Tag: magyar

Csili

Ma a suliban csili volt az ebéd – ez a menzán az egyik kedvenc kajám, egyszerűen nagyon jó, ahogy ott csinálják. Meg is ettem belőle három adagot.

Ezen kívül ma rájöttem, hogy mi lesz a Művésznevem – csak így nagybetűsen. Persze nem az lesz a Művésznevem, hogy “Művésznevem”, csak egyelőre még nem szándékozom felfedni. Majd egyszer.

Úgyis írok hamarosan még két filozófiai esszét, az egyik az Én felbukkanása az ókori filozófiákban címre hallgat és tanárnőm osztotta ki nekem, a másik pedig A társadalmi egyenlőségről szól és magamnak találtam ki.

Most pedig hatig melózgatok, onnantól kezdve pedig géptelenül, a Vagy-vagy társaságában fogom tölteni az estét.


Buli az élet

Jó volt ez a tegnap esti koncert. Úgy nagyon, néhány keserűbb ízzel (nem feltétlenül azonos a rossz ízzel: a vodka például). Jót beszélgettem néhány rég látott barátommal, összeakadtam olyanokkal, akikre nem is gondoltam volna, és természetesen péppé pogóztam magam. A nyakam csak természetes hogy fáj, a bal könyökömben sem stimmel valami, jobb lábszáramon egy acélbetétes rúgás nyoma látható, fölötte a térdem is eléggé megsínylett egy elvágódást, de ezek nem fájnak, inkább csak örülök nekik. Amiért ott voltam, az tényleg jó volt, sörözgettünk, buliztunk (úgy nagyon), a fentebb említett barátom zenekara is jó bulit nyomott (ez volt a vonzó tényező ebben az estében), meg is lepődtem, hogy az öt tagból hármat ismerek…

Ma pedig olvasni fogok, integrálok (sokat), és megcsinálok egy ideiglenes megoldást egy projectnek.


Test és lélek kapcsolata

Most kedd délutánig előreláthatólag ez az utolsó… na jó, inkább úgy írom, hogy kedd délutánig most nincs betervezve ehhez hasonló hosszabb lélegzetvételű iromány. Sőt, lehet, hogy csak szerdán, mert elvileg ezt csak jövő szerdára kellett volna megírnom (tehát ez jött volna kedden), csak tegnap olyanom volt, hogy megírtam. Most pedig a vacsora előttem lebegő álomképével elmémben folytatom a Vagy-vagy című szépséget.


Stigma

Ezt az irományt a holnapi irodalom órára produkáltam. Már vagy három hete meg kellett volna írnom, két másik társaságában, amik viszont még váratnak magukra. Ez mindenesetre megvan (reflektálás), még van egy műelemzés és egy gyakorlatiasabb dolog. Tessék.


Matekházi után

Magyarázza meg nekem valaki, hogy az integrálszámításos feladatokban, amikben egy parabola és egy egyenes által határolt síkidom területét keressük, miért mindig 32/3 jön ki eredményként? (Jó amúgy.)


Itt vagyok ám

Egy apróbb baki miatt nem volt elérhető a blog az elmúlt időkben, úgyhogy nagy örömötökre most egyszerre kaptok tizenöt bejegyzést. Nagyjából. A baki ugyanaz volt, mint már egyszer korábban: lezártam a blogot fejlesztési céllal, aztán úgymaradt valamiért. Vagy én felejtettem úgy, vagy visszaállítás volt, a lényeg, hogy most megy. Hehe. Sorry.


Kelet és nyugat

Megint csak egy írás következik. Amikor megkarcolom egy érdekesebb terület felszínét, mint most a keleti társadalmak és filozófiák esetében, kedvem lenne elmerülni bennük, nyakig. Érdekelne, milyen volt az élet a védikus kor Indiájában, vagy annak az ifjú Tang-dinasztiabeli kínai császárnak az udvartartása, aki alatt ugyan virágzott a birodalom, de őt csak a szerelme és a világ szépsége érdekelte. Jó lenne tudni, egész pontosan mit is értett Zarathustra a Mazda alatt, vagy hogy mi volt az igazi neve Lao-ce-nek. Persze csak szemezgettem a bőséges felhozatalból.


Ne

Ez nem fair. Rendben, ennyi volt mára a németezés, és nagyjából az utolsó készülés a holnapi OKTV-re. Nagyon frusztrál hogy nem tudok németül de nincs egyszerűen hangulatom nekiállni és megtanulni. Nem vonz, úgy mint például a japán vagy a spanyol. Hát ez van, valahogy azért ezt is meg kéne tanulni, német az egy jó hasznos nyelv. Ki kéne találni valami motiváló indokot, hogy miért is érdemes tanulni. Merthogy szépnek nem szép, érdekesnek sem érdekes, viszont cserébe frusztrálóan bonyolult a nyelvtana, negyvenhétezer dolgot kell megtanulni minden egyes szóval, és. Most hirtelen ennyi jut eszembe, már mintha ez nem lenne elég.


Xunil

Most töltöm lefelé az Ubuntu 7.10-et, aztán majd telepítem. Elhatároztam, hogy kettétépem a húszgigás anime meghajtómat és a felét nekiadom az Ubuntunak. Ha a Windows elfut tíz gigán, sok cuccal, akkor szerintem ez is el fog. Amíg ez letöltöget, én elkezdek németezni meg törit tanulni (mondjuk inkább ez utóbbi lesz belőle, tekintve hogy a német nem tud érdekelni, majd talán egy kicsit később), meg gyorsan összeütök majd egy boltot, amolyan ideiglenes megoldásnak a Kiltantnak.


BIOS

Na most reggelről végre vettem a fáradtságot és utánanéztem, hogyan lehet bejutni a laptopom BIOSába. Meg is találtam, be is jutottam, és át is állítottam a DVD meghajtót elsődleges boot eszköznek. Így már csak el kell magam szánni hogy lassan átálljak Ubuntura. Mert az jó.