Az azért egy cseppet szórakoztató, hogy a négy témából csak az idővel kapcsolatos olyan, ami egy szempontból kevésbé átfogó – megint másik szempontból meg pont az az átfogóbb. Az első és a harmadik egy az egyben az ismeretelmélet és az etika, az utolsó meg lényegében a filozófia alapfogalma, amihez szinte csak lexikai tudásra van szükség. Az idővel kapcsolatos már érdekesebb, azzal csak az a gond, hogy ez meg a többihez képest konkrét probléma, így kevesebb hozzá az anyag (hatványozottan, ahol a kitevő kisebb egynél), cserébe van benne ismeretelmélet és lételmélet is bőven. A negyedik az egyetlen, amivel még nem foglalkoztam komolyabban, most délután az fog következni (persze csak miután a suliban bepakoltam a menzakaját – szocializálódunk).
Vers
Ma délután a “Szerdatársaság” irodalmi délutánján voltam. A téma a vers volt, a vers maga – azaz hogy meddig is tart a vers, hol kezdődik a próza, mi teszi a verset verssé, mi egyáltalán a jó vers és miért. Főleg az avangárd szabad versre volt kihegyezve a dolog, ami nem is lepett meg, ami viszont sokkal inkább, hogy mennyire berögződött álláspontokat lehetett hallani, mennyire rugalmatlanul hallgatták mások véleményét és mennyire nem vettek át belőle semmit. Dacból?
Elhangzott, hogy mi kell a vershez: ritmus. Elhangzott, hogy a vers csak akkor lesz vers, ha jambusok meg trocheusok vannak benne – ahhoz képest nem egy “jó vers” hangzott el, amiben meggyőződésem, hogy legfeljebb véleltenül jelentek meg ezek a – szánom, de számomra ismeretlen ritmusú – verslábak. Amin jót mulattam, hogy a haikut a modern kor divatos nullájának tekintették, csak mert se rím, se ritmus nincs megkötve. Ezt olyan valakitől, aki a huszonegyedik század elején még mindig a Vörösmarty-féle versfogalmat tartja – bár Petőfitől is hangzott el valami nagyon “modern” mű. Különösen azon szórakoztam, hogy ezután egy olyan verset neveztek “jó versnek” és nagy művészetnek, ami a zenében nagyjából a Skinny Puppy.
Coffee
Today i wasn’t at school (learning hard for the philosophy final), but i had one lesson, after which i just spent one hour in a cafe. I’ve been working there too, on a novel i’m going to submit to a competition, but since i’ve been there, i had to buy someone. And because i was dead sleepy (i usually am nowadays) and thirsty, i decided to have a tonic and a cup of the strongest available coffee (i asked for it exactly this way). Half an hour after i drank it, i already realised that i’ll need to have another one to stay awake during the literary talk i attended later. So i had another round. This all took place between four and five pm, and i’m already very tired. Is that normal? According to my former experiences, i won’t feel less sleepy of coffee (though it did have such an effect in the long hours i needed to be paying close attention), but i couldn’t fall asleep. Fun. (See my tendency to finish the posts with a single-word “sentence”?)
Bosszantó
Mostanában sok a morgós bejegyzés, de a hangulat ilyen. Meglepő és félelmetes, mennyire ingatag tud lenni az ember világa. Jó napom volt, bár mindenki mondta, milyen nyűgös vagyok – pedig nem is – de most este ezt tetőzi a vacsora. Nyolc óra vándorlás – és vagy egy év kihagyás – után újra olyan “emeletes” szendvicset akartam magamnak készíteni, amiből egy fél betölti a hasam (nem úgy, mint a menza, amiből bár extra adagokat kapunk – tudjátok, hangosan köszönni! – mégis éhen maradunk), kettő meg egy hétre (na jó, egy estére) jóllakat. Hát nem jött össze. Nagy bőszen bevettem magam a kenyerek közé, és mit lát szemem – nincs. Lőttek a szendvicsnek, és most már végletesen harapós lettem. Bosszantó.
Véletlen
Valahogy újra megtaláltam az online Tao Te King-et, és úgy döntöttem, játszok vele egy kicsit. Szereztem magamnak egy tőlem független véletlenszámot, és megnéztem, hogy mi áll a könyv adott szakaszában. Sokkoló volt – nagyon is aktuális dolgot mond. Szeretem ezeket a “szent” könyveket. A szöveg egyébként:
Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az utat követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való..
Naked
I’m getting very trendy, so i’m taking part in this CSS Naked Day craze. This means that for this one day, no design will be applied to the blog at all (i’m way too lazy to edit all the other pages too). What’s the fun in that? Very good question. Claimed to call the attention of the designers, the admins and in general everyone to the impotance of semantic, valid markup, well designed code-hierarchy, which are very important in case someone’s using a visually less capable browser (eg. from a mobile phone, or uses lynx or one of it’s relatives, or by chance an aural browser).
Basszameg
Eddig azt hittem, hogy ha betartom a “le kéne állni a röviddel” felszólítást, akkor nem lesz gond. De kiderült, hogy lesz. Még a bor is túl erős nekem, legalábbis egy délután alatt nagyjából két üveg az. Ha így folytatom, rövid úton minden nemű alkohollal le fogok állni. Elegem van abból, hogy a legelszántabb döntéseim is semmivé foszlanak. A rohadt életbe. “Bánod-e bűneidet? Bánom.”
Szalontüdő, csapó 2
Unokahúgom most este kifejtette – nagy bölcsen – hogy a szalontüdő minden bizonnyal a szaloncukor tüdeje.
Rekord
Azért nem úgy megy az, hogy az ember leül, és akkor kidolgoz egy ilyen témát. Elolvasok egy forrást, meg aztán még egyet, esetleg közben leírok a vázlatba néhány érdekesebb, értékesebb, ne adj’ Isten felhasználható gondolatot, majd folytatom. Persze ezt így nem sokáig lehet tartani, úgyhogy kb negyedóránként megállok, megpróbálok valami saját gondolatot előszedni. Ha sikerül, akkor nagyszerű, már nem lesz gond ott sem a kifejtéssel, viszont ez eddig nem gyakran fordult elő… Mostanáig főleg az idővel kapcsolatos témával foglalkoztam, és ezzel van egy nagy nehézség: van minimális fizikai rálátásom az idő természetére, ráadásul a huszonegyedik század első évtizedének a végénél járunk, így a legtöbb kérdés, ami korábban a filozófia asztala volt, most már megválaszolt, adott esetben bizonyított fizikai tény.
Na de a lényeg, hogy azokban az esetekben, ha nem jön össze semmi gondolat, akkor vagy leülök, és átlapozom a bloglistámat, nincs-e valami új bejegyzés, vagy előkapom a telefonomat és elkezdek rajta flipperezni. Az utóbbi napokban úgy tűnik, ráéreztem a hogyanjára, mert rövid távon 550 ezerről három és fél millióra emelkedett a rekordom. A rollerballommal is hasonlóan jó eredményeim vannak, már mindig sikerül azonnal beindítani, és elég sokáig bírom is pörgetni elég gyorsan. “Virul a fejem.”
Bringa
El akartam most indulni tekerni egyet a város körül – rég voltam utoljára két keréken – csak tervem szabotáltatott. Történetesen mindkét gumi tökéletesen lapos, így legalább egy óra lenne, mire mindkettőt felpumpálom – nagyszerű pumpánk van ugyanis itthon, nagyjából velem egykorú, de működni azt nem tud – így inkább kihagytam. Majd holnap elviszem valahova, ahol kompresszorral felfújják fél perc alatt. Akkor aztán nincs megállás.
-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音-
Recent Posts
Tags
ale anime art beer blog clojure code coffee deutsch emo english fansub filozófia food gaming gastrovale geek hegymász jlc kaja kubernetes kultúra language literature live magyar movie másnap politika rant sport suli szolgálati közlemény travel társadalom ubuntu university weather work zene 日本 日本語 百名山 艦これ 軽音
七大陸最高峰チャレンジ