Pénteken volt életem első (és remélhetőleg nem utolsó) meglepetésbulija. A baráti társaságunk zúdult rá az egyik legjobb helyi kocsmára, ahol aztán zárásig elvoltunk – még a volt irodalomtanárunk is ott, ő is aláírta a pólót, amit ajándékba kaptam… Nagyon jó volt, egész este fülig ért nagyjából a szám, és ezzel ahogy néztem, mindenki más is így volt. Érdekes volt belegondolni, hogy akiktől ott elbúcsúztam, azokkal legközelebb ki tudja, mikor találkozok, ha egyáltalán…

Sokukkal viszont másnap este is találkoztam, kevésbé meglepetés, de buli, és én voltam (kivételesen) mögötte: koktélozás és fondü estétől hajnalig. Nagyon de nagyon jó volt. A fondü is működött gond nélkül, nem gyújtottuk föl a házat se a denaturált szesszel, ami alatta égett, se a mécsesekkel, amikkel a Föld órája alatt világítottunk… A koktélok is jó sokan voltak és jófélék, bár egy kicsit alternatív megvalósítással (vagyis nem egészen a hivatalos recept szerint): kanadai cider (whisky, sör, almalé, pirosarany), Cockney pezsgő (pezsgő, gin, citromlé, szörp), gin és keserű citrom (gin, citromlé, porcukor, tonik), Long Island (gin, whisky, rum, vodka, szörp és narancslé, kóla), Mojito (rum, citromlé, szénsavas víz, cukor, menta), Bloody Mary (vodka, paradicsomlé, citrom, kapor), szarvasölő (sör, kóla, sherry), szitakötő (gin, sör, gyömbér, citrom), kis hableány (sherry, pezsgő, szörp), atomtengeralattjáró (vodka, sör), bólé (bor, narancs, pezsgő) – az összfogyasztás egy üveg whisky, egy üveg gin, egy üveg rum, két üveg vodka, három üveg pezsgő, négy doboz sör. A házat alig bontottuk le, és senki nem itta betegre magát (legfeljebb hülyére). Aludni én nem aludtam (sokat), úgyhogy másnap már csak ezért is izgalmas lett volna – hát még a rendrakás!

A 2009-es évet (mint általában) egy cseppet másnaposan és igen kialvatlanul kezd(t)em. A szilveszter esténk jó volt nagyon, beszélgettünk sokat, reggelig (hajnalig) kitartottunk és… nagyjából ennyi. Tíz körül fölkeltem, porszívóztam és jöttem haza. A délutánról inkább nem nyilatkozom, nem volt túl fényes, kitakarítottuk a házat édesanyámmal aztán aludtam hétig. Valamikor nyolc körül meg a téli szüneti szezon zárásaként befejeztünk öcsivel egy mentett StarCraft játékot. Most meg itt ülök és azon gondolkozom, hogy lehetne sablonmentesen boldog új évet és minden jót kívánni Nektek (és rádöbbenek, mennyire nem szeretem ezeket a nagybetűs névmásokat). Ötletek híján (nem épp az a fitt frissesség a jellemző most) marad a jól bevált módszer: boldog és jobb új évet!

Számon se tartom, hanyadik másnapos bejegyzésemet írom, de egy ideig számolgathatnám őket, az biztos. Minden ilyen nap vagy az Akela Ma van a másnap vagy a NOFX Go to work wasted című száma jut eszembe – persze az elmúlt sok alkalommal már ezt is elmondtam néhányszor. A mai nap rövid lesz szerintem, ahogy a mai éjszaka is az volt – azt mondanám, valamikor három és négy körül értem haza. A fogyasztás nem volt rendkívüli, csak kiadós. Aludtam legfeljebb öt órát, most azt kutatom, melyik Leningrad albumokat gyűjtsem majd be pesti életem során (eddig Аврора, Хлеб, Бабаробот van célbavéve és még kéne egy), aztán… Szerintem a mai program néhány szükséges program (szándékos szóismétlés) telepítése, amikor épp szünetet tartok a punnyadós alvásban (ami közben valószínűleg Kalevala hangoskönyvet fogok hallgatni).

Úgy tűnik azzal, hogy a nyáron egy héten nagyjából kétszer írok együtt jár az is, hogy ezek a bejegyzések magyarul születnek – majd meglesz ennek még a böjtje később. Az elmúlt négy napban a barátaimmal voltam a Nyírjesben, Balassagyarmat mellett. Elég egyedi élmény volt… Az első nap azzal telt, hogy lebringáztunk, ami eltartott egy darabig. Közben “megtanultuk”, hogy mi az a faeper, valamint hogy a ház körül egy láncfűrészes (leendő) gyilkos áll lesben. A másnap a másnap jegyében telt, nomeg a bevásárláséban, vettünk gumicsónakot is (többek között), hogy a lányok tudjanak a vízen szárazon napozni. Esténként persze kártyáztunk (ami publikus), de majd legközelebb forszírozni fogok egyéb szociális tevékenységeket is, mert piában kártyázni rövid úton meredek eredményekhez vezet. Tegnap valami beütött, mert ugyan reggel vodkakávéval nyitottunk (ez volt eleinte a magyarázat), nagyon meglepő tünetek jelentkeztek rajtam (főleg rajtunk). Estére aztán már mindenkinek volt valami nyűge, aztán felütötte fejét a homeopátia hipochondria (azt se tudtam, hogy ezt ch-val kell írni), így estére már mindenki mindent diagnosztizált, az ételmérgezéstől kezdve az agyhártyagyulladáson át a léprobbanásig. Szerencsére annyira nem volt veszélyes, de nekem a kóla-chips egészség-kombón kívül semmi nem esett jól (ma is még csak két szelet darált húsos kenyeret ettem). Ma aztán tekertünk haza, egy kis csalással, merthogy egyikünk (nem én) eltörte egy lábujját egy sikeres ágyba rúgás keretében, ezért Litkéig vonattal jöttünk. Most meg itt vagyok.

Nem tudom, hogy tegnap reggel, miután hajnali valamikor elhagytuk az érettségi “bankett” utójátékának helyszínét, majd a többiektől való búcsúzás után kimentünk egy jó barátomhoz “aludni”, vajon mennyi vodkát nyeltem be én személy szerint… de az fix, hogy nem keveset, tekintve, hogy most, több, mint harminchat órával az eset után, még mindig érzem az esemény utóhatásait, ez meg annyira nem buli. Most, hogy enyhült a hőség, még elmegyek bringázni egy gyorsat, edzésképpen holnapra, mivel holnap négyesben eltekerünk Balassagyarmatra, ahol egy jó helyen lévő “ingyér” megkapott nyaralóban eltöltünk majd négy napot. Közben én szerdán felmegyek pestre Paradise Lost koncertre (a ZP-ben lesz), így ha esetleg valakinek lenne kedve ott csatlakozni hozzám, majd egész éjszaka kocsmákat járni (tekintve, hogy szállás nincs), akkor szóljon még ma este, mert azután már csak telefonon lehet elérni, az meg gondokba ütközne számom ismerete nélkül.

Az elkövetkező két hónap amúgy ebben a jegyben fog telni: nem leszek szinte egyáltalán itthon, egy-két nap kivételével, így ha nem frissül a blog, nem meghaltam, csak épp nyaralok valahol. Sűrű nyár ez.