Tag: magyar

Nem az én napom

June 17, 2009
valeblog
0 Comment

Ez a mai nap nagyon nem akarja az igazságot. Főleg az este. Mert amíg nem értem haza gitáróráról, egész jó volt. Tanultunk egy újabb igealakot (passzív), meg hasonlók, a név és értelemmentes szerda délutáni moziórán a Ramen girl című magasröptű művet tekinthettük meg, majd utána egy bő órát prüncögtem gitárórán. Utána meg jött a vicc.

Ugyanis fogalmazást kellett írni. Csakhogy a feladat maga is japánul volt, és valami furcsa oknál fogva rossz értelmet rendeltem a kulcsszóhoz (még órán, amikor először hallottam), és így elsőre nem a hobbimról, hanem az álmaimról (mint életcél, satöbbi) írtam. Mondjuk lehet, hogy nem bánom… Úgy írtam, ahogy a vizsgán is kell majd: másfél óra, szótár nincs. Hiba már annál több lett így… De aztán kiderült az alapvető tévedés, és röpke ötven perc alatt megírtam egy másikat is, ezúttal már a hobbimról. Ismét csak szótár nélkül, de legalább ezúttal egy kicsit könnyebb dolgom volt, mert ehhez a témához legalább nagyjából ismertem a szavakat.

Most viszont, lévén az internet csoda, ha működik, inkább gyorsan elolvasom még a holnapi tanulnivalót, megfürdök és kakaót szürcsölgetve nézek egy-két rész animét. Csak a poén kedvéért.

Őrült

June 15, 2009
valeblog
0 Comment

Ma úgy döntöttem, hogy csinálok valami extrémet… Hát bejött. Rákot főztem – karamellában. Összekevertem három evőkanál cukrot egy kis szójaszósszal, bőszen kevergetve főzni kezdtem, majd amikor már kezdett sűrűsödni, beledobtam a rákot. Mire megint kezdett pempősödni a rák is megsült, úgyhogy az egész ment a rizsre. Nem volt rossz… Annyira. Problémák: túl sok volt az édes cucc, és túl híg. Főzni kellett volna még vagy három percig (legalább), hogy igazán jól összeálljon, és ne tocsogjon. Meg talán egy kicsit sok is volt. Izgalmas, maradjunk annyiban… (Azóta meg folyamatosan iszok, mert ennyi cukorra kell.)

Kaja-kaja-kaja

June 11, 2009
valeblog
0 Comment

Ő volt a tegnapi ebédem. Nem az a világszépe, mi? De nem is ez volt vele a cél, inkább csak finomnak és érdekesnek készült. Az is lett. A rizs magában főtt, ami meg rajta van, bonyolultan. Először kis darabokra vágtam a halat és a polipot, és adtam nekik mustárt meg feldaraboltam egy adag sajtot. Közben kikevertem a szószt: egy tojás, majonéz, mustár, sok joghurt, egy kis paradicsomszósz a színéért, egy lötty bor az ízéért meg pár olívabogyó felnégyelve. Beledobtam a herkentyűket a forró (olíva)olajba, aztán hamarosan ment rá a szósz is. Amikor kezdett igazán jól sűrűsödni már bőszen kevergettem, és ment a rizsre. Ha esetleg ilyet akarna valaki csinálni, két dologra kell vigyázni: a mustárral mértékkel, mert ugyan finom lesz, de az utóíze túl mustáros. Hasonlóan a kevergetéssel, bár így lassabban fő el a leve, de muszáj, különben leég a sajt, és az is ad egy kellemetlen utóízt.

Read More

Tészta

June 9, 2009
valeblog
0 Comment

Délután a közgáz-bevezető óra után elmentem a közeli Uniqloba övet venni (Plamena velem tartott, mert hát nem is nőből lenne ha kihagyna egy ruhavásárlási lehetőséget), merthogy a hűségesen szolgáló sokéves övem úgy döntött, hogy a csatjában eltörik a pöcök, ami miatt épp csak nem működik. Ugyan rohadt drága volt (3000 jen) az új, de a szükség nagy úr, és legalább jól is néz ki. Nameg vicces, hogy itt az L/XL kaliberű öv is vagy húsz centivel rövidebb, mint a régi…

Az ebéd marhahúsos curry volt, a Uniqlo-kitérő után a múlt heti fogalmazásomat beszéltük át a tanárnővel, majd hazatérve uzsonnát ütöttem össze. Volt még egy kis tésztám, meg a túrót is el akartam pusztítani, úgyhogy összekombináltam a kettőt. Konstatálom, hogy a fazekam kicsi ehhez a tésztához. Egybe nem fér bele, ha meg az egyik végével rakom bele, akkor az a vége szétfő, mire a másik elkészül. De azért finom lett, utána még a szokásos fekete tea, hogy ne legyek két lábon járó agyhalál, és tíz perc múlva pingpong.

Az ujjaim jobban vannak, bár még mindig kell bele egy jó pár nap, hogy teljesen rendbejöjjenek. Nem tudom, mi okozhatja (nem fertőzés vagy hasonló, az biztos), de totál ki vannak száradva az ujjbegyeim, így a bőr töredezik és fáj. Adtak rá kenőcsöket, használ.

Az esti programom az edzést kötelező jelleggel záró zuhany után a házi megírása és megtanulása lesz, vacsorának a tegnapi görögsaláta, meg kezdem tervezni a fogalmazásokat. Csütörtökre házinak van feladva egy, meg azóta találtam két jó témát, amiről szívesen írnék ide a blogba is, de ha már itt vagyok, inkább japánul. (Azért ide lehet megírom magyarul is.)

Gourmet

June 8, 2009
valeblog
0 Comment

A mai napom elég kajásra sikeredett. Reggel pont sikerült kikászálódnom az ágyból (nehéz volt, mert valamiért — az okra már nem emlékszem — kettő után kerültem ágyba) hogy még épp a tűréshatáron belül érjek oda a templomba. Utána meg elindultam Musashisakai felé a palacsintatortához hozzávalókat keresni. Út közben feltűnt, hogy az egyik út menti bolt valamiféle “gourmet” dolgokat hirdet, úgyhogy benéztem, és jól is jött. Találtam mindenféle jót, diót, mazsolát, még mákot is (bár nem fekete, hanem világosbarna), bár a túrót csak a Hanamasában leltem meg. Ahogy hazaértem beraktam a rizst főni és mentem Chofuba “rendes kajákat” venni, aztán amikor hazaértem, összeütöttem őt:

Read More

Hétfőtől

June 4, 2009
valeblog
0 Comment

Vasárnap írtam utoljára… Egyszerűen nem volt érkezésem, vagy ha volt, erőm nem volt (vagy legalábbis simán letagadom). A hétfői matek kivételesen elviselhető volt, de ezt ellensúlyozza, hogy mostantól heti kettő van, vagyis a péntek délutánunkat is megspékelték ezzel az áldással. Megírtam egy fogalmazást, amit majd ha lesz időm, ide is bepötyögök (bár tudom már most, hogy akad benne hiba nem is egy), volt ma reggel egy perces kvázi-improvizált szöveg a szülővárosunkról. Ezekkel az a baj (az előzővel is ez volt), hogy nem tudom elég gyorsan összeszedni a gondolataimat, úgyhogy nem tudok épkézláb vázlatot összeütni, japánul meg még azért nem tudok annyira, hogy beszédtempóban improvizáljak vagy csak süketeljek üresen (még nem üresen se megy). Kedden volt pingpongedzés, nagyon élveztem, az egyik (különösen gyors) vietnami srác is beszállt a buliba, nagyon poén (tényleg) úgy gyakorolni a tenyeres tempót, hogy nem is látom a labdát… A szerdai gitár ismét úgy telt el, mintha nem is másfél óra, hanem öt perc lett volna, ráadásul jövő héten nem is lesz – viszont gyűjtöttem tanulnivalót, most este például a Grieg-féle dallamot tanultam arról, mit csinál Peer Gynt A hegyi király csarnokában. Sokat kell gyakorolni, lassú vagyok és sokszor melléfogok. Ma mentem Sengawába, vettem tornacsukát, mert az otthonról hozott százforintos dorkó szétment teljesen, meg egy Arsene Lupin könyvet, bár ahogy néztem, még ezt is szótáraznom kell majd.

Változások

May 31, 2009
valeblog
0 Comment

Tegnap olvasva ezt a pályázatot nagy bőszen elhatároztam, hogy addig veszek magamnak egy fényképezőt. Anno plörkön kérdeztem, hogy milyet érdemes, és valóban jó is lenne egy Canon EOS 500D, meg azzal nagyjából életem végéig is jól ellennék, viszont ennyit nem tudok áldozni rá most… A gépváz nagyjából 90 ezer jen lenne, legalábbis a nagyjából 900 dolláros árból kiindulva, de még japán weboldalon vagy webboltban nem találtam meg. Ha pedig nyáron és karácsonykor is haza akarok menni, márpedig haza akarok, akkor arra legalább 200 ezer jen kell (Gergővel találtunk 100 ezer jen körüli retúr repjegyet, remélem lesz még hely), ami mellett egy ekkora kiadás nem hiszem, hogy beleférne – legalábbis ha nem akarok éhen halni, azt pedig egyelőre nem tervezem. De ha már a pályázat kapcsán nézegettem a mintákat, (egy időre) lecseréltem a hátteremet egy lanka-utánérzésre, és miközben kipróbáltam az Energy Blue és Zune témákat, bekapcsoltam a ClearType élsimítást, ami teljesen megváltoztatja a betűk hangulatát. Teljesen.

Aztán

May 31, 2009
valeblog
0 Comment

A pénteki kirándulás Tama-újvárosba jó volt, bár még akkor is elég nyúzott voltam. Azért próbáltam és sikerült is jól éreznem magam, a planetárium-Sky dome érdekes volt, legalábbis amíg tényleg csillagokat mutogattak, aztán meg a zenedobozok és hasonló zenegépek bemutatója is érdekes volt. Hihetetlen, mit meg nem tudtak valósítani pusztán mechanikai eszközökkel… Igazán csodálom a régi korok emberét. (Ugyanez jut eszembe, amikor Machu Picchu vagy tetszőleges hegytetőre épült középkori kolostor képét látom – micsoda hihetetlen teljesítmény mindezt daruk, számítógépek, fizika nélkül megépíteni!) Megebédeltünk, utána még a lányok kérésére betértünk egy pachinko-alapú játékterembe (inkább hasonlított a vidámparkok pénznyelőire, mint a kaszinó-stílusú hazárdjátékokra, főleg hogy ez kislányoknak volt szánva). Este volt Thiwanka szülinapi bulija, ami elég jó lett, bár megállapítottuk, hogy japánban az olcsó kategóriás szeszesitalok (bor például) egyszerűen ihatatlanok. A buli után még mentünk karaokézni is, végül Fuchuban kötöttünk ki és az első vonattal jöttünk haza. Délben keltem, mert kettőtől pingpongedzésre számítottam, ami viszont nem volt, mert (mint azóta korábbi emailekből kisilabizáltam) a lányoknak volt valami versenyük, és oda ment mindenki… Azóta csak gitároztam, punnyadtam, és ezek kotyvaléka, miközben főleg Quimby (főleg az Ajjajjaj) és punkzenék szóltak. Most meg, így egy óra magasságában aludni is térek…

Kiskocsma

May 27, 2009
valeblog
0 Comment

Most amikor odaraktam a tejet melegedni a kakaóhoz jutott eszembe egy rövid gondolatfolyam végén a következő (és ismét csak vendéglátósnak tanulok (legalábbis úgy tűnik), nem közgazdásznak – vagy ha sikerül váltanom, diplomatának): kellene egy kocsma, lehetőleg egy háztömb sarkán, a következő hangulatos névvel: sarki kiskocsma. Még esetleg az belefér, hogy “Józsibá sarki kiskocsmája”, de semmi több. Itt nagyon furcsa és taszító, hogy mindenre az angol szavakat használják, katakanával, ráadásul olyan szánalmasan kiejtve, hogy az már fáj. (Ráadásul maguk se tudják, milyen nyelvből is vették át tulajdonképpen, lásd például a “zubon”-t, ami nadrágot jelent és a tanárok se tudják honnan jön.) Hasonló otthon, hogy az utcán csak “pub” és “restaurant” van, pedig tulajdonképpen senki nem hívja így őket… Miért kell negyvenkettes számú vendéglátóipari egységnek lennie? (Bár annak is megvan azért az igazi vadparaszt hangulata.) Legyen kocsma. Őszintén, felvágás és “pub” nélkül. Aztán lehet ott százforint-kétliter tabszosbort meg kevertet és kommerszkörtét árulni, kit érdekel, annak is megvan a maga hangulata, nem csak az agancsoskólának.

Közkonyha

May 26, 2009
valeblog
0 Comment

Milyen jó lenne nyitni egy olyan “éttermet”, ami lényegében egy hatalmas konyha, jó minőségű felszerelésekkel, ahol magadnak süthetnéd-főzhetnéd meg a kajáidat, ingyen. Persze ha a sütés-főzés rész ingyen van, akkor valamin be kell hozni a költségeket, ez pedig lehetne egy olyan kikötés, hogy minden hozzávalót ott kell megvenni. Ehhez kellenek a hozzávalók természetesen raktáron folyamatosan, meg valaki aki ért hozzá és elő tudja készíteni ezeket a dolgokat úgy, hogy egy amatőr is tudja használni őket. (Például ha valaki minden áron fugut akarna enni, kvázi gyilkosság lenne hagyni egy hozzá nem értőt magának feldarabolni azt a halat…) Nyilván egy kicsit a bolti ár fölött kéne árulni őket, de fenn is kell tartani a helyet valamiből. Ha meg egy különösen ritka alapanyag kellene (mint a fent említett fugu), azt előre jelezni kéne, hogy be lehessen szerezni. Színvonalas és tiszta felszerelés kellene, de nyilván nem a legprofibbak, mert mégis “amatőrök” kezébe kerülnének. Meg rengeteg recept valami elérhető helyen, javaslatok, ötletek, jó kombinációk és mit nem érdemes, meg hasonlók. Ha egyszer sok pénzem lesz…

(Közben azt is kitaláltam, hogy a következő blogverzió föl fogja ismerni, milyen időzónában vagyok éppen és annak megfelelően dátumozza a bejegyzést.)