Month: March 2008

Home

I’m once again writing. I’m back from Paris. It was good. Very good. Today was not, actually it was pretty… khm… bad, but who cares. In the capital of fashion and bearer of loads of other totally meaningless titles (so in Paris), we’ve seen (almost) everything there is to see in about three days, and tried out whatever we could—too bad that because of our financial limits, the number of our “experiments” was also limited… The weather was agains us too, just as the receptionist of the hotel where we first reserved a room (he claimed that he didn’t read any direct request of reservation in the e-mails we sent—this means that “we would like to reserve a room for two nights” isn’t a clear enough expression), but we really enjoyed our stay. Would go back for a week, but first i need to win the jackpot.


Holnap

Meg ami utána jön. Holnap ugyanis reggel fél nyolckor a drágaságommal elrepülünk három napra Párizsba. Alig várom már…


Elkezdve

Mától pedig hivatalosan is sok könyvet olvasok egyszerre: Esterházy Péter – Harmonia Caelestis, Rudyard Kipling – Kim, Umberto Eco – The Mysterious Flame of Queen Loana, Kurt Vonnegut – Éj anyánk, James Joyce – Ifjúkori önarckép. Most ez sok?

Edit 18:52

És a meglepő, hogy a szűk keresztmetszetek (az Esterházy meg a Joyce) nagyon bejönnek, így szegény Vonnegut szorult most a lista hátsó fertályára.


Lista

Művészkedek, olvasok. Pít tanulok, alszok.


Amit nem

Rájöttem két dologra. Egy, a torma az nem jó. Miért? Lássuk, mit kéne tudnia: legyen csípős, legyen karakteres íze és járuljon hozzá valamivel a kajához. Ehhez képest olyan, mint a vodka alkohol nélkül – az íze tökéletesen ugyanaz, ugyanúgy éget, nem csípős, és mivel nincs benne alkohol, még az íze is elveszti kellemes jellegét. Így viszont semmi értelme… Csak azért, hogy égjen utána a gyomrom, nem fogok pépesített alkoholmentes vodkát kenni a húsvéti sonkára.

Kettő, nagyon útálom (sic) ha valami keresztülhúzza a számításaimat. Vagy ha nem tudom megvalósítani egy tervemet, rajtam kívül álló okok miatt. Például el akarok utazni valahova, és semmi akadály, csak épp annyi, hogy a légitársaság úgy dönt, hogy akkor pont kétszer annyiba kerüljön a jegy, mint különben. Vagy el kéne érnem egy vonatot, mert utána két órát kéne várni a következőre, de az emberek ezzel nagyjából annyira törődnek, mint az afrikai éhezőkkel, és szemrebbenés nélkül akadályoznak.

Húsvéti morgolódásunkat hallották. Bocs, hogy így kezdtem, de a vége legalább szép lesz: kívánok minden kedves olvasónak boldog húsvétot és minden hölgynek sok-sok locsolót (a locsolóknak meg sok-sok… pirostojást).


What?

What makes a blog good? What makes a good blog popular?


Olvasni

Most este összeírtam azokat a könyveket, amiket eddig olvastam. Nagyon nem teljes a lista, van egy olyan érzésem, mivel gyanúsan gyorsan kész lettem vele. Bár az is lehet, hogy ennyi vagyok. Minden esetre most az következik, hogy nagyon keményen újra rászokok az olvasásra. És teszek a gépre magasról. Az elkövetkező öt évemet úgyis ez fogja felzabálni (mint programozó informatikus)…


Most ismét

Elolvastam a Foucault-inga első két fejezetét, és ismét rádöbbentem, milyen is volt ez a könyv, és miért vált a kedvenc könyvemmé – és azóta is az.

Tegnap este egyébként befejeztem az Aiont. Nem mondom, volt egy csepp megváltáshangulata annak a pillanatnak, amikor a zárszó végén elolvastam az utolsó nem-et (így, dőlt betűkkel). Érdekes volt, azt nem tagadhatom, de olvasmányosnak ugyanúgy nem nevezhetem. Az első néhány fejezet, az igen, de a későbbiek már egy kicsivel nyögvenyelősebben. Az pedig tagadhatatlanul nagy élmény volt, amikor ma a húsvéti istentiszteleten a prédikációt hallgatva sorban ugrottak be a szimbólumok (pelikán, hal, kígyó, bárány) különböző jelentéstartalmai, a kvaterniók, amikben előfordulnak, és a megfelelő tudatalatti elemek… Ezek mellett még nagyon jó volt azért is, hogy a pszichológiai szempontoktól eltekintve megmutatta az alkímiai értelmezésüket is (a kettő ugyanis szorosan összefonódik), ez pedig különösen hasznosnak fog most bizonyulni, amikor az Ingát olvasom újra.

Ugyanis már az első két fejezetben, ahol pedig a szemiotika még csak említésként se merül fel, már annyi szimbólum van elrejtve, hogy belefájdul a feje, aki észreveszi őket. Legutóbb élveztem, ahogy dúskáltam bennük, de az értelmét egynek se sejtettem. Most már azért – két év után – változik a helyzet.

És ma még írok – elkezdek írni – egy verset. Egy tudatosat. Eddig egyszer írtam csak tudatosan verset, és abban is csak a téma volt többé-kevésbé az, meg a forma egy fokig. De ez a mostani teljesen az lesz, és minden egyes darabjában el lesz rejtve valami, mindennek lesz jelentősége. Jó lesz, vagy nem lesz.


Magyarázza meg valaki

Magyarázza meg valaki, hogy miért nem szól senki hozzá a hozzászólásra igazán méltó bejegyzésekhez, amikor a C-kategóriás, “kimentem retyóra” stílusúaknál tobzódnak a kommentek? És ezt most nem (csak) a saját blogomból kiindulva kérdezem.


To borz

Keresek olyan írásképes embereket (jelentkezni akármilyen módon, ahogy csak lehet), akik hajlandóak lennének részt venni egy olyan értelmes újság megvalósításában, ami: 1, meg tudná szerettetni a mai végletesen antikulturális ifjúsággal a műveltséget; 2, magára tudná vonni az értelmiségiek érdeklődését és nekik is tudna újat mutatni, mind irodalom, mind bárminemű tudomány terén. A lényeg, hogy olvasmányosak, élvezhetőek legyenek az írások, nem kell erőltetni (sem elutasítani) a nagyjából csak az írónak élvezhető “modern szabadverseket”, ellenben legyenek olyan novellák, versek és cikkek, amik egyszerűen annyira magukkal ragadják az olvasót, hogy akár még a világképébe is be tudja vinni a műveltséget. Először persze tisztázni kell a szükségleteket. Ezek pedig: cikkírók, szerkesztők, és valami elfogadható mód a sokszorosításra és terjesztésre, talán valami pályázattal vagy komoly támogatással. Ha valaki olyan olvassa ezt, aki ugyan maga nem venne ebben részt, de olvasná, esetleg tud valaki olyat, aki viszont írna is, szóljon feltétlen.