Tag: zene

Winamp vs foobar2000

Lately i’ve been using foobar2000. Don’t ask me why—there’s no particular reason. When i was using Winamp back for years, i was perfectly fine with that too. And so i am now. There are a few features in both that i’d miss. For example, foobar has very clever tools for tagging and renaming masses of music, which came pretty handy when i reorganised my library in the winter break. Foobar can also ping last.fm without needing any plugin or such, while i’d need to install something to do that with Winamp. But Winamp can instantly burn music cds, with it i can put music on my mp3 player, and a lot more than else ways, because i can make it transcode them if the quality’s too high—since i mostly use that gadget when i’m outside, there’s no need for extreme high quality, but file size does matter (it’s an 1 gig Creative MuVo, in case you haven’t read me back in summer 2007). Also, i have a totally legal pro licence for Winamp.

Why do i still use foobar then? No reason (maybe the last.fm thing being the only point). I think i’ll use them what they’re fit to. I’ll categorise, organise and manage my collection mostly with foobar, while exporting will remain Winamp’s job. For playback i’ll use whichever i first start. It doesn’t matter. For opening any kind of media file (audio and video) i still have VLC as default, because it’s dead annoying when accidentally opening a file resets my carefully built playlist (sadly foobar doesn’t open a new playlist for that—in Winamp that’s not even a question, as there can’t be more than one playlist open at a time).


Wounded

My knee hurts like hell, and that wound just doesn’t want to heal yet. I don’t want to be complaining, because i knew all too well how it’ll end if i went out playing soccer on ice and snow, but still it hurts. Hope it won’t last long.

But at least i’m more or less done with my “portfolio” website, and i’d be very interested to hear all comments and critiques you have up your sleeve (by the way, that goes to all websites i publish as complete ones). The third one i’ll be doing—beside totally rebuilding the blog—is the photo site, but that’s not anytime near, since i first want to get a proper machine with which i could shoot photos the way i want (i’ve been long planning a specific one with extra-long shutter speed), and i first need to get the money for it, and that’ll take a while for sure.

Now—since i have free time till two pm—i’ll be having fun. Having fun this time means learning spanish and doing the german homework (hopefully learning something then too), and trying to solve the math intro homework problems i couldn’t yet. All this listening to Mägo de Oz and Ska-P—both spanish and sound great. (I’m thinking about integrating a last.fm widget in the blog too.)


Kaukázus

Jó koncert volt tegnap az A38-on. Izgalmas volt előtte az este, közben pedig furcsa. Előtte forralt boroztunk a koliban, és nagyjából az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy talán majd koncert után is élnünk kell valahogy, úgyhogy elszaladtam a Teszkóba (sajnos szó szerint, mert pont nem jött busz) – viszont a koncert után már senkinek nem volt kedve “élni”, úgyhogy itt maradt nekem a bevásárolmány (sebaj, eláll).

Miért volt furcsa? A Kaukázus már elvesztette a varázsát a szememben. Amiket kiraktak új videókat a holnapra az album előzeteséül ültették el bennem a gyanút, mert szeptemberben a Zöld Pardon záróbuliján nagyon jól éreztem magam – viszont a nyolc új dalrészletből egyedül a Láma mutatott annyi egyediséget, mint korábban egész albumok. A többi annyira hasonlít egymásra, hogy ha szöveg nélkül játszanák, meg nem tudnám őket különböztetni.

A koncert nem volt rossz. A hangzás jó volt, volt részeg srác is, aki ötpercenként ugrált föl félmeztelenül a színpadra, volt nagy tömeg, volt nagy buli – bár egyre inkább rájövök, hogy a Kaukázus-közönség elég impotens a pogó szempontjából (a ZP-ben nagyon jó volt, az tény). Játszották a slágereiket, játszottak kevésbé sláger dalokat is, úgyhogy minden megvolt.


Sarkköri Szonáta

Tegnap este a PeCsában Sonata Arctica koncert volt, és jelentem alássan, nagyon jó volt. (Meg kétszázhúsz volt.) Valamivel a Vanishing Point (első előzenekar) kezdése után értem oda, így legalább se a pénztárnál, se a ruhatárnál nem kellett sorba állnom (bár ez utóbbi csak egy pofátlan előzésnek volt köszönhető). A zenéjük (mármint a Vanishing Point zenéje) nem hatott meg – egynek elmegy, zúzós, biztos nagyon jól énekelhető és lehet rá vadakat pogózni, ha valaki ismeri a számaikat, de így idegenként egyáltalán nem tudott megragadni, inkább csendesen tankoltam a fél literes műanyag pohárból a keverőpult magasságában. A Pagans’ Mind is nagyjából ugyanez a kategória volt, bár tagadhatatlanul egy kicsit színvonalasabb – viszont nagyon mulatságos volt, ahogy az énekes minden magas hangnál a mellét markolászta. Vagyis az előzenekarok alatt inkább foglalkoztam a mögöttem zakatoló (valószínűsíthetően igen részeg) szlovák jómunkásemberekkel, mint a zenével.

Bezzeg amikor hirtelen lekapcsolták a lámpákat és felhangzottak az első Sonata Arctica-dallamok! Onnantól kezdve nem volt megállás. Játszottak minden számot, amire csak gondolni tudtam, és talán csak egy olyat, amit nem ismertem. Igazi koncert-hangulat, laza pogó, folyamatos zúzás és/vagy csodaszép melódiák, szép rocker lányok, hatalmas buli. Nagyon jó volt. Volt Fullmoon, volt Replica, volt minden, ami csak szem-szájnak ingere, a végén még a Vodkát is eljátszották nekünk/velünk. (A koncert előtt beszélgettem egy rockertárssal és kérdezte, hogy melyik számot várom, amire a válasz gondolkodás nélkül jött: Fullmoon, Vodka. Merthogy “we need some vodka“!) A hangzásra se lehetett panasz, bár az előzenekarok alatt voltak gondok, de a finn mesterek kedvéért összeszedték magukat a keverőpult mögött. A hangulatra meg főleg nem. Rég nem éreztem magam ilyen jól koncerten. Szerencsémre amikor vége lett még járt az egyes vili és az utolsó 103-ast is elértem, úgyhogy szűk háromnegyed óra alatt otthon is voltam.


Fíl

Ma nem voltam éppen fényesen, a templomban először azt hittem, kitaccsolok, majd meg hogy elalszok ültömben. Egyikhez se volt köze magának az igehirdetésnek, valami bennem nem működött megfelelően. Aztán délután még eléggé el voltam kenődve, később viszont ittam egy jó teát, ami úgy-ahogy helyrerakott. Tanultam, animéket néztem (Toradora! és Hyakko, egyik ütődöttebb, mint a másik) majd plörköltem (jó sokat), így alapjában elég eseménytelenül telt a nap. Összevadásztam magamnak Neil Gaiman új könyvének, a Graveyard Booknak az első öt fejezetét – ne tessék azonban semmi “haxxorz”-kodásra gondolni, a kiadója honlapján fönt vannak a felolvasó-körútján készült felvételek (lusta vagyok linkelni, tessék keresni). Aztán este egy plörknél felmerült, hogy gőzöm sincs, mi a különbség a különféle elektronikus műfajok között, úgyhogy egy fellow belinkelte Ishkur elektro-zenei oldalát, azóta meg szólt itt már goa meg most éppen hardstyle dübörög. Nem leszek ettől még diszkópatkány, az fix, még mindig jobb lenne már valami jó kis progmetálon pogózni a pocakos nagyrokkerek megbotránkoztatására, mint egy dizsiben valami ilyen tücc-pürüntyre vonaglani sok elszállt jólény társaságában…


Tempó

Félelmetes belegondolni, hogy holnap már csütörtök van, azaz lassan egy hete volt, hogy a ZP záróbuli Kaukázus koncerten voltam. Pedig menet közben hányszor terveztem, hogy írok róla… Megérdemelte ugyanis. Igazából még dolgozok az elméleten, hogy mégis mi teszi a jó koncertet – ez viszont jó volt, mindenképp. A drágaságommal mentem, és ez csak emelt a dolog értékén. Végig énekeltem, ugráltam és hasonlók, ahogy az egy pohárnyi vodkanarancs után el is várható. Koncert után, ahogy nézegettem a Kaukázus mp3 gyűjteményemet, jöttem rá, hogy tulajdonképpen nekem a koncerten játszott számoknak a fele sincs meg, és mégis tudom mindnek a szövegét és a többi – mit nem tesz néhány koncert! Nagyon nagy hangulat volt bár a tömeg is hatalmas volt. Alternatív naprakész rock. Nem csoda, hogy milyen népszerűek…


Alternatív

Az utóbbi (és eljövendő) napokban elég sok koncerten jártam (egész pontosan minden este egyen). A PASO ZP-beli fellépéséről már írtam, de az csak a kezdet volt (szerdán).

Tegnap este a Gödörben volt Európa Kiadó koncert. Mivel nem volt ingyen, nagyon nem (2200 magyar forint (ez olyan vicces, mert a “forint” Firenze nevéből jön, vagyis a pénz így magyar firenzei lesz…) volt, ami az én költségvetésemhez mérve óriási összeg), komolyan fontolgattam, hogy nem megyek, csak korábban már megbeszéltem egy régi jóbaráttal, hogy együtt megyünk, és utolsó pillanatban nem volt arcom visszamondani – és nem bántam meg. A Kiadó előtt a Lopunk jó kis Sex Pistols estet csapott, nagy hangulattal. Hogy nehogy elaludjak, beálltam a népbe ugrálni, és tényleg jó lett. Még mielőtt a Kiadó a húrokba csapott volna, szerencsémre kaptam egy ingyen sört, ami (mint mindig) nagyon jól esett, aztán Kiadó alatt már majd’ elaludtam, mert ez ugyan nagyon jó zene a maga műfajában, viszont abszolúta nem az, amire én meg tudok mozdulni… Úgyhogy nem viselt meg, amikor végül vége lett.

Ma meg ismét csak egy koncert, ismét a ZP-ben, ezúttal Kispál és a Borz. Jó koncert volt, sokkal jobb, mint amilyenre eredetileg számítottam. Nem vagyok művelt kispálos (ismereteim a Holdfényexpresszig terjednek), se az a hatalmas rajongója a műfajnak, viszont ez így most nagyon jó volt. Iszonyat nagy tömegben drágaságommal beverekedtük magunkat előre, ahol a koncert végéig ment a mozgás, olyan szinten, amilyet én igazság szerint még nem láttam, pedig voltam már egynéhány koncerten. Nagyon nagy buli volt, aki nem volt ott, igazán bánhatja.

Valahogy hirtelen nagyon késő lett, úgyhogy most vár a zuhany és pihe-puha ágyikóm, mert holnap fél tíztől honfoglalok a koleszosokkal (akik közé jövő héttől magam is tartozni fogok).


Schopenhauer

Die Ärzte sind “wirklich saudumm” die beste.

Bababaaaah…
Dies ist ein wundervolles Lied,
ein bisschen hirnlos aber schön,
ein wirklich zauberhaftes Lied.
Man kann es hören, aber nicht sehen,
Drum sei nicht traurig, sondern lächle und sei froh,
und freu’ Dich über die Musik aus Deinem Radio.
Wir singen hier ein schönes Lied,
hundertprozentig jugendfrei.
Kein Wort von Sex oder Gewalt,
diese Zeiten sind vorbei.
Wir singen nicht mehr über schmutzige Sachen.
Ich bitte sie, das würden wir doch nie im Leben machen.
Bababaaaah…
Schlechtgelaunte Zeitgenossen könnten uns an dieser Stelle,
Vorhaltungen machen wegen fehlendem Niveau.
Doch darauf sind wir vorbereitet, sozusagen präpariert,
und wir reagieren so:
Schopenhauer, Hegel, Kant,
Wittgenstein, Wittgenstein,
Schopenhauer, Hegel, Kant,
Wittgenstein, Wittgenstein
Platon, Popper, Cicero,
Platon, Popper, Cicero,
Jean-Paul Sartre, Jean Paul-Sartre
Schopenhauer gegen Kant,
Wittgenstein, Wittgenstein,
Heidegger, Sokrates,
Nietzsche – buuh,
Nietzsche – buuh,
und Beate Uhse…
Gleich sind die drei Minuten um,
so langsam wird es wirklich eng,
und darum hören wir jetzt auf,
mit diesem schönen Schlussrefrain.
Der tut keinem Menschen weh, der geht richtig schön ins Ohr,
und es kommt noch nicht mal was von Flachlegen drin vor.
Bababaaaah…

Die Ärzte – Schopenhauer

Sziget 2008

Eddig csak egy-egy napokra mentem ki a Szigetre (egyszer tavaly, egyszer pedig három éve), úgyhogy most nagy ugrás volt, hogy már májusban ott figyelt a polcomon az ottalvós hetijegy. Aztán múlt hét hétfőn elkezdődött a buli a Magyar Dal Napjával, hogy vasárnap éjjel egy körül záruljon (nekem) a Kowa koncert után. Nap közben változatos dolgokat csináltam: vagy strandon főttem (a Pünkösdfürdőn) vagy amikor épp nem volt strandidő, mászkáltam, Civil Sziget programokat nézegettem, neteztem a netsátorban, bevásároltam vagy a sátorban olvastam (Indul a bakterházat). Ahogy összeszámoltam, huszonnyolc koncerten voltam (plusz a Magyar Dal Napja), jöjjön most ezekből egy “kisebb” lista.


Előző életemben denevér voltam…

Ez is egy EFOTT-os történet… A kempingben ugyanis minden reggel nyolc-kilenc körül (tehát a legaktívabb és legmélyebb alvás idején) felhangzott Péterfy Bori örök érvényű (?) slágere, a Vámpír, egy vicces legény meg néhány hasonlóan vicces vokalista (ezt a szót a FireFox helyesírás-ellenőrzője alácakkozta, hogy nem ismeri, és felajánlotta helyette – többek között – a vodkalistát) leányka jóvoltából, csak úgy ébresztőnek. Onnantól kezdve, ha az uszodában, a fesztiválbuszon, kocsmákban vagy egyáltalán akárhol valaki elkezdte dúdolni, énekelni azt, hogy…

Előző életemben denevér voltam
Nappal aludtam, éjjel éltem én
Vakon repültem, de rád találtam
Megharaplak, mert a véred az enyém

Hova harapok most beléd titokban?
Meleg vér folyik lassan a nyakadra
Mert nincs ma más, csak vérszívás
Semmi csábítás, mert úgysem kell belőled más

Péterfy Bori & Love Band

Onnantól kezdve teljes együttérzésben volt része az illetőnek, mondhatnám, hogy a kempingezők közti összetartás szimbóluma lett a mindennap reggeli ébresztő. Egyébként volt Péterfy Bori koncert, ott voltam, és jelentem, jó volt. Bár lettem volna Amorfon is, amíg még lehetett! Anno a Nightwish-el voltam ugyanígy, amikor Tarját kidobták…