Tag: magyar

Hat óra

Az előtt keltem. Úgy kilenc körül már ott is voltunk a Múzeum mögötti Kossuth Klubban, ahol a filozófia OKTV döntőjére sor került (azért írtam ezt most ilyen szépen ki, hogy ha esetleg, esetleg valaki a többiek közül a neten keresne erre a témára, akkor rámtaláljon – volt ott nem egy jófej ember). Ebben az volt a vicces, hogy tízig semmi nem történt, csak a regisztráció – amikor is sorszámot kellett húznunk, és nekem nagy ráérzéssel sikerült kihúznom a 29-et. Megsúgom, harmincan voltunk. Úgyhogy négy körül már sorra is kerültem… Nem gond.


Szabadság

Most már csak a szabadsággal kapcsolatos témakörhöz kell forrásokat gyűjtenem (egy oldalnyi vázlatnak kéne ebből kisülnie), aztán mindet még vagy háromszor átnézni, az érdekesebb dolgokat megjegyezni, és kész is. Holnap reggel vár a 6:40-es busz (értékelendő a kollégák igyekezete, hogy mindenkinek megfelelő időbe rakják a versenyt, végül is nagyon egyszerű az ország széleiről reggel kilencre Pestre érni – innen ‘Tarjánból még csak-csak, de van Miskolc is a térképen), majd jópár óra tiszta szórakozás – elnézést, várakozás. Amennyire tudom, nagyjából harmincan jutottunk a döntőbe, így a húsz perc előadási idő igen tekintélyes napi programot fog eredményezni (ha egy bizottság van, és remélem nem így lesz, akkor tíz óra, nem kevesebb – még ha kettő van is öt…), úgyhogy este amikor hazaérek, nem tudom, hogy fogok magamba életet lehelni. A hétvége pedig magyartanulással, tétel-, esszé- és novellaírással fog telni. Jó lesz. (Tessék érezni az iróniát.)


Mulatságok

Az azért egy cseppet szórakoztató, hogy a négy témából csak az idővel kapcsolatos olyan, ami egy szempontból kevésbé átfogó – megint másik szempontból meg pont az az átfogóbb. Az első és a harmadik egy az egyben az ismeretelmélet és az etika, az utolsó meg lényegében a filozófia alapfogalma, amihez szinte csak lexikai tudásra van szükség. Az idővel kapcsolatos már érdekesebb, azzal csak az a gond, hogy ez meg a többihez képest konkrét probléma, így kevesebb hozzá az anyag (hatványozottan, ahol a kitevő kisebb egynél), cserébe van benne ismeretelmélet és lételmélet is bőven. A negyedik az egyetlen, amivel még nem foglalkoztam komolyabban, most délután az fog következni (persze csak miután a suliban bepakoltam a menzakaját – szocializálódunk).


Vers

Ma délután a “Szerdatársaság” irodalmi délutánján voltam. A téma a vers volt, a vers maga – azaz hogy meddig is tart a vers, hol kezdődik a próza, mi teszi a verset verssé, mi egyáltalán a jó vers és miért. Főleg az avangárd szabad versre volt kihegyezve a dolog, ami nem is lepett meg, ami viszont sokkal inkább, hogy mennyire berögződött álláspontokat lehetett hallani, mennyire rugalmatlanul hallgatták mások véleményét és mennyire nem vettek át belőle semmit. Dacból?

Elhangzott, hogy mi kell a vershez: ritmus. Elhangzott, hogy a vers csak akkor lesz vers, ha jambusok meg trocheusok vannak benne – ahhoz képest nem egy “jó vers” hangzott el, amiben meggyőződésem, hogy legfeljebb véleltenül jelentek meg ezek a – szánom, de számomra ismeretlen ritmusú – verslábak. Amin jót mulattam, hogy a haikut a modern kor divatos nullájának tekintették, csak mert se rím, se ritmus nincs megkötve. Ezt olyan valakitől, aki a huszonegyedik század elején még mindig a Vörösmarty-féle versfogalmat tartja – bár Petőfitől is hangzott el valami nagyon “modern” mű. Különösen azon szórakoztam, hogy ezután egy olyan verset neveztek “jó versnek” és nagy művészetnek, ami a zenében nagyjából a Skinny Puppy.


Bosszantó

Mostanában sok a morgós bejegyzés, de a hangulat ilyen. Meglepő és félelmetes, mennyire ingatag tud lenni az ember világa. Jó napom volt, bár mindenki mondta, milyen nyűgös vagyok – pedig nem is – de most este ezt tetőzi a vacsora. Nyolc óra vándorlás – és vagy egy év kihagyás – után újra olyan “emeletes” szendvicset akartam magamnak készíteni, amiből egy fél betölti a hasam (nem úgy, mint a menza, amiből bár extra adagokat kapunk – tudjátok, hangosan köszönni! – mégis éhen maradunk), kettő meg egy hétre (na jó, egy estére) jóllakat. Hát nem jött össze. Nagy bőszen bevettem magam a kenyerek közé, és mit lát szemem – nincs. Lőttek a szendvicsnek, és most már végletesen harapós lettem. Bosszantó.


Véletlen

Valahogy újra megtaláltam az online Tao Te King-et, és úgy döntöttem, játszok vele egy kicsit. Szereztem magamnak egy tőlem független véletlenszámot, és megnéztem, hogy mi áll a könyv adott szakaszában. Sokkoló volt nagyon is aktuális dolgot mond. Szeretem ezeket a “szent” könyveket. A szöveg egyébként:

Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az utat követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való..

Lao-ce: Tao Te King, Az új és erény könyve


Basszameg

Eddig azt hittem, hogy ha betartom a “le kéne állni a röviddel” felszólítást, akkor nem lesz gond. De kiderült, hogy lesz. Még a bor is túl erős nekem, legalábbis egy délután alatt nagyjából két üveg az. Ha így folytatom, rövid úton minden nemű alkohollal le fogok állni. Elegem van abból, hogy a legelszántabb döntéseim is semmivé foszlanak. A rohadt életbe. “Bánod-e bűneidet? Bánom.”


Szalontüdő, csapó 2

Unokahúgom most este kifejtette – nagy bölcsen – hogy a szalontüdő minden bizonnyal a szaloncukor tüdeje.


Rekord

Azért nem úgy megy az, hogy az ember leül, és akkor kidolgoz egy ilyen témát. Elolvasok egy forrást, meg aztán még egyet, esetleg közben leírok a vázlatba néhány érdekesebb, értékesebb, ne adj’ Isten felhasználható gondolatot, majd folytatom. Persze ezt így nem sokáig lehet tartani, úgyhogy kb negyedóránként megállok, megpróbálok valami saját gondolatot előszedni. Ha sikerül, akkor nagyszerű, már nem lesz gond ott sem a kifejtéssel, viszont ez eddig nem gyakran fordult elő… Mostanáig főleg az idővel kapcsolatos témával foglalkoztam, és ezzel van egy nagy nehézség: van minimális fizikai rálátásom az idő természetére, ráadásul a huszonegyedik század első évtizedének a végénél járunk, így a legtöbb kérdés, ami korábban a filozófia asztala volt, most már megválaszolt, adott esetben bizonyított fizikai tény.

Na de a lényeg, hogy azokban az esetekben, ha nem jön össze semmi gondolat, akkor vagy leülök, és átlapozom a bloglistámat, nincs-e valami új bejegyzés, vagy előkapom a telefonomat és elkezdek rajta flipperezni. Az utóbbi napokban úgy tűnik, ráéreztem a hogyanjára, mert rövid távon 550 ezerről három és fél millióra emelkedett a rekordom. A rollerballommal is hasonlóan jó eredményeim vannak, már mindig sikerül azonnal beindítani, és elég sokáig bírom is pörgetni elég gyorsan. “Virul a fejem.”


Bringa

El akartam most indulni tekerni egyet a város körül – rég voltam utoljára két keréken – csak tervem szabotáltatott. Történetesen mindkét gumi tökéletesen lapos, így legalább egy óra lenne, mire mindkettőt felpumpálom – nagyszerű pumpánk van ugyanis itthon, nagyjából velem egykorú, de működni azt nem tud – így inkább kihagytam. Majd holnap elviszem valahova, ahol kompresszorral felfújják fél perc alatt. Akkor aztán nincs megállás.