Mostanában sok a morgós bejegyzés, de a hangulat ilyen. Meglepő és félelmetes, mennyire ingatag tud lenni az ember világa. Jó napom volt, bár mindenki mondta, milyen nyűgös vagyok – pedig nem is – de most este ezt tetőzi a vacsora. Nyolc óra vándorlás – és vagy egy év kihagyás – után újra olyan “emeletes” szendvicset akartam magamnak készíteni, amiből egy fél betölti a hasam (nem úgy, mint a menza, amiből bár extra adagokat kapunk – tudjátok, hangosan köszönni! – mégis éhen maradunk), kettő meg egy hétre (na jó, egy estére) jóllakat. Hát nem jött össze. Nagy bőszen bevettem magam a kenyerek közé, és mit lát szemem – nincs. Lőttek a szendvicsnek, és most már végletesen harapós lettem. Bosszantó.

Rájöttem két dologra. Egy, a torma az nem jó. Miért? Lássuk, mit kéne tudnia: legyen csípős, legyen karakteres íze és járuljon hozzá valamivel a kajához. Ehhez képest olyan, mint a vodka alkohol nélkül – az íze tökéletesen ugyanaz, ugyanúgy éget, nem csípős, és mivel nincs benne alkohol, még az íze is elveszti kellemes jellegét. Így viszont semmi értelme… Csak azért, hogy égjen utána a gyomrom, nem fogok pépesített alkoholmentes vodkát kenni a húsvéti sonkára.

Kettő, nagyon útálom (sic) ha valami keresztülhúzza a számításaimat. Vagy ha nem tudom megvalósítani egy tervemet, rajtam kívül álló okok miatt. Például el akarok utazni valahova, és semmi akadály, csak épp annyi, hogy a légitársaság úgy dönt, hogy akkor pont kétszer annyiba kerüljön a jegy, mint különben. Vagy el kéne érnem egy vonatot, mert utána két órát kéne várni a következőre, de az emberek ezzel nagyjából annyira törődnek, mint az afrikai éhezőkkel, és szemrebbenés nélkül akadályoznak.

Húsvéti morgolódásunkat hallották. Bocs, hogy így kezdtem, de a vége legalább szép lesz: kívánok minden kedves olvasónak boldog húsvétot és minden hölgynek sok-sok locsolót (a locsolóknak meg sok-sok… pirostojást).

Magyarázza meg valaki, hogy miért nem szól senki hozzá a hozzászólásra igazán méltó bejegyzésekhez, amikor a C-kategóriás, “kimentem retyóra” stílusúaknál tobzódnak a kommentek? És ezt most nem (csak) a saját blogomból kiindulva kérdezem.

Azt amúgy annyira tudom értékelni, amikor a légitársaságok a fővárostól 80 kilométerre lévő repteret is úgy hirdetik, hogy az adott főváros reptere. Példa erre: London-Luton, Paris-Beauvais, csak hogy két olyat említsek, amivel van kapcsolatom. Pontosabban az egyikkel volt, a másikkal jövő héten lesz…

Nagyon kiábrándító tud lenni, ha kinyújtod a kezed valami új dologért, és azzal a lendülettel le is vágják, kegyetlenül, magyarázat nélkül.