Tag: zene

Költök

Nem verset (mostanában), csak pénzt. Ma történetesen elég sokat. Délután se jött semmi jelzés Hirotól, úgyhogy gondoltam megsürgetem kicsit, de se ma se holnap nem ért rá, úgyhogy gyorsan neki is indultam, út közben csatlakozott Olga, és megvettem életem első elektromos gitárját. Meg erősítőjét. Meg a “mellékes” kütyüket (pánt, hangoló). A gitár Epiphone G-400, fehér. Az erősítő Line-6 Spider IV 15 (a 15 a watt teljesítményre utal, ha jól sejtem). A hangoló működik, ennek örömére kizengettem egy F akkordot, de csak azt, bár max hangerőn, de pont ezért, meg mivel fél tizenkettő volt, mire hazaértem igazán. Ehhez képest egész jó hogy háromkor már aludni térek. Ők azok, rendetlenséget nem nézni.


Just 15 minutes

I’m going off again, or stopping, or going on withdrawal (tamper-off?) or however you say it, the point is i’ll be restricting my coffee consumption a lot in the coming days. It’s no use anymore, meaning my body got used to larger amounts as well. (Also apparent from the constant coffee smell around me that even i realise.) And still, i need fifteen minutes of rest in the evening, no matter.

Fifteen minutes is roughly the three songs that 42 to the infinite power (42の無限乗) will perform when time’s due. Although my part is only two, i’m doing all i can this coming seven days so that it’ll be perfect. After all, 42 is the meaning of life, the universe and everything, so its infinite power is, well… to quote dota: GODLIKE. Not easy, but especially if i finally buy a guitar, i’ll be able to practice a lot, not to mention without disturbing the people living around me (electric, headphones, and so on, get the connection). Since that’s most probably tomorrow, i have high hopes. True, this weekend’s evenings will be off, due to concerts (not mine, “just” attending), but i’ll be working that harder in daytime.

Fifteen minutes is roughly how much it takes for me to complete a round in the gym. The machines are packed in the center of the gym, so it’s possible to go on in a circle, from one to another. Three rounds are the most i ever tried, nowadays even two can kill me pretty much. I’ll see in half an hour how much i can do today.


Amit

Holnap-holnapután veszek gitárt. Hiro fölajánlotta, hogy velem tart, úgyhogy teljesen ócskát már biztos nem veszek. A koli és a költözés olcsósága miatt telik rá. Ha meglesz (addig meg klasszikuson), tanulom folyamatosan a két ballagási dalt, a Yellt (Ikimono Gakari) és a Sangatsu kokonokát (Remioromen) – gondolom egyértelmű, hogy nem én választottam őket. Az utóbbi már nagyjából megy, csak elektromoson még mindig elég véletlenszerűen sikerül eltalálni az akkordokat — ezért is lenne fontos, hogy hétvégére már legyen elektromosom. Az előbbiből csak a refrént tudom még ritmusra úgy-ahogy hibátlanul eljátszani, de csak mert egyszerű. A többi viszont tele van az ötödik frettől kezdődő idétlen akkordokkal (kedvencem a Bbmaj7 és az AonC#) – sajnos nem tudom capoval játszani, mert a refrén gyorsan kezdődik, abban meg kellenének az 0-4 fretek is (a szólógitárral lehet, mákos feje, pedig még jobban is gitározik mint én, mármint a srác aki azt játssza) – és mivel így teljesen új fogásokat kell szokni, nem megy még. Ezen (gitáron) kívül csak kondiba fogok még kétszer (vagy háromszor, közérzettől függően) lemenni, a tegnapi eléggé kinyírt, mégis alig fájok valahol (az gáz, hogy negyven kilóval a rúd még azzal a szivaccsal is kidörzsöli a vállam). A hajmosás utáni helyre-horgolás folyamatban. Holnap egész nap próba. Alig várom. Valamint tervezek sok (sok) zenés bejegyzést írni.


Mit és mit nem

Reggel fölkeltem. Korán. Nem Biblia, nehogy azt hidd. Korán. Volt fél hét, amikor elkezdett csiporogni a telefonom. Mintha nem is ugyanez a nap lett volna – igaz, azóta tényleg naptárilag már egy másik nap van. De valahogy még mindig nem holnap, sajnálom. Negyed nyolckor már sikerült összeszednem annyira magam, hogy a bögrémből egyek gabonapelyhet (a szokásos küblim Olgánál, pörköltöt adtam), borotválkozni viszont kávé után se volt erőm, de még így is én voltam az első a csapatból. Aztán főnökasszony kivételével mind, és indultunk is. Kichijojiban egy McDonald’sban reggeliztek – engem ugye ez már nem érint. Aztán indultunk is a próbaterembe, ahol főnökasszony érkezéséig (egy órát kábé) mindenki gyakorolta, amit kell. És kell, mert az elektromos gitárt még szokni kell – igaz, legalább Stratocaster meg Telecaster gitárokat adtak, élmény olyan cuccon játszani, amire még sokáig nem telne. Miután főnökasszony megérkezett, kiosztotta a Yell kottáit, hát nem egyszerű, nyakatekert kevert akkordok az ötödik fret magasságától. De legalább a refrén csak power chord, ment is egyből (bár van benne egy furcsa ritmusú rész, de a zongorát követve az is megvan). Miután lejárt az időnk, mentem két hangszerboltba gitárt nézni, de nem volt túl nagy a választék – aztán meg főnökasszonnyal shoppingolni. A vége az lett, hogy ő csak egy kesztyűt vett, mi srácok meg… Nekem egy laza pulcsi jutott, a többieknek több is. Ebédre kaitenes boltban ettünk szusit, ami úgy néz ki hogy egy szalagon mennek körbe a szusik, egy tányéron kettő-három, leveszed, megeszed, és utólag a tányér színkódja alapján fizetsz. Figyeltem, hogy ezer jen alatt maradjak. Miután hazaértem, még mentem kondiba is, ahol ismét elszörnyülködtem borzasztó teljesítményemen – a harmadik kört már nem bírtam, pedig csak egy fokkal nehezebb súlyokkal dolgoztam. Hajat is mostam, azóta is szárad, éjfélkor bedobtam a mosnivalót (az új pulcsit is, mert nagyon bolt-szaga volt — rím) (rossz lakótárs vagyok?) és még el kéne ugranom boltba, mert nincs elég tejem a vacsorához és a reggelihez is. Meg Sesam linkelt egy Neil Gaiman írást, elolvastam, hangulatos, de nem tudott annyira megragadni.


The Evasive N

I remember reading a blogpost by someone who was in the american exchange (sorry i don’t recall whose blog it was), that ended with an apology for typos blamed on the “evasive n key”. I’m having the same feeling. Even when i got this laptop, it had problems with the space bar (if you don’t hit it in the center or strong, it won’t work), and since then many other keys had sensitivity problems, but i just got used to hitting a bit harder than before. At least my hands get stronger, which is useful for guitar (though the powerball still outperforms any typing).

Today was Din’s birthday, we went Musashisakai to celebrate. It was fun. Got myself a new pack of coffee as well, i’ll give it a try tomorrow. As for the guitar, which i want to buy soon, i’m hesitating between two Epiphones: a Les Paul studio and a G400 (i also considered a G310 Emily, because it looks cool). (All links in japanese.) I already got loads of good advice, but i’d still appreciate more. Total noob when it comes to electric guitars, you see…

Else, i’ve been playing my borrowed classical all day, or listening to Skatalites on Grooveshark (they’re coming to Japan!) or… well, that’s kind of all. Oh, i made my favourite dish, a beef stew (pörkölt). Turned out well.


Napló

Nincs közöm a hajdan csigáskettesként ismert tévécsatornához, csak most megint napló stílusú bejegyzés következik. Tegnap orientáció volt. Tegnapelőtt meg egész nap gitároztam. Az előtti este gép ellen játszottunk egy dotát ketten, és sokáig tartott (már keverem a tegnap estivel, hogy nyertünk-e), úgyhogy nem sikerült az ébresztőre ténylegesen felébrednem, hiába minden óvintézkedés, és aludtam egyig. Akkor viszont nekiálltam, és éjszakába nyúlóan gyakoroltam a számot, amit majd (többek között) a ballagáson játszunk.

Az orientáció egykor kezdődött másnap, addig is gitároztam három órát, de még így se volt elég. Az orientáción annyi kérdőívet töltöttünk ki, hogy már a könyökömön jöttek ki a japán értékrenddel és az alvászavarral (alvás-zavar) kapcsolatos kérdések.

Utána (szolid egy óra késéssel) odaértünk a próbaterembe, ahol életemben először (és biztosan nem utoljára) játszottam elektromos gitáron pengetővel (klasszikus módon is játszottam, de az akkordok elég fájdalmasak). Nehéz a klasszikus után… (Súlyra és játszani is.) Tényleg veszek egyet magamnak, hamar. Utána még mászkáltunk Kichijojiban, kerestünk kottát a másik számhoz, de nem találtunk használhatót. Ugyan az eső esett, ezzel együtt pedig az én mindennemű együttműködési készségem is, azért még a mexikói étterembe elmentünk, ahol anno a senpaiokkal voltam. Aztán haza és csak egy dota, ami úgy rémlik, hogy vereséggel zárult (gép ellen, szégyen). Kettőig…


Recommendations

Yesterday i listened to a collaboration album featuring many bands, and i wanted to see if they were added to my last.fm library (they were). On the home page though, i saw some changes, some i am very happy about. Beside the event and artist recommendations, now there’s a new part showing new releases, by default from my most listened artists. I’m really grateful for this feature, because i always had trouble following who has a new album when. As can be seen, my library is quite diverse with loads of artists, so following and remembering each of them is kind of impossible. For example, wasn’t it for this new feature, i wouldn’t have realised that Pain of Salvation, Gamma Ray and Rage have new albums, even though i really love their music. And of course there is a page where there are the new releases from artists recommended “based on my musical taste”. Good choice to get to know new artists. The only problem is that artists or labels need to fill out those fields, apparently, and that’s no good. Many artists are not present on last.fm (meaning they don’t manage their profiles), also many albums are messed up. For example, in my case, what is Spock’s Beard‘s Octane doing there? That album was five years ago! (It’s okay when it’s shown that it’s a re-release or something, but just like that…)


Worth sharing, part two

Worth sharing was intended with content that got its place only in this post. I didn’t think i’ll end up writing that much stuff without any particular topic. I wanted to show off a few stuff i stumbled upon in the past few days… But indeed, that feels so empty. Then this post will be empty.

First a drawing of Mickey Mouse and Goofy going punk—too bad tumblr images can’t be easily traced back to the tumblog that posted them, else i’d link there. By the way, i like this version of the characters more, feels closer to me—wonder why. Punk was there at the start of my real musical life, the time i was reborn from the world of Vengaboys and radio pop into what slowly would become what i am now. Actually at first i listened to more punk than metal. It was so long ago, my last.fm couldn’t record it. How could it, last.fm was barely founded then! Looking back, that time i was often playing some war game on my sis’ Win 3.1 computer, i forgot its name… But at least found an online Win 3.1 imitation, it’s funny that a website could act as if… Anyway, since then the hammer-wielding long-haired metal bands won the fight, and then let “equality” rule my music tastes—”equality”, since they would stay the dominant element anyway. The most recent “diplomat” in there is the russian band Слот, the Слот I album of whom i nicked off Olga’s pendrive when i copied the last TBBT (soft kitty…—heh, spoiled) for her. Although i can only read and not understand, that worked (works) well with Ленинград, and works here as well. I understood Хаос (after all, i’m doing a report about it, i mean chaos, just in theeconomy), and it turned out to be a great song

(Not so empty as expected.)


Road

A Road nevű zenekart valamikor 2006-ban ismertem meg, és nagyon tetszett. Pörgős, erőteljes, metál. Csak aztán egy idő után nem volt benne semmi új, úgyhogy a második albumukat egyszer ha meghallgattam kölcsönbe, azóta meg azt se tudom, élnek-e vagy halnak (kivéve néhány koncertjüket, mert változatlanul nagyon zúzós bulikat csinálnak).

Már akkor az elején volt egy barátom, aki folyton panaszkodott, hogy lopás az egész, és a Nem kell más csak valami átdolgozása Bon Jovi It’s my life-jának, de akkor még erre tudtam azt mondani, hogy talán csak véletlen egybeesés – azóta már nem vagyok olyan biztos ebben. Egyszer kerestem egy megosztható videót a Tűnj el című számukból, aztán az egyik komment azt is hasonlította, ezúttal a Black Wonderful life című számához. Ez akkor még kevésbé hatott meg, mert a Tűnj el sokkal gyorsabb, nincs az a műfajbeli hasonlóság, mint a Bon Jovi-számmal. De aztán.

Tegnap este plörkön Zsukov linkelt egy blogposztot, ami a Jó helyt hasonlítja Natalia Oreiro Tu veneno című számához, és ezt már sajnos nem tudtam nem meghallani. Egy az egyben ugyanaz, csak épp nem spanyolul éneklik Roadék… Ezután teljesen más szemmel néztem már a másik kettőre is, és nahát, nahát. Nem vagyok eléggé művelt zeneileg ahhoz, hogy a többi számuk eredetiségéről tudjak nyilatkozni, de ezek eléggé ledöbbentettek.


Chronflow

Chronflow is probably the best cover flow plugin for foobar2000. The only problem is that it throws “Can’t set pixel format” and “Img texture leak error 2” on certain video cards, mine included. I used foo_bubble_coverflow because of that for quite a while, but then i decided to give Chronflow another try, and to my greatest surprise it worked without problem. At least until i had to restart foobar. (For those who have the “Previous submission still in progress” problem with the foo_audioscrobbler plugin, stopping playback and restarting foobar solves the problem every time, the cache then can be submitted manually (as i usually do), but i guess it’ll be submitted anyway with the next track.) But now that i knew it can work, i didn’t give up. And i figured out the solution. It’s not a real solution, just a quick workaround, annoying but works, for me at least.