Tag: literature

Értelmetlen

Ismét csak egy teljesen értelmetlen bejegyzés következik – legalábbis a születésekor nem érzek benne még semmi értelmet, úgyhogy nem is fárasztom a véletlen erre látogató népet az egésszel. Nagyjából összefoglalom így előre és vaktában, hogy mi lesz: írok róla, hogy mit csináltam eddig, mit fogok most, aztán ami eszembe jut még róla. Majd kiderül, mi sül ki belőle. Amúgy is, rég írtam ilyet, ráfér néhányszor a színvonal-visszaesés a blogra.


Próba

Elkezdtem csinálgatni a blognak egy olyan kinézetet, ami a domain főoldalához illik, de csúfos kudarcot vallottam. kénytelen voltam rádöbbenni, hogy a blog jellegéhez abszolút nem illik ez a retrós dolog, legalábbis nem ilyen megvalósításban. Kár.

A másik változás pedig, hogy az előszóval be is fejeztem a Dianetikát. Nem érdekel, és őszintén szólva félek tőle. Egyszerűen a hideg futkos a hátamon, és olyan érzésem van, mintha egy kórteremben feküdnék gyomormosáson, valahányszor beleolvasok. Félelmetes, oldalanként negyvenszer felbukkan a “terápia” és az “auditor” szó, de gondolom ennek egy depressziós idegbeteg számára vonzónak kéne lennie – hát nekem nem az. Köszönöm, én relatíve kiegyensúlyozott, szintén relatíve boldog ember vagyok, nincs szükségem erre a – most már c4nn1b4llal teljes egyetértésben mondhatom – hülyeségre, hogy elérjek valamit, ami már különben is megvan. Igyon thetánokat, aki nem hiszi. Inkább olvasok Nietzschét, az legalább tanít gondolkodni, nem épp fordítva.


Breathe

I’ve just come up for air – i’ve just finished a really unique book i’ve been reading and talking about lately, Coming up for air by George Orwell. It was surely worth reading. It’s sometimes so light and cheerful that you almost hear the birds singing outside, even if there’s only the noise of passing cars and trains, but at other times it’s so dark and depressing that you could be depressed all evening just because of it, maybe not even realising what’s causing it – and all this in a way, that you not only can see everything that’s printed on the pages well alive around yourself, but its pre-second-world-war era world simply encages you, gets to the depths of you, and changes your way of thinking. It’s very similar to the effect of 1984, with the difference that since (most of) the communist regimes have already fallen, so there’s quite a low chance that such a world could become reality sometime. It’s the exact different with this book: you know, that this world it’s about really exists, it’s not a bit fictional, but the possible most real, so real that we’re living in it too. No, i don’t mean that times around the world war, but that world that’s starting to materialize around that time, that world George, the “hero” of the book, who’s not even a bit of a hero (at least so you think) is so bitter to accept, the very world we live in.


Sonnet to the Hungarian Nation

Yesterday i was reading Orwell (still Coming up for air), and i had to look up a Keats poem, Ode to a nightingale in an anthology. Accidentally i’ve found a poem, a sonnet, to be exact, that really touched me. It was written in 1849 by the english poet Matthew Arnold. It must’ve been a shock to him when the Revolution failed.

Not in sunk Spain’s prolong’d death agony;
Not in rich England, bent but to make pour
The flood of the world’s commerce on her shore;
Not in that madhouse, France, from whence the cry
Afflicts grave Heaven with its long senseless roar;
Not in American vulgarity,
Nor wordy German imbecility—

Lies any hope of heroism more.
Hungarians! Save the world! Renew the stories
Of men who against hope repell’d the chain,
And make the world’s dead spirit leap again
On land renew that Greek exploit, whose glories
Hallow the Salaminian promontories,
And the Armada flung to the fierce main.

Matthew Arnold – Sonnet to the Hungarian Nation

Burnt out

I wanted to write a blogpost, ‘coz why not, but simply i have no inspiration… that’s strange. Well, this proves that watching more than one episodes of the same anime at once sucks everything out of me. Either good or bad, creative or destructive, it’s out. I get tired, and the only thing that somewhat does me pleasure is chatting with others and reading. Oh, did i mention reading? Well, that Orwell piece i’m reading now, Coming up for air is really a masterpiece. Having read 1984, i see some thoughts appear in this book that are the main motifs of the popular little brother. For some reason, i tend to think of that book as male. But there are also some that are definitely feminine, though i could not mention one now. There must be, and that’s it. The good question is, what decides the gender of a book? I think that not even such “dry” books like encyclopediae or scientific writings are genderless, neutral things. Anyway, that Coming up for air is really shocking. Even now, that i’m well into it, and closer to the end than the beginning, i still couldn’t find any story in it, but it’s not even missing. I only realise its absence when someone asks me the typical “what’s it about?” question… And i could only tell them that about a fat, red-faced, middle-aged man. That’s about all.


Harry Potter and the Deathly Hallows

Tegnap tíz körül érkezett, éjjel fél kettő körül már be is fejeztem. Jó volt, természetesen. Igyekszem nem lelőni semmilyen információt, amit csak ebben a könyvben derül ki… Olvasd el, ezt meg olvasd tovább.


It’s here

It’s here. Arrived just moments ago. Won’t see me for a while.


Jöjjön már

A postát várom, de még néhány napig biztosan: nővérkém postázza nekem a hetedik és utolsó Potter kötetet, angolul. Jöjjön már, ó…


Chaos, just once more

I’ve read a nice novel just now, titled 2BR02B. It was written by Kurt Vonnegut, one of my favourite writers. He did a great job, once again, though it’s kind of unfair to use such a phrase associated with work in connection with this piece of art. Yes, i call this art. Makes you think about where you go and what you want. It may have only had this strong effect on my currently unstable spiritual world (see the previous entry for more about this).


Moria

Feltűnt már valakinek, hogy Jeruzsálem egyik neve, a Moriah mennyire hasonlít Tolkien mester kedves sötét barlangpalotájának a nevére, Moriára?