Délelőtt templomban voltam, délután pedig a blog következő kinézetén dolgoztam (ez most már talán tényleg a végleges lesz), mivel mostanában jöttem rá, tulajdonképpen hogy is érdemes megoldani a kódolási részét a dolognak, így azzal is relatíve gyorsan el tudok majd készülni. Már csak egy olyan egy órányi meló van a kinézetre, meg nagyjából ötöt (de töményet) saccolok a kódolásra, ha nem találkozok közben valami idegesítő, kitartó és az eltüntetést tekintve időigényes problémával. Most még megrajzolok néhány gombot (összesen van nagyjából hat), aztán kikapcsolom a gépet – legalábbis számítógép értelemben. Ugyanis berakom a lejátszólistába a ” megnézendő” lista legelső néhány elemét, és mostantól sokáig filmeket fogok nézni. Majd érkeznek róla holnap beszámolók, ahogy a Soseholról is (ma beszkenneltem a borítóját, úgyhogy kaptok jó minőségű képet róla). De jókat fogok holnap írni (kódot és bejegyzést is), alig várom már!

Nem vagyok én holmi emegyes vagy dunatévés műsor, csak egyszerűen nincs holmi értelmes téma amiről írhatnék (pontosabban van, csak túlságosan fáradt vagyok most ahhoz, hogy a Facebook vagy a deviantArt újrarajzolásáról írjak), plusz még fáradt is vagyok (ja hogy ez már volt?), így hát naplózok.

Reggel keltem, tizenegyig olvasgattam blogokat (írtam is, ha még nem tűnt volna föl), meg hírportálok címein is végigszaladtam, hátha van valami érdekes (de persze semmi extrém), aztán tizenegytől úgy egyig atyám egy színdarabját javítottam (helyesírás, tördelés, satöbbi), aztán ebédeltem, a júliusi GameStart olvasgattam (ez is ritkán esik meg), majd háromra leugrottam a “Sederbider-lakótelepre” az angoltanárnőmnek helyrepofozni a gépét (valami csúnya gonosz-ware-t kapott szegény), amivel eljátszadoztam úgy fél hatig, amikor elkocsikáztam édesanyámért, hazakocsikáztam, blogokat olvastam meg a nap közben felgyülemlett híreket, majd hatalmasat vacsoráztam, azóta meg itt punnyadok, blogokat olvasok, plörkölök, csetelek. Ezt a bejegyzést meg úgy írtam, hogy hátha nem tűnik föl senkinek, milyen zsibbadt vagyok.

Ma mozgalmas volt… és nagyon jó. Bár egy dolog hiányzott, de ne legyünk telhetetlenek. Reggel megint hajnalban keltem – pontosabban csak ébredtem, mert mire kikászálódtam az ágyból, volt fél kilenc is. Bekapcsoltam a gépet, hogy legalább a zene szóljon és nekiálltam olvasni (közben rövid kockulásokkal és blogolvasásokkal). Be is fejeztem a Queen Loana második részét, a harmadiknak is nekiugrottam, de azt már legjobb esetben is csak holnap fogom tudni befejezni (és ezzel a könyvet). Most jut erről eszembe, hogy elfelejtettem visszavinni vagy meghosszabbítani azokat a könyveket, amik most nálam vannak könyvtárból – kénytelen leszek ezt a feladatot holnap szülémre sózni. Dél körül elrohantam az osztályfőnökünkhöz (bocsánat, volt osztályfőnökünkhöz) a drágaságom bizonyítványáért, de persze a drága ofő nem volt otthon – és mint hamarost kiderült, a bizonyítvány se volt nála. Éljen! Aztán egész délután Queen Loana-t olvastam és aludtam – most hagytam, hogy elnyomjon a buzgóság fél három körül, majd ötkor elfurikáztam anyukámért és beugrottunk a helyi soppingszenterbe strandkalapot venni nekem – persze sikertelenül, mert nagy fejem van, és egyik se ment rá a készletből; de legalább kifelé menet meghívattam magam a vacsorára elfogyasztott csípős kínai levesre (régebben mindig ezt ettünk ott a barátaimmal amikor szabadultunk a kocsmából péntek délután). Este még bringáztam egy nagyot, aztán tíz perc rollerball, zuhany, a leves és most itt vagyok. Akkor mi is hiányzik? A drágaságom, per se.