Szerintetek hanyas, hogy most egy online beszélgetés során a “van” magyar létige helyett előszörre “one”-t írtam?

Reggel, pontosabban inkább valamikor nagyon hajnalban egyszer fel kellett kelnem, hogy becsukjam az ablakom, ugyanis a Sportcsarnok építkezésének “őrzésére” egy meglehetősen instabil idegzetű kutyát igazoltattak, aki esténként hajlamos ugatni, reggelente (is sajnos, de még) sírni szokott, azaz nyiszogott, legalábbis ma reggel ezt tette. Mindezt olyan hangerőn, sajnos, hogy felébredtem rá. Na de a lényeg, akkor még bajom nem volt, visszafeküdtem és aludtam békésen nagyjából kilencig. Viszont amikor felébredtem, velem ébredt valami más is, aminek nagyon nem örülök. Azóta ugyanis a mellkasom bal oldalán, nagyjából a felkarom felénél borzasztó kellemetlen, szúró és erős fájdalom költözött belém, ami bizonyos mozdulatoknál és mélyebb légvételekkor jelentkezik – most már. Reggel még minden légvétel fájt, de úgy Isten igazából, a bal karomat inkább nem is mozgattam, mert azt hittem meghalok. Amilyen paranoid vagyok ilyenkor (ugyebár számoljunk a legrosszabb eshetőséggel), minden eszembe jutott lehetséges okként: bordatörés, tüdővérzés, izomszakadás, húzódás, rándulás… Végül is, úgy gondolom csak ez utóbbiról lehet szó, mert azóta komolyan enyhült. És egy barátom is mondta, hogy tapasztalt már ilyet. Úgyhogy talán csak túlélem.

Tegnap este biciklizés után még azzal a lendülettel elmentem a barátaimmal sörözni az (egyik) törzshelyünkre. Eredetileg úgy terveztem, hogy nagyjából nyolcig maradok, aztán hazacaplatok, kényelmesen megvacsorázok és kultúridőben ágyba bújok. Ebből az lett, hogy fél tíz körül indultam el hazafelé, és fél tizenkettő is volt mire lehunytam a szemem. Ok pedig az volt, hogy valamikor az este folyamán kiderült, hogy be fog nézni drága Anyánk, alias az osztályfőnökünk, és azért ezt már csak érdemes lenne megvárni. Érdemes is volt, jót beszélgettünk az élet nagy és kisebb dolgairól, és a hangulat se punnyadt le (sokszor). Jó volt újra látni a bagázst. Úgyis két hét múlva kezdődik a suli, ideje visszarázódni, legalább az utolsó évre…

Egy osztálytársam mondogatja folyton ezt az angol injury (sérülés) szóra… Aztán ugye a hülyeség ragadós, mi is rászoktunk. Vagy legalábbis most illik ide.

Az imént a hideg zuhany alatt/előtt volt módom egy kicsit átvizsgálni magamat, hogy milyen testi elváltozásokkal zártam ezt a két napot. A mérleg kifejezetten pozitív, semmi komoly nincs. Lista következik.

Amúgy emlékeztetőül magamnak is lejegyzem, hogy mikre lenne jó eljutni az idén. Sorrendet nem tartok, csak ahogy megtalálom őket, úgy listázom ki.

• Helloween + Gamma Ray + Axxis – 2007. 11. 16, 6900 Ft, PeCsa
• Sonata Arctica (+ Epica + Ride the sky) – 2007. 11. 20, 5000 Ft, PeCsa
• Therion (+ Sirenia + The Vision Bleak) – 2007. 12. 12, 5000 Ft, PeCsa
• Cirque Du Soleil – Delirium – 2007. 10. 30-31, 9900-17900 Ft, Sportaréna
• Deep Purple – 2007. 11. 06, 7500-19000 Ft, Sportaréna
• Edda karácsony – 2007. 12. 22, Sportaréna

Ennyi is lenne nagyjából, nameg ugye jövő hét kedden megyek a Szigetre, de ezeken kívül már legfeljebb helyi kisebb koncertekre fogok menni, meg persze ha a Maiden bejelenti, hogy jönnek kis hazánkba.

Azt még azért szeretném megemlíteni, hogy most jött egy levél a tárhelyszolgáltatómtól válaszul arra, amit tegnap írtam nem cseppet reklamáló hangvételben a mostanság tapasztalható remek teljesítmény miatt. A válasz: “That was a little overload, we have reset MSQL”. Szó szerint, így. Jöjjön már meg a fizetésem, komolyan.