Az előtt keltem. Úgy kilenc körül már ott is voltunk a Múzeum mögötti Kossuth Klubban, ahol a filozófia OKTV döntőjére sor került (azért írtam ezt most ilyen szépen ki, hogy ha esetleg, esetleg valaki a többiek közül a neten keresne erre a témára, akkor rámtaláljon – volt ott nem egy jófej ember). Ebben az volt a vicces, hogy tízig semmi nem történt, csak a regisztráció – amikor is sorszámot kellett húznunk, és nekem nagy ráérzéssel sikerült kihúznom a 29-et. Megsúgom, harmincan voltunk. Úgyhogy négy körül már sorra is kerültem… Nem gond.

Most már csak a szabadsággal kapcsolatos témakörhöz kell forrásokat gyűjtenem (egy oldalnyi vázlatnak kéne ebből kisülnie), aztán mindet még vagy háromszor átnézni, az érdekesebb dolgokat megjegyezni, és kész is. Holnap reggel vár a 6:40-es busz (értékelendő a kollégák igyekezete, hogy mindenkinek megfelelő időbe rakják a versenyt, végül is nagyon egyszerű az ország széleiről reggel kilencre Pestre érni – innen ‘Tarjánból még csak-csak, de van Miskolc is a térképen), majd jópár óra tiszta szórakozás – elnézést, várakozás. Amennyire tudom, nagyjából harmincan jutottunk a döntőbe, így a húsz perc előadási idő igen tekintélyes napi programot fog eredményezni (ha egy bizottság van, és remélem nem így lesz, akkor tíz óra, nem kevesebb – még ha kettő van is öt…), úgyhogy este amikor hazaérek, nem tudom, hogy fogok magamba életet lehelni. A hétvége pedig magyartanulással, tétel-, esszé- és novellaírással fog telni. Jó lesz. (Tessék érezni az iróniát.)