Tag: movie

Harry Potter and the Half-Blood Prince

Yesterday in Shibuya we watched the sixth Harry Potter movie, and i must say that it was great. I wanted to watch it in japanese, because that’s very funny (i’ve seen the fifth in japanese and it was simply hilarious), but this one was the english original. I remembered most of the story, but i feel i’ll have to read the last two books a few more times. So, the story was great, the acting was great and everything just passed together. Also, it brings back a lot of memories.

I read about the actors since then, and i’m always surprised by these details. I knew that Alan Rickman was Hans Gruber in the first Die Hard, one of my great childhood movies, but i didn’t realise he was the wealthy and powerful lord from Perfume, and i really want to see both the Hitchhikers’ Guide to the Galaxy in english and the Sweeney Todd movie, since he’s the voice actor of Marvin in the former and acts the villain judge in the latter. And he’ll be the Caterpillar in Tim Burton’s Alice in Wonderland. Same goes for the strangely familiar and scarily mad Bellatrix Lestrange from the movie, Helena Bonham Carter. She was the fantastic Marla Singer in the even more fantastic Fight Club, she was also in the Sweeney Todd movie and she’ll be the Red Queen in the same Alice in Wonderland.

After reading even more character summaries, i really feel like i have to read the last two books again. And again.


Låt den rätte komma in

Ez a film már jó ideje várta, hogy megnézzem. Tegnap este aztán sorra került. És húha. Angolul Let the right one in címmel futott ez a svéd mű (egy könyv alapján készült), és sikere is volt, szerintem. Megérdemli, az biztos. Valahogy a magyar nyelvben az ilyenre kevés a szó. Ott van a “megrázó”, de az annyira nem ilyen. Ez olyan, mintha végigmenne rajtad egy két ökör húzta eke és a legmélyebb dolgokat forgatná föl… mélyenszántó akkor? Tőlem.

Mennyit szenved, akire a bátor legények hárman rászállnak az iskolában? Már tizenkét évesen? Milyen lehet ilyenkor a “nagy szerelem”? Pláne ha nem éppen hétköznapi dolgok folynak közben a háttérben, és erről tud is az érintett. És ha már normális nem lehet a szerelem, mennyit ér vajon meg? A válaszokat meg lásd a filmben.

A képi világ nagyon sötét, amikor meg nem, akkor szürke, és ez már megadja az alaphangulatot. A párbeszédek gondolom durvábbak a svéd eredetiben, mint az angol feliratban, de ha nem, akkor is furcsa ilyeneket az általában ártatlannak bemutatott tizenkét évesek szájából hallani. Lehetne akár nagy pofonnak is látni a felnőtteknek, hogy mégse kéne annyira alábecsülni a gyerekek világát. Ott se kolbászból van a kerítés (erre én is jól emlékszek). Esetleg véreshurkából, ha még nem lopta el azt is a helyi “adj öt forintot, hogy ne verjem be a fejed” nagylegény.

Nekem nagyon tetszett a Let the right one in (svéd eredeti: Låt den rätte komma in), és valószínűleg még többször is megnézem, ami már nagyon ritkán jut ki filmnek…


Der Tunnel

Dieser Dienstag habe ich mit den Germanisten noch einen Film gesehen, diesen Mal Der Tunnel. Es geht um wie eine kleine Gruppe von Flüchtlingen bauen einen Tunnel unter der Berliner Mauer, ihrer Familien und Freunden zu entführen aus der Kommunist Ost-Berlin. Es ist ziemlich lang, aber auch sehr interessant.

Ich überlegte es bei mich, ob ich auch so “englisches Deutsch” spreche, wie Vittorio. Leider ich denke ja.


Meet the Smiths

On the way to Krakow and back we watched two movies on the bus. One was Meet the Fockers, a hilarious movie with a couple of big names like Ben Stiller, Robert de Niro or Dustin Hoffman. It’s not really about deep thoughts or something very philosophic, the only thing it says is what’s neccessary to keep the movie running for two hours. The hungarian translations were good too, sometimes even better than the english originals.

The other one was Mr. & Mrs. Smith. That one had a better story for sure, and seemed a lot more professional (probably because it wasn’t supposed to be a comedy). It’s very full of action, be that action shooting countless bullets and other stuff intended to kill at each other or practicing the activities of a healthy married couple with great intensity. It’s highly entertaining, even making me laugh occasionally (though mostly at scenes where i guess i’m not supposed to laugh, but it was so full of violence or tension that it was almost comical).

Both are worth watching once, focusing just and only on entertainment. Different ways, but the goal’s the same.


Gegen die Wand

Gestern habe ich noch einmal mit den Germanistikstudenten ein deutsches Film gesehen. Es war der 2004 Film Gegen die Wand, und es war sehr… stark. Es geht um das Leben und Liebe von ein Türkisch Mann Cahit, wie er lebt vor treffen Sibel, wer bewegt ihn sie zu heiraten, und ihrer problemvolles und wildes Leben danach. Es ist allerdings sehr schockierend und nachdenklich, ich könnte es zB 5 cm per second vergleichen, aber Gegen die Wand ist so brutal, dass ich denke Leute die könnten sehr viel Grobheit, Fluch und Grausamkeit nicht ertragen, soll sondern etwas leichter wählen. Noch gefällt es mir… Schaut gut wie kann man sich aus dem Druck der sieben Todsünden retten.


Kaspar Hauser

Gestern Abend haben wir nach dem Deutschstunde einen Film über der Geschichte von Kaspar Hauser. Es war nicht die ganz gleiche Geschichte, ein bisschen mehr witzig, und nicht so mysteriös, aber noch interessant und es verlohnt zu sehen. Natürlich danach kam ich “zu Hause” nach Mitternacht, aber das überrascht mich nie mehr.

Heute plane ich entweder mit anderen etwas spielen oder ein Film oder Anime an dem Komputer sehen.


Juno

Yesterday i watched a movie that a long time ago Glendi suggested, Juno. It was great. It’s about a high schooler indie girl who successfully gets pregnant on her first ahem… sexually active act. The movie’s about her nine troubled months, from the first doubts of whether to bear the baby or not, and all that’s coming after. There’s a lot of crying and a lot of laughing in there. The story’s altogether simple, but great. And Ellen Page is a beauty.

Her cool style makes this movie special. That’s what “indie” supposed to be, not that totally trend-dependent hype called indie nowadays. The music’s great and perfectly fitting, as well as the graphics of the opening.

Once again i’m in trouble saying i enjoyed this movie. It was great for sure. But a drama (i think) isn’t supposed to be fun. Yet… Juno has a lot of fun in it too. I say it’s a must-see for everyone, especially those teens who are, so to say, already sexually active.

A huge 5/5. Fantastic.


The day the Earth stood still

Én anno nem láttam az eredeti 1951-es filmet, és jól megvoltam eddig a “Gort! Klaatu barada nikto!” nélkül is. Viszont az a film valami nagy, műfajteremtő, kiválóan megvalósított remekmű lehetett, ha mindenkinek ilyen magas elvárásai voltak. Mert jó kritikát még a 2008-as The day the Earth stood still feldolgozásról nem hallottam, pedig nekem tetszett.

Nem az az Oscar-érdemes film, tény, bár biztos nevezni fogják, mert hátha. A történet nem túl bonyolult: a Földre megérkeznek az idegenek, és mivel nem vigyáztunk a bolygóra, Ótestamentumot játszanak és elpusztítják itt az összes életet (miután kimentették a fajok jó részét) – az amerikaiak persze hozzák a formájukat, vallatnák és lőnek az idegenre, a világban pánik tör ki, a mostohafiát magányosan nevelő asztrobiológus anyuci feladata pedig meggyőzni Klaatut (a földönkívüli követet), hogy mostantól jók leszünk és nem bántjuk a bolygót.

A megvalósítással szerintem semmi baj nincs. Nagyon látványos világvége hangulata van a filmnek, többé-kevésbé mindig történik valami (ha nem, akkor képzelni kell, hogy most biztos gondolkoznak valamin). Így utólag még egy enyhe iróniát is érzek abban, hogy a földönkívüliek pont egy McDonald’sba ülnek be beszélgetni. Egy estés film, amit valószínűleg nem fog senki többször megnézni, esetleg csak az olyan jeleneteket, mint az elején amikor elhangzik (végletekig torzítva) a híres frázis. Szórakoztató (amennyire egy ilyen katasztrófafilm az lehet), néha elgondolkodtató és Keanu Reeves végig úgy játszik, hogy oda nem illőnek tűnik, és ez jó. Ugyan az egész film nem egy nagy érték (bár mondanivalója van: vigyázz a Földre!), 4/5.


Vexille

Last night i watched a movie my brother suggested, Vexille. It’s a japanese cg movie with great graphics, nice storyline and about two hours of entertainment. It takes place in 2077, ten years after Japan has left the UN and isolated itself with an electromagnetic disruption net that prevents even satellite exploration, but limited trade was still going on. The reason for all this is that the UN banned the production of androids and too advanced robotechnology, of which Japan’s megacorporation Daiwa was a main manufacturer. But “now” in 2077 they want to open even broader trade connections with the US, and the story begins with a meeting of (possibly) head politicians discussing the japanese offers. And as usual from such movies, this meeting ends up a bit different from expected, due to the US’ special force SWORD showing up. They figure out that probably japan has developed very high level androids that could be mistaken for a living human, with even the bio-signature imprinted. They start investigating, and a troop goes to Japan–and that’s not simple with a securely isolated island. But what they find is not exactly what they expected. (Spoilers and personal opinion in the following.)


Jegyzet

A telefonomba szoktam volt jegyezni, ha véletlenül találkozok valami olyan témával, amiről érdemes lenne itt vagy plörkön írni, és volt idő, amikor ezeken szépen végig is mentem, mihelyt volt módom. Bezzeg most. Gyűlik már vagy két hónapja – az első jegyzet a Moziünnep, hogy az anno milyen jó volt. Akkor – mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem (ez meg milyen nagypapás szöveg már!) – egész pénteken ültem a moziban, reggel tíztől hajnal kettőig, és ha jól emlékszem vagy hat filmet megnéztem (persze köztük néha volt egy-két óra szünet, akkor rohantam haza leplörkölni az utolsó filmet – milyen nosztalgikus is, akkor még az Ipar utcában laktam). Tényleg nagyon jó volt. Aztán nem sokkal később, viszont már a koliban egy csütörtök megnéztük a Parfüm című filmet, ami nagyon tetszett. Mondjuk egy ilyen drámánál nem tudom, jó-e azt mondani, hogy tetszett – inkább nagyon megfogott. Jó film (mint a Moziünnepen a Dark Knight volt). Nem sokkal később volt szerencsém a Simpsons filmnek is nagyjából a kétharmadát megnézni. Akkor úgy gondoltam, hogy majd írok róla, ha a maradékot is láttam, de aztán ez azóta se történt meg. Meg aztán van itt valami jegyzet a Blind Guardian Inquisition című számához, amiben az volt a hatalmas poén, hogy a Monty Python Gyalog-galoppjában ezt skandálják a szerzetesek (igen tudom, hogy azért a “Pie Jesu Domine, dona eis requiem.” egy kicsit régebbi, mint ezek, de attól még vicces volt).