Annak idején, amikor Hegelt tanultam, nagyon nem tudtam egyetérteni azzal, amikor azt állította, hogy az emberiség történelme folyton ismétli magát, és nincs semmi haladás (nagyon remélem, hogy tényleg ő volt – ciki lenne így egy filozófia oktv döntő után egy ilyennel beégni), ehhez képest most én is ugyanerre a következtetésre jutottam – igaz, kevésbé a világtörténelem vizsgálatából, mint inkább a társadalomból, ugyan az egész elindítója a zene volt. Méghozzá a diszkó és rokon stílusok – tudjátok, transz-keltően dübörög a basszus, közben kántál valami érthetetlen szöveg… Nem ismerős valahonnan még ez a leírás (a többi elektronikus stílust kivéve)? Pedig a sámánokról is ugyanezt lehet elmondani – pár ezer évvel ezelőttről. Itt vagyunk az istenvesztés korában, és tudat alatt újjászületik a sámán-zene. Most jön majd akkor az a rész, hogy még a lámpaburának is szelleme lesz (ebben gondolom lesz némi szerepe a japán kultusznak, ahol a politeizmus még mindig fontos része sok animének), majd a szimpla ógörög-stílusú politeizmus némileg fejlettebb zeneiséggel, majd jön egy megváltó és egy új középkor, gregorián muzsikával, majd egy újabb felvilágosodás újabb beképzeltséggel – és mindezek mellett persze végig tombolnak a háborúk, a kolonizálások (a’la XVI. század) és az inkvizíció.
Együtthatás
Úgy tűnik azzal, hogy a nyáron egy héten nagyjából kétszer írok együtt jár az is, hogy ezek a bejegyzések magyarul születnek – majd meglesz ennek még a böjtje később. Az elmúlt négy napban a barátaimmal voltam a Nyírjesben, Balassagyarmat mellett. Elég egyedi élmény volt… Az első nap azzal telt, hogy lebringáztunk, ami eltartott egy darabig. Közben “megtanultuk”, hogy mi az a faeper, valamint hogy a ház körül egy láncfűrészes (leendő) gyilkos áll lesben. A másnap a másnap jegyében telt, nomeg a bevásárláséban, vettünk gumicsónakot is (többek között), hogy a lányok tudjanak a vízen szárazon napozni. Esténként persze kártyáztunk (ami publikus), de majd legközelebb forszírozni fogok egyéb szociális tevékenységeket is, mert piában kártyázni rövid úton meredek eredményekhez vezet. Tegnap valami beütött, mert ugyan reggel vodkakávéval nyitottunk (ez volt eleinte a magyarázat), nagyon meglepő tünetek jelentkeztek rajtam (főleg rajtunk). Estére aztán már mindenkinek volt valami nyűge, aztán felütötte fejét a homeopátia hipochondria (azt se tudtam, hogy ezt ch-val kell írni), így estére már mindenki mindent diagnosztizált, az ételmérgezéstől kezdve az agyhártyagyulladáson át a léprobbanásig. Szerencsére annyira nem volt veszélyes, de nekem a kóla-chips egészség-kombón kívül semmi nem esett jól (ma is még csak két szelet darált húsos kenyeret ettem). Ma aztán tekertünk haza, egy kis csalással, merthogy egyikünk (nem én) eltörte egy lábujját egy sikeres ágyba rúgás keretében, ezért Litkéig vonattal jöttünk. Most meg itt vagyok.
Nem tudom
Nem tudom, hogy tegnap reggel, miután hajnali valamikor elhagytuk az érettségi “bankett” utójátékának helyszínét, majd a többiektől való búcsúzás után kimentünk egy jó barátomhoz “aludni”, vajon mennyi vodkát nyeltem be én személy szerint… de az fix, hogy nem keveset, tekintve, hogy most, több, mint harminchat órával az eset után, még mindig érzem az esemény utóhatásait, ez meg annyira nem buli. Most, hogy enyhült a hőség, még elmegyek bringázni egy gyorsat, edzésképpen holnapra, mivel holnap négyesben eltekerünk Balassagyarmatra, ahol egy jó helyen lévő “ingyér” megkapott nyaralóban eltöltünk majd négy napot. Közben én szerdán felmegyek pestre Paradise Lost koncertre (a ZP-ben lesz), így ha esetleg valakinek lenne kedve ott csatlakozni hozzám, majd egész éjszaka kocsmákat járni (tekintve, hogy szállás nincs), akkor szóljon még ma este, mert azután már csak telefonon lehet elérni, az meg gondokba ütközne számom ismerete nélkül.
Az elkövetkező két hónap amúgy ebben a jegyben fog telni: nem leszek szinte egyáltalán itthon, egy-két nap kivételével, így ha nem frissül a blog, nem meghaltam, csak épp nyaralok valahol. Sűrű nyár ez.
Vége(m)
Az utóbbi napokban (egy cseppet) hanyagoltam a blogot… Egyáltalán gépnél is alig ültem, csak fél pillanatnyi plörkök erejéig, különben olvastam, tanultam, bringáztam, kocsikáztam valamerrefelé, esetleg telefonáltam (persze szigorúan engem hívtak, tekintve, hogy a drága pannon hirtelen úgy döntött, hogy nekem nincs több pénzem). Egyébként irgalmatlanul szenvedek (megint), ugyanis most, hogy egy ideje nem esik az eső, ráadásul pont mostanában nyírták városszerte mindenütt a növényzetet, majd megpusztulok az allergiától. Vagy valami náthától, de megfázni mostanában nem igazán volt módom, tekintve ezt az istenverte meleget (jajj, de szeretem a telet…) – ó bárcsak inkább zuhogna folyton!
Na minden esetre ma túl lettem a maradék két szóbeli érettségimen (magyar, töri), így most már kezemben is lehetne akár a bizonyítványom, feltéve, hogy nem heverne most az asztalon… Az eredmény megfelel az elvárásoknak, 90% alatt nem lett semmi. Nem számolgatok most pontokat, majd számol helyettem az OM. Este érettségi bankett, utána buli holnapig, és kő kövön, fű füvön, fa favon nem fog maradni. Aztán… Vége.
Hulla
Hulla fáradt vagyok. Ma este meg tervezem nézni az Avalon című japán-lengyel filmet, már ha sikerül addig működésre bírni a lejátszót. Szombaton érettségizek.
Egy ideje minden nap este hat körül elhúzok egy fél órás, viszont cserébe jó aktív bringázásra. A cél a nagyjából tizennégy kilométeres táv teljesítése fél órán belül, de ez idén még sajnos nem sikerült – egyszer régebben emlékszem, huszonnyolc perc is megvolt. Aztán még tíz percet rollerballozok (lehet, hogy lassan emelem majd húszra), és másnap este rémülten konstatálom, hogy “már megint nem bírom annyira, mint tegnap” – ami általában azt jelenti, hogy még jobban bírom, viszont az elején sokkal fárasztóbbnak tűnik.
Az Avalon lényegében ugyanaz, mint a Mátrix, csak itt nem egy gonosz elnyomó rendszerrel kell szembenézni, hanem a játékfüggőséggel, azzal, hogy nem tudják elkülöníteni a játék világát a “valóságtól”. Elég régen láttam, és akkor se egészen, így nem biztos, hogy jól emlékszem, viszont ez (remélem még ma este) ki fog derülni.
Ma ugyan nem tanultam (még) semmit, de holnap végig fogok szánkózni az összes tételen, ami csak kell, ami még bizonytalan, kidolgozom rendesen, amit nem akarnék húzni, azt szintén, és szombaton délelőtt aztán túlesek a dolgon. Az érettségi utáni terveim között szerepel nagy mennyiségű szépirodalom olvasása, így a már folyamatban lévő két könyv (Queen Loana, Kim) mellé bevettem egy Rilke (sajnos próza) kötetet (sajnos magyarul) és Kunderától a Lét elviselhetetlen könnyűségét. Az olvasás viszont nem lesz elég, mert verseket fogok tanulni, elsőként a Hollót (Poe) angolul és magyarul (nagyjából tudom), majd Vörösmarty-kat.
Csigalom nyugavér
A tegnapi napom egy az egyben a tanulásnak volt szánva, mivel (amint arról plörkön írtam), a tételekkel nem éppen úgy állok, ahogy a szóbelik előtti nap kéne – viszont ma érkezett a “megváltás”. Mivel estére (nagy szenvedések árán) eljutottam az Abigélnek nagyjából a feléig, és egy-kettő kivételével (hatvanból) minden tételhez tudtam volna mondani valamit, valahol reméltem, hogy ma délutánra raknak be – akkor legalább gyorsan túl lettem volna rajta, viszont nem az első turnusban, így még lett volna időm átfutni azt a maradék kettőt (Mikszáth, Indul a bakterház). A feltételes mód sugallja, hogy nem így lett: szombaton fogok szóbelizni, dél körül, tekintve hogy a szombati második (vagyis legutolsó) csoportban vagyok utolsó előtti (valószínűleg csak azért nem utolsó, mert az egy osztálytársam, aki hozzám hasonlóan két tárgyból felel csak, “V” betűs, míg én “E”-vel kezdődök). Nyertem két napot, tanulok, bringázok, ma megejtek egy filmet is (visszatér a nagy kényelem), melózok is talán, ha olyanom lesz… Szombaton meg lecsap Damoklész kardja.
Tekervényes
Ma este hatkor, miután befejeztem az utolsó hiányzó nyelvtantételt (ami mellesleg az egyes számú volt), szokás szerint elindultam bringázni egyet. Gyanús volt, hogy mennyire be van borulva, úgyhogy végig villogott a frissen beszerzett kis “lámpám”, de aztán úgy öt perccel indulás után az is kiderült, hogy miért volt olyan sötét. Először az tűnt föl, hogy azok a pici és nagyon idegesítő bogarak kopognak a szemüvegemen, a homlokomon és az arcomon, meg úgy egyáltalán mindenemen – aztán száz méterrel később, mikor kikerültem ebből az ízeltlábú-esőből, jött a víz alapú is. A következő nagyjából negyed órát és hét kilométert így többé-kevésbé zuhogó esőben tekertem – mivel nem akartam kockáztatni a kütyüm épségét, zene nélkül (ment a táskába). Amikor egy perccel a fél órás álomhatár után megérkeztem a garázs elé, akkor vettem csak észre, hogy a pólóm is borítva van a fekete áldással. Úgy ráztam le őket, mintha legalábbis hó lett volna (ezt ennél jobban most nincs hangulatom megfogalmazni). Aztán a rollerballommal még letudtam mindkét kezemmel ötször-ötször egy percet (tegnaptól csinálok öt kört, addig csak kettő volt). Így most hulla fáradtan készülök vacsorázni, aztán jöhet (talán) egy kis beszélgetés, rajzolás, majd a MirrorMask.
Bulvár
Tegnap – vagy már tegnapelőtt volt? nem számít, egyik – este végigolvastam az aznap összegyűlt száz-százötven új hírt a zoomról és az Indexről, és meglepve olvastam egyet, ami “szakmába vágó” volt: 200 millióért csináltatott magának weboldalt a kormányszóvivő (hivatala). Namost. Az lehet, hogy nekik ennyi a havi keresetük, viszont az merész, hogy szerintük ez méltányos ár: ennyiért én tízezer weboldalt megcsinálnék (húszezres egységárral számolva, ilyen bonyolultság mellett) – bár azt hiszem, ezek után nem leszek szívbajos árat emelni. A probléma csak ott rejlett (túllépve az üzleten, annak hírértékét tekintve), hogy én ezt nem blogoltam le azonnal – ki gondolta volna, hogy méltó rá? Belőttem a linket Mefi linkfalára, és ennyi elég is: fene gondolta volna, hogy ekkora szenzáció lesz belőle! Pontosabban… valószínű volt… de nem akarok a kormányzati hírek színvonalára ereszkedni…
Más. Ma megérkezett az e havi GameStar, és ahogy most két nyelvtantétel (és egyebek) között átfutottam, jött a megvilágosodás: azt a pár nap szabadságot a nyáron játékkal fogom eltölteni (szabadság: amikor nem vizsgázok, nyaralok vagy bulizok valahol, vagy nem melózok éppen, az előbbiek finanszírozása végett). Egyelőre a Syberia, a Longest Journey és a Beyond Good and Evil van tervbe véve, de még később szemezgetek. A WarCraft meg alap, öcsivel lanon. Persze mind eredeti (tényleg az).
Download Day (ismét)
Ma este hétkor tehát mindenki üljön neki és töltse nagy bőszen a Firefox 3-at, mert az jó – legalábbis erősen ajánlom nekik, hogy az legyen. Este hétkor kezd a Download Day, mivel a twitterükön jelezték (valamiért szigorúan csak az olvasóiknak, mintha minden Firefox felhasználó egyben olvasná a csipogásaikat is), hogy PDT reggel tízkor indul a dolog. Igaz, hogy huszonnégy órán át tart, de akkor is… már úgy beleéltem magam, hogy most délelőtt nekiugrok, és gyorsan írok róla majd egy “első gondolatok” beszámolót is. Hát most nem. Majd talán este, ha akkor már lesz.
Büdös
Késő délelőtt – feed-olvasgatás közben – egyszer csak valami olyan szag csapta meg az orrom, amit nem tudtam hova rakni. A szag ugyanis (szigorúan szag, és nem illat!) a gombáspincék jellegzetes, borzongató bűze volt, igaz, enyhén. Eleinte azt hittem, hogy anyukám gombát pucol, tudom is én, svédgombához, ez nem lepett volna meg, viszont semmi ilyesmi nem zajlott. A szag forrása nem a vécékagylóba öntött tisztítószer volt. A szag nem az erdő felől jött, ahol van egy régi légópince, amit korábban használtak gombatermesztésre is (el nem tudom képzelni, erre ugyan mi vihet valakit). A rejtély egyelőre megoldatlan maradt, az ablakokat becsuktuk, a szag kevésbé intenzív azóta, viszont változatlanul irritáló. Mint kiderült közben, az utat festik, és annak a szagát érzem. Ebben csak az a poén, hogy ez a gyengécske szag, ami ugyan nagyon kellemetlen (nekem), nem éppen a szomszédból származik, az út legközelebbi része is vagy húsz méter légvonalban, és van közben egy jókora sövény-bokor-dzsumbuj. Ehhez képest nekem megfájdult tőle a fejem. Isten áldja Dr Kevorkian az útfestőket! (Egyszer alsós koromban a hangyairtó spré engem is kiirtott: reggelről az ajtó mellett özönlő hangyák kivégzése végett került bevetésre, viszont a suliban harmadik órában én haltam meg hánytam tőle. Ennyit erről.)
