Túlzás! Egyszerűen túlzás. Frenetikus hangulatban és mellesleg dög fáradtan vagyok most. Félelmetes. Elindulok az elejétől, szerintem csak a folytatásban.
Hmm
A cím igen erőteljesen v1rush hasonló című bejegyzésére utal, bár a kettőnek csak értelmi síkon van köze egymáshoz. És a folytatásban ennek még úgy se.
Tegnap előtt olvastam SeSam blogján a Diablo Swing Orchestra nevű zenekarról (kedvenc angolos kérdésem, hogy akkor most ezt “orcsesztrának” vagy “orkesztrának” kell mondani?), és nagyon rövid idő alatt (konkrétan mire végighallgattam a Balrog Boogie című számukat) elég istenesen belezúgtam. Azóta is szinte (tényleg csak szinte, mert egy magamfajta hasadék-hangulatember nem tudna megélni egyfajta zenével állandóan, kivéve a kivételes eseteket) csak ezt hallgatom, mármint ezt a számot, a többi elenyészően kevésszer fordul elő ehhez képest.
Aztán… Ma voltam barátaimmal sörözgetni, ahol azért természetesen még egy s más is eltűnt, de az ilyeneket már fel se vesszük, mint hogy valaki csak úgy kipróbálásból leküld egy Tereskovát (lásd egyik korábbi bejegyzésemet arról, hogy mi ez), vagy (mint ma az én esetemben), pusztán oktatási szándékból egy felest. Oktatási szándék egy kocsmában? Ezt úgy kell érteni, hogy megmutatni a kezdőnek, mégis hogy kell egy felest lehúzni egy nyeletre. Nem nehéz. Vodka volt, az nekem hazai pálya.
Ja és utána meg az jött ami miatt Hmm lett a címe ennek.
Tegnap meg ma
Tegnap reggel vizsgáztam, és (surprise, surprise) megbuktam mint a huzat. Sebaj, már jelentkeztem következő vizsgára, úgyhogy másodszorra talán csak sikerül. Mellesleg ennek örömére (is) tegnap délután egy igencsak erőteljes kocsmázást rendeztünk a barátaimmal, aminek során részemről két Tereskova (unikum, sör, rum, kevert, ilyen sorrendben) fogyott, úgyhogy igencsak elkészültem, mire hazakerültem. A mai napom ennek fényében egy cseppet másnaposan, viszont ettől függetlenül alapvetően jó hangulatban telt. Rengeteg mindent intéztem, és még mindig elég sok van előttem. A napirendem piszkosul kezd betelni, de nem baj, örülök neki. Majd ha már minden a helyére került, tehát holnap, fogok majd itt írni az órarendemről (meg a folytatásról). Még jelentkeztem csomó mindenre is, példának okáért matekból, angolból, németből, filozófiából és számtechből OKTV-re, valamint most őszre előrehozott emelt angol és számtech (vagy ha úgy szimpatikusabb, info) érettségire. Aztán még mindennek megkoronázásaként elmentem a bankba, és elintéztem az átállást Juniorról (“mert az sux”, ahogy valaki írta) rendes lakosságira, pontosabban nem olyan nagyon rendes, mert a netre van kihegyezve, de én úgyis szinte csak ott szórom majd a pénzemet. Ennyi. Most pedig kajálok valamit, mert iszonyú éhes vagyok, kódolok egy hatalmas adagot, írok néhány levelet aztán olvasok.
Szálka a szemben
Csak szerintem nem normális, ha egy konzerv paradicsomos halfilében két-három centis szálkákat találok?
Siker
Azért csak sikerült ma egy délután – egész pontosan három és fél óra – alatt megírnom egy fél színdarabot. Nem rossz, nem rossz. Most már nem tudom, mit csináljak. Szerintem fogom magam, és leheverek az ágyamra CáPAcát olvasni, mert az nagyon jó. Ha meg azt megunom, akkor fogom Richard Bach egy könyvét, a Jonathan, a sirályt, és azt olvasom helyette. Vagy még kitalálok valamit, bár sportolni biztos nem megyek, mert ma egy tüsszentés után megint úgy megfájdult a bal oldali bordáim környékén valami, hogy délig levegőt is alig tudtam venni. Mondjuk most már egy kicsit sokkal jobb, de azért nem akarok kockáztatni. Még az is lehet, hogy írok egy levelet. Ma már úgyis írtam egyet. Vagy verseket. Ki tudja. Én nem…
Cifra
Reggel fél hét körül (egész pontosan 6:26-kor, megnéztem a telefonomon), a sportcsarnok építkezésén bekapcsolták a légkalapácsot. Szombat reggel. Igencsak cifra káromkodást küldtem utánuk, csak az volt az egy szerencséjük, hogy 10-15 perc után befejezték, úgyhogy vissza tudtam aludni.
Hülyeségek
Na, ma azért jó volt. Reggel mentem könyvosztásra, nagyon jól sikerült megszerveznünk az évnyitó műsorát (igen, minden Bolyais örülhet, ismét mi csináljuk), aztán volt két órám punnyadni – pontosabban három, csak erről én megfeledkeztem, úgyhogy egyet elvertem a könyvtárban, Harry Potter 7 “review”-t és Dorian Gray-t olvasva (ez utóbbi egy nagyon jó könyv, Oscar Wilde írta). Reggelről egyik legjobb elfoglaltságom az volt, hogy a Mary Poppins művekben szereplő legjobb szó, a “szuperkalifradzsilisztikexpialidózus” című eposzt kigondoltam tisztán fejben visszafelé. Erre az ihletésem az volt, hogy Mary a filmben, a lóversenyes jelenetnél, amikor konkrétan erről a szépséges szóról énekelnek Burttel, csak úgy a hecc kedvéért elmondja visszafelé. Természetesen megérteni nem lehet, úgyhogy kigondoltam visszafelé. Tényleg fejben. Fogadás volt u.öcsémmel. Tessék:
suzódilaipxekitszilidzsarfilakrepusz
Egész úton a suliba ezt mondogattam, meg ott is megosztottam mindenkivel, akivel csak tudtam – nem volt meglepetés, hogy szinte mindenki hülyének nézett, pedig igazán nem volt semmi meló megfordítani. Azért valaki büszke rám?
Basszus
… Csak a dob meg a basszus
Hiperkarma – Dob+Basszus
Zakatol a füleiben…
Nyugi, nem fogok a ‘karmáról írni… Most sokkal inkább Kiscsillagos hangulatom van, de azért ez a szám nem egyszerűen durva volt, nekem a Sziget utolsó előtti és utolsó élvezhető koncertjéből ez és az Amondó nyelvtörő refrénje maradt meg csak úgy igazán – talán mert ezeket ismertem valahogy már korábbról. És mi a Kiscsillagos hangulat felém? Ismét csak idézek, aztán a folytatásban még bejegyzést is írok.
…Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Ígérem nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémiánÉn már elterveztem mindent
Kiscsillag – Ha én lennék
Egy életre elég a dolgunk
Közben nem lesz sok időnk
Egyedül lenni úgy már voltunk…
És szinte még erre válaszul jöhet a bejegyzés lényegi része előtt még egy szöveg, szintén ‘karma.
…Akarod? Nem!
Hiperkarma – Amondó
Nem akarod? Akarom!
Ha nem akarod, akarom,
ha akarod, nem akarom!
A ma ama…
A tegnapi (és már naptárilag mai) napomat eléggé megdobta az az összejövetel (?), amit a barátaimmal szerveztem. Először nyitottunk egyiküknél grillezni, ami jól sikerült, és még a szüleit is meggyőzte, hogy engedjék el a folytatásra… Fél tíz körül robbantunk vissza a városba, bevásároltunk, és a fél tizenegyes vonattal irány Pásztó! Azt a bulit, amit ott lezavartunk, azért igencsak érdemes lenne megismételni néhányszor. Mondjuk egy cseppet lehet, hogy hangosak voltunk, de attól még nekünk nagyon jó volt. Inkább nem mennék bele, hogy mi minden fogyott el – röviden úgy lehet mondani: minden, ami volt. A cicák pedig szerencsére nem virnyákolnak olyan erősen, és a farkashajsza sem csapott át rókavadászatba, plusz gazdagodtam néhány nagyon jó élménnyel és nem utolsó tapasztalattal. Nem részletezek.
Hurrá!
Lesz új Zero no Tsukaima. Azt hiszed, ennyi a hír? Benézted. A hír java csak most jön az ősz folyamán valamikor, ha minden igaz (és reméljük így van), ki fog jönni a Suzumiya Haruhi no Yūutsu második évadja is! Alig várom.
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub fest filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 軽音
七大陸最高峰チャレンジ