Tag: blog

Magyarázatot

Először szótagolva akartam a címet beírni, de miután bepötyögtem, hirtelen elbizonytalanodtam, hogy jól írtam-e, úgyhogy inkább feladtam.

A kérdés, amire magyarázatot várok egyébként az, hogy mitől vagyok hulla fáradt este tizenegykor. Az egy dolog, hogy az ebédszünetben aztán délután órák után is sárkányt eregettem (nagyon jó szél fújt), de abba csak nem kéne annyira belefáradni. Már az utolsó óra felét is átaludtam – amivel valószínűleg ismét nem vesztettem semmit a hátralévő idő öt percenkénti ellenőrzésének remek élményét kivéve. Ráadásul még csak arról sincs szó, hogy nem aludtam volna eleget – a szokásosnál sokkal könnyebben másztam ki az ágyból a második ébresztő után fél órával (igen, tapasztalatból már jókora hibahatárral dolgozok), még kávét főzni is lett időm így.

Cserébe viszont befejeztem a Stories novelláskötetet, most az a kérdés, hogy következőnek a Game of Thrones jön-e, vagy előbb ledarálok valamit, ami már régebb óta ül a polcomon…


Kávéelvonás

Most már pár napja egy csepp kávét sem iszok, ami azért elég hirtelen változás az eddigi napi három-négy eszpresszó és/vagy két bögre “normál” (nem tudom hogy hívják magyarul a “drip coffee”-t) után. Érzem is, fáj a fejem, bár már azért jóval kevésbé, mint tegnap. Igazából nem szándékosan nem ittam kávét, egyszerűen eszembe se jutott, azt hittem, hogy csak a kialvatlanságtól fáj a fejem – amitől egyébként nem szokott, mivel ha éjszaka nem is alszok (eleget), rendkívül izgalmas óráim kellő időt biztosítanak egy jó kis napközbeni pihenésre. Aztán feltűnt, hogy már pár napja nem főztem kávét, ami le van főzve is teljesen kihűlt (bár ha betolnék belőle egy-két bögrével, még mindig meglepően felpörgetne, tapasztalat), ez pedig megmagyarázta azt is, hogy miért nem múlik a fejfájás, ha alszok pár órát délután. Mondjuk most már múlik. (Erre holnap éjszaka megint túladagolok…)


Két év

Azért valahol ijesztő, amikor a blog visszatekintője két évvel ezelőtti bejegyzéseket emel ki, és én akkor már javában itt voltam Japánban… Bele kell húznom, gyűjteni az élményeket, mert ugyan eddig is sok van, de közel sem elég, nagyon nem. Azon változatlanul fel vagyok háborodva, hogy a Fuji Rock pont egybeesik a vizsgaidőszakommal (minden évben), úgyhogy még ha lenne is pénzem menni (és idén nincs), akkor se tudnék. Ergo azon a nyáron tudok majd csak menni, miután végeztem.

Ma lezárult a jelentkezés a tavaszi fellépésre, végül is a Machine Head számaival nem lépünk színpadra, cserébe rám bízták valami olyan zenekar basszusát, amiről még nem is hallottam. Plusz az Ajikan se egy szám lesz, hanem inkább három, ami azt jelenti, hogy minden szabad időmben gyakorolnom kell majd. A Clash miatt nem félek, az azért egy fokkal egyszerűbb.


That butterfly

A small change can change a lot. For example, i had no stream for C thursday night, so i couldn’t start translating right away. I started Denpa Onna, and i could only do C after i was done with that. This meant that it was after nine in the morning that i was finished with my work – work that i usually finish before seven. And this way i couldn’t go to sleep, except for a few hours’ nap in the afternoon, which resulted in that i was totally worn out. Then in the night came the usual Hen Zemi shift, which by chance was full of crappy philosophical blogging, so it took ages to translate, and again it was damned late (or early, depending on perspective) by the time i got to bed. So i was again unusable all saturday, i couldn’t get Denpa translated again (yeah, i was stupid enough to pick it up for english to hungarian translation too). Sunday got even busier, with Ano Hana and Deadman Wonderland translations piling up on my drive for edit, not to mention the weekly Xros Wars and Exorcist fun. And now it’s late again, and i still have plenty to do. Stuff i should’ve done on saturday. If i weren’t half-dead then because of friday. And thus back to that C workraw. See, someone should’ve just killed that butterfly, before it swung its wings and created a hurricane in the mid-west.


Névtelen no. n+1

Az elmúlt egy-két hétben megnéztem a 2005 óta lefutott öt és egy negyed évadnyi Doctor Whot. Majd egyszer gondolom írok is róla, ha sikerül életre keltenem magam.

Más. Tegnap este takoyaki parti volt a volt kolimban, nem volt rossz, bár nem ártott volna, ha valaki ténylegesen tudja is, hogy hogy kell takoyakit csinálni. Szerencsére külföldi diákoknak ingyenes volt, úgyhogy egyrészt nem vesztettem semmit, másrészt minden külföldi természetesen megjelent egy jót kajálni. Egy japán ismerős meg nálam éjszakázott, mert nem érte már el a vonatot. Fura volt úgy fordítani, hogy valaki horkol a hátam mögött (bár ezen a fejhallgató sokat segített). Egyébként se volt problémamentes az ügy, mert nem volt videóm a C-hez, úgyhogy előbb megcsináltam a Denpát (ami eleve két óra kiesést jelent, ami idő alatt természetesen Doctor Whot néztem), aztán amikor azzal végeztünk jött a C. Ilyen hosszú éjszakám nem volt a nagy négyes óta (a C + Denpa + két Madoka legendás esetéről van szó).

Megkaptam a kottát az Ajikan dalhoz, amit majd előadunk, nem tűnik nehéznek – ami igazság szerint meglep, mert elég hírhedt az Ajikan ritmusszekciója.

Ki kéne terigetni. Ha már aludni úgyse.


Pass grade

I had difficulties with my new coffee maker, but now it’s more or less okay. They did send most of the missing parts, but even after sending them a photo of the manual, and circling the missing stuff with thick red, they managed to leave out one… Luckily my previous coffee maker had the same part, and although the size is a bit different, it works, so i won’t bother emailing them about sending me that single metal filter. I think i should’ve just lied that all the additional parts were missing, so that they’d send them all. Whatever. I figured how to make espresso with it, i tried, and although i messed up one, i managed to make a good one to wake me up. Change “telly” to “coffee” in the Toy Dolls song and you’ll understand what’s going on.


See, this is how it’s done

This is a good day. The sun shines bright outside, which means the rain is finally gone after days and days of pretty much non-stop showers. Actually, i don’t know if it was yesterday or wednesday, but it was raining so badly, that they issued a 大雨警報 (heavy rainfall warning, just like with tsunami and earthquake warning). Someone tweeted a park turned into a feet-deep pond.

Also, with Commie we managed to release Denpa Onna before Mazui, which is great. That alone could make my day.

Also, although yesterday evening i got my coffee maker, some parts were missing from the package, so i couldn’t make any espresso with it. I emailed the company about it like ten minutes after the package arrived, and just now they replied saying that they apologize for the inconvenience and have posted the missing parts already. Now this is how it’s to be done.

Now i should do some fansubbing, or go out photosynthesizing, because this is a good day.


The temptation

I bought Pocky today, a nine-pack again, and i ate five of them after my late lunch. Then as i opened the fridge, the tempter came to me and whispered in my ear: eat all the remaining too!

So far i managed to withstand. I should put on some Neal Morse albums to play to support me.

Well, i would, were i not watching Dr Who. It’s so fifties. Also, makes me realize how i love the british accent. I’m at episode 3 of the first season from 2005, and it’s overloading me.


In and from Tokyo

Closing in on Tokyo with my (not) extremely fast train i spent the last half an hour or so figuring out what i’ll do once i arrive. Ended up having a few beers in a nice english bar in Yokohama with Rado and a bulgarian senpai at whose place i crashed for the night. Next day i headed for Ikebukuro, got my hair cut and partially dyed green, then i walked around town, trying to find a certain russian sushi bar, or just see vending machines flying around, but i didn’t even see anyone wearing yellow scarves. Then i went to Odaiba, where i wanted to check one certain shop i’ve been to once, a long long time ago, but i forgot which station it was at, so i spent two hours walking around pointlessly and without any success. So i decided to head for Musashisakai, where i got enough cheese to (hopefully) last until winter (that Hanamasa is pretty much the only shop in this country where i know i can get reasonable amounts of cheese for a reasonable price), had a menma-don in a Sukiya, then had a coffee in Kichijoji and checked if the Aladdin bars were selling hookah or not (they weren’t), then off to Takadanobaba, where a japanese friend’s band were practicing.


To Tokyo

It was strange. I went by normal trains, so it took a while, but i can say i’m kind of used to it… Used to sitting on the train for eight hours, and changing trains in Maibara, Toyohashi and Atami (and usually one more station between the latter two, most often Hamamatsu). What i was not expecting was a very tough headache that started somewhere around Toyohashi that prevented me from reading anything, as i rather closed my eyes and tried to sleep, and a few stations after Atami it got so bad that i had to get off the train at some random station, or else i’d have thrown up in the train.

Luckily a good night’s sleep cured it. Still no idea what caused it…