Egy kicsit – vagy épp hogy nagyon. Tegnap megvolt a matek emelt szóbeli, és szerencsém volt. Amikor odaértem tudtam meg egy volt osztálytársamtól, hogy nem egy az egyben ugyanazok a tételek vannak meg nekem (nem néztem ugyanis a tétellistát, csak megszereztem a tételeket), mint amikből majd ki fogtam volt húzni (van egyáltalán ilyen igealak? ha nincs, most teremtettem – pontos neo-régies nyelvtan később) , úgyhogy a várakozás rövid percei gyorsan teltek. Első voltam a névsorban, és bár nem elsőnek húztam tételt, elsőnek feleltem – a háromszögek nevezetes vonalaiból és köreiből. Azon kevesek egyike (a többi az analízis-tételek), amiket biztosan tudtam – igaz, ez nem jelenti, hogy jó is lett. Nem lett rossz… mosolyogtak, a hangulat jó volt, és nem bakiztam (nagyot). Alkalmazást mondjuk nem tudtam (olyan igazi gyakorlati alkalmazást) mondani, de kit érdekel. Engem akkor se, ha azon múlt.