Month: January 2008

Ups

This “Ups” is not to be mistaken for “UPS” that more-or-less known transporting company or whatever. This time it means the “ups” in the “ups and downs” phrase. Now i live my ups.


Vkalai

Valamelyik este (nem tudom, tegnap vagy tegnapelőtt volt-e) egy jó barátom egy olyan dolgot – szerencsére nem tárgyat – vágott a fejemhez, ami nagyon elgondolkoztatott. Éppen arról beszéltünk, hogy miért volt akkor pocsék kedvem és miért nyaldostam alulról a szőnyeget (persze szigorúan csak képletesen, mivel a szobámban elég nehéz lenne ibolyát szagolni), amikor egyszer csak azt mondta, hogy ha már egy kicsit is érzek valamit, rosszul leszek a rendellenességtől. Ez mellbe vágott. Nem tudom. Mármint, hogy az általánoshoz képest (megint egy melléknév önálló főnévként való használata – Kierkegaard, tudjátok) vajon az én “érzelmi világom” (huh de gejl ez a kifejezés) szegényes vagy nem… Nem tudom.


Cheery

I’m just so cheery now. Listening to Skindred, about to start working on my philosophy presentation i’ll be doing tuesday, and just simply happy. Woot. Sometimes sure i am down, but life’s just like that, ups and downs. I won’t let myself be stuck in a down, i don’t have that much time to live. On the other hand, downs are sure neccessary, or else i wouldn’t be able to appreciate when i’m up. And now i surely am… Now come the subjective idealists…


Witz

“Gestern wenn ich suchte ein Wort in meinem Wörterbuch, habe ich einen sehr interessanten Artikel: r Pariser-s-.”

Ezt akartam eredetileg írni, csak aztán rájöttem, hogy ha németül írom a bejegyzést, elvész a “witz”: ennek a der Pariser-nek ugyanis nem más a jelentése, mint… nem, bármily hihetetlen, a szótárban nem a párizsi vagy a felvágott szó állt ott. Hanem az, hogy gumióvszer. Vagy két percig folyamatosan nevettem ezen…


Wort

Ich mag auf Deutsch schreiben sehr, wenn ich solche Wörter raten kann, wie zum Beispiel “Umweltschützerorganisationen”.


Tényleg

Most már tényleg vége van a tanévnek. Megvolt a német is, holnapra még egy oldalt meg kell írni, na de kérlek, szótárral az szieszta. Mindjárt neki is fogok…

Kedden még lesz egy filozófia előadásom, amire még nem készültem, de ez nagyjából az imént említett német beadandó szintjén áll. Téma a szubjektív idealisták lesznek.

Viszont egy kicsit el is kenődök lassan: ma ugyanis félelmetesen az az érzésem van, hogy nem csináltam semmi értelmeset. Nem írtam meg egy újabb modult a bloghoz, nem sikerült rekord-röviden megírni egy Code Golfos feladatot (az az stdin egy magamfajta (kezdő) phpsnak a szívás csúcsa – el nem tudom képzelni, hogy tudnak mások 63 karakterből olyat írni stdinnel, ami nekem anélkül se megy 65 alá), nem olvastam eleget, nem szereztem meg a felvételi tájoló bölcsészszakos kötetét (majd hétfőn, ha minden jól megy), nem koriztam, nem mentem el arra az irodalmi rendezvényre, amire terveztem, úgyhogy kész. Vagy most vagy soha…


Choose

I’ve seen this interesting challange on Code Golf, and decided to compete. I’m losing miserably. I’ve managed to go as down as 65 byte in PHP, but i realised it won’t work, because i get the vars ($n, $k) from stdin. First, i don’t know how to work with stdin, second, that’d add up a nice bunch of bytes for my code (which is right now as follows)… Could someone tell me how stdin works and how could i make a 63 byte long code with that included?


Érzet

Olyan jó érzés ez a csendes, kesernyés, édes öröm, ami így délután bennem van. Az egészet az indította meg, hogy a törivizsgán kihúztam nagyjából az egyetlen tételt, amiről még minden tanulás nélkül is tudtam volna beszélni. Pláne így, puskával (adtak), bár olyan nem volt benne, amit magamból nem tudtam… A vizsga itt úgy megy, hogy kihúzol egy tételt, ha nem tetszik, akkor húzhatsz még egyet. Nos, én elsőre kihúztam Erdélyt. Na mondom, most vagy megkockáztatom, és ától cettig kipuskázom, vagy húzok másikat. Húztam, és azt hiszem egy fél ritmust legalább kihagyott az agyam, amikor megláttam, hogy a 12. tétel: a nagy földrajzi felfedezések. Mák.


Wandering

Rather wondering, but maybe also wandering, the fields of thought. I’ve been thinking about how long it could’ve taken for the great philosophers of the past, to come up with thoughts enough to fill those huge books. I mean, i think if i had a partner with whom i could talk about such matters, i would be able to design a complete philosophy of all fields (you know, stuff like onthology, epistemology, ethics, politics and such) in a short time. The problem is, i don’t know if i could write like eg. Kierkegaard, where in about 150 pages, i couldn’t tell more than a few key points of what he was going on about. But on my last philosophy lesson, i came up with an idea i hope to be new, in the field of ontology. I wish i could discuss it with someone other than my teacher…


Ismétlés

Szól a Vad Fruttik, feladtam. Valamennyit most már minden tételről tudok, valamennyit (általában keveset), elvileg. De hogy ez mire lesz elég, az egy nagyon érdekes kérdés. Lehet választani: vagy az elkövetkező egy órában hihetetlen megvilágosodás megy végbe bennem és megragad az összes tétel; vagy sikerül a felkészülés hosszú percei alatt/előtt valakitől elkunyerálni a kidolgozott tételeket, és kipuskázni az egészet; vagy lehet reménykedni, hogy jóindulatúan vizsgáztat a miszter; utolsó lehetőség a teljes csőd. 2-1-3-4 a valószínűségi sorrend…

Néha komolyan megkérdőjelezem, hogy épeszű vagyok-e. És most nem a törivizsga miatt, mert az annyira nem tud érdekelni. Csak épp annyira, hogy őröl az ideg. De sokkal zúzóbb hülyeségek is vannak itt, zúzóbb, mert össze tud zúzni. Engem vagy másokat. Vagy mindkettőt.