with Unit 3. Which reminds me, the storyline differs from the original anime in a couple of points, although i don’t know how the manga story goes. I really like it how people act not as depression embodied but more like people–even if depressed people.

Beside the storyline changes and the great graphics, there is also a new character (or that counts as storyline?) and the music is fantastic too. Also, for some reason, Asuka’s family name Souryu (惣流) is changed to Shikinami (式波).

I pretty much loved this movie. Am looking forward to the 3.0…

The Disappearance (Vanishment) of Suzumiya Haruhi

May 16, 2010
valeblog
0 Comment

Today i went to the Toyokawa Warner Mycal cinema to watch the Suzumiya Haruhi movie that came out this february, following the storyline of the Disappearance (sometimes translated as Vanishment) of Haruhi Suzumiya (涼宮ハルヒの消失) light novel. It was great. If you’re waiting for fansubbed versions, it’s really worth it. (The above picture is from the movie’s official website. On the left it says “because i’m a member of the SOS Brigade”.)

It’s timeline is pretty complicated, due to multiple alterations of the universe itself and simultaneously occurring time travels. It starts from an ordinary day of the extraordinary life of the SOS Brigade, but then everything changes out of nowhere, of course leaving all the trouble for Kyon to solve. And to do so, he has to go through a lot of trouble (and time planes).

The animation quality is great, as expected from a Suzumiya movie, the story is of the expected quality as well, so i can say, this movie is a success. Of course knowing the two anime series and possibly the light novels as well is very advised.

In the following spoilers may appear, so mind your way.

Read More

Pörög

May 15, 2010
valeblog
0 Comment

Gyors nagyon, mire észbe kapok, már egy hete köhögök. Bár múlna már!

A blogot hanyagoltam, mert vagy nem volt miről írni, vagy volt jobb dolgom is. Elég sokat szórakoztam a virtuális géppel, de végül is szembesültem vele, hogy ezen a laptopomon virtuális gépen az életben nem fog normális sebességgel futni még egy olyan régi játék se, mint a Warcraft. (Mennyi most, hét éves?) Bár ez eszembe juttatta, lehet telepítenem kéne a Starcraftot, úgyis remélhetőleg megjelenik idén a második, ideje edzeni. De a Fireworks megy, nekem meg Windows alatt csak az, a Warcraft és a böngészők (teszteléshez) kellenek.

A gitárral is haladok, skálá(ka)t tanulok. Igazából csak egyet, mert a többin csak végigjátszottam, de nagyon érdekes volt. Találtam egy király weboldalt, ahol sorban lehet kérni a skálákat, mielőtt megtaláltam, magamnak akartam megírni, de így tényleg egyszerűbb. Poén, ahogy végigjátszottam a japán skálát és meglepve hallottam, ahogy teljesen koto-hangzású lett a gitárom.

Aztán egy tweet nyomán felfedeztem, hogy készült egy Suzumiya film idén, és én nem is tudtam róla, úgyhogy holnap reggel korán kelek, megyek Nagoyába és megnézem délelőtti matinéban (máshol már nem játsszák). Az Eltűnés története, amit még nem olvastam, úgyhogy új lesz. Aztán meg majd kiderül.

Serial Experiments Lain

December 4, 2009
valeblog
0 Comment

Last time i was in Shibuya, when i bought myself the Twilight book, i caught sight of the Yozakura Quartet DVD’s on a shelf. Since i’d already seen it, i just checked others around it. One had “lain” written on it in an interesting typeface.

Then yesterday i was in some strange mood, and i started watching the series on YouTube. I could compare it to .hack, Neon Genesis Evangelion and Haibane Renmei. Just as with these three anime, Lain is deeply philosophical, and a lot of questions are common. The existence of the world, God, one’s self, the nature of the conscious, of communication and of relationships, the idea of total subjectivity, the extreme power of the network, a lot of psychology and a very twisted graphical presentation. I liked it, as much as one can like any drama series, in the western sense of the word (not to be mistaken with the asian soap operas). It’s not easy to follow, not easy to understand, so leaves you thinking “what the heck’s going on in there?” for a pretty long time. It has a lot of references to real science, the collective unconscious of Jung, for example. To be honest, i was on the series’ wiki after each episode, checking out all the half-word references and kind. I haven’t really seen anything of this kind, this thrilling cyberpunk drama: it’s a lot more serious than .hack, it’s not as depressed and mystic as Evangelion, though i couldn’t really grasp how it differs from Haibane Renmei, it does. A really good series to see the world fall apart.

Szinkron

December 2, 2009
valeblog
0 Comment

Jobb a magyar szinkron, mint az angol eredeti? Három lehetőség van: igen; nem; amelyiket előbb hallottad. Különösen az utóbbi időben, nem sokat néztem magyar szinkronos filmeket, mert mit. Nem vagyok otthon, itt meg vagy japánul, vagy angolul. Néhány példa azért eszembe jut. Monty Python. A szkeccs-sorozatot az eredeti angol szinkronnal néztem, a filmeket pedig magyarul. És ha jól sejtem, a “fúj köpködők” rész mindenkinek csak magyarul van meg. Magyarul is jó, angolul is jó, nem kell ragozni. Aztán ott van a rengeteg anime sorozat, amik szereplőit mind mind ugyanaz a tizen-kevés ember szinkronizálja, de megszoktuk. Először komolyan nehezemre esett a Cowboy Bebop filmet angolul nézni, mert csak japánul és magyarul hallottam addig. Az animéknél ezek szerint leginkább az számít, hogy melyiket láttam előbb. Bár tény, hogy volt néhány olyan ordítóan pocsék magyar szinkron, hogy bár nem hallottam más nyelven, azonnal kapcsoltam inkább a híradóra. Ahogy így elemezgetem magam, úgy tűnik, hogy nekem teljesen mindegy, milyen nyelven van az adott mű – legyen az film, sorozat vagy akár könyv. A hetedik Harry Pottert se magyarul olvastam rongyosra (és igazság szerint azt a füles poént nem is tudom, hogy fordították, angolul nagyon poén), a Harcosok Klubját se angolul láttam, az Inuyashát is csak magyarul tudom elviselni (ennek örömére most nosztalgia-kép), ergo vagy jó egy szinkron, vagy csak megszoktam… Sikerült megint nem eldönteni.

Nem lett

November 27, 2009
valeblog
0 Comment

Nem jött be, nem tanultam ma semmit, nem csináltam ma nagyjából semmi érdemlegeset azon kívül, hogy úgy-ahogy rendbehoztam a valerauko.net leggyakoribb hibaüzeneteit, de persze még sehol nem mindet – az majd akkor jön, ha végre sikerül egyszer megírnom az össz-site hibakezelő scriptet, ami még valószínűleg odébb van. Meg rajzolgattam tervezeteket, alakítgattam, tökéletesítettem őket, pontosabban csak egyet, de pont azt, ami most egy darabig még nem lesz aktuális.

Elmentünk rament enni egy közeli helyre, hatalmas adag, és mellesleg finom (meg persze drága) volt. Jelen esetben ez egy nagy tányér? tál? adag miso-alapú leves, benne egy adag hagyma (friss, valami japán fajta, apróra csíkozva), valami zöldség, egy lap nori, kiadós sok szelet hús és jókora adag tészta bele. Kiadós vacsora volt. Közben a tévében ment a Naruto mai része, csak csodálkoztam, hogy milyen közel van már megint az anime a mangához – ebből megint fillerek lesznek srácok, készüljetek… Az előzetesben meg már látszott a Susanoo, és piros, nagyon gejl. A manga ugye fekete-fehér, és ez nyilván nem tartható animében (legalábbis nem ilyen pop-fajtában, de biztos vannak olyanok is), de könyörgöm, miért pont olyan? Na mindegy. Kettő lesz megint, mire alszok, holnap reggel megkapom a közgáz vizsgaeredményeket, délután pedig beszédkészség vizsga. Alig várom. Este meg Sex Machineguns koncert. Ezt tényleg.

Notes

November 20, 2009
valeblog
0 Comment

In my phone, once again, short (sometimes too short) notes of what to blog about once i have the time to write a decent post are piling up. And after a while not only the “too short” ones, but all the other lose their value as well. For example, i had about a dozen, all of one or two words, keywords only of course—but out of their context they either don’t make any sense or just not interesting at all anymore. I found only one that’s worth noting, saying “Ichimaru – Billiken”. At least i can recall why i wrote that note…

Anyone knows the anime Bleach? There is a certain character with a probably funny Kansai accent, called Gin Ichimaru. Google a picture of him, he has a really characteristic face. Which happens to highly resemble Billiken, the mascot of (among others) Osaka. It looks totally the same to me…

Sötét

August 28, 2009
valeblog
0 Comment

Vajon miért sötétedik itt ilyen hamar? Fél hatkor már megy le a nap, hét körül teljesen sötét. Nem értem. Nagyjából ugyanott lennénk az időzónán belül, ahol otthon is, és mégis jó másfél órával el van csúszva. Gondolom egyszer csak megvilágosodok, hogy miért és verem a fejem a falba hogy milyen hülye voltam.

Délelőtt a last.fmel játszottam, délután pedig tanultam, legalábbis próbáltam. Elég kómás voltam, nem tudom miért, aludtam eleget. Aztán azért négy órától (ebéd (második dupla kávé) után) már ment a dolog, végeztem is a kanjikkal, időm is maradt, úgyhogy vár a bevásárlás (olaj sincs, gyümölcslé sincs, tej sincs, kenyér sincs).

Nameg a gitár, mert azt inkább nem hagyom később estére, amikor már zavarhat valakit – Chofuig elbiciklizni meg sötétben is lehet. Tegnap is játszottam este egy fél órát nagyjából, rendesen elvonási tüneteim voltak, muszáj volt. Most nyolcig másfél óra van betervezve.

Megnéztem a legfrissebb Suzumiya részt is, jó volt. Még van hat idénre, remélem lesz belőle több is – a könyvekben ott van az anyag, kereslet van rá, úgyhogy gondolom nem hagyják veszni. A Vanishment remélem már ebben az évadban sorra kerül, az nagyon érdekelne…

Ended Eight

August 8, 2009
valeblog
0 Comment

Finally Kyon figured out how to get out of the loop of Endless Eight. Suzumiya again, as expected. This episode was a huge relief. I mean, if you watched almost the same thing seven times already, this one would be a great ending for that. I could feel the adrenalin rushing through my veins as the turning point got nearer and nearer (the point when Haruhi’s about to leave the restaurant). And then, a hilarious solution. Once again the obvious message: share as much with your friends as you can. Too bad it’s very difficult to find people who are ready to share almost everything. It seems to be difficult to realise that together even chores could get fun, while alone it’d count as a method of torture. I think that just two animation works, this Suzumiya series and the Yes man i mentioned in an earlier post express my view on life more than anything else i encountered so far.