Month: June 2008

purevolume

purevolume™ (strictly always with that “™” note there) is once again a music website, with a few community features, so that they won’t be labeled a “den of copyright infringement”, in other words: an mp3 download site. You know, i’m not that very social kind of guy, who joins a web community and goes woot posting his stuff everywhere, commenting, rating and such. I have to be very dedicated to do that, and in this case, i am definitely not. Still, this purevolume impressed me at first: it has info and even music of the japanese punk band Samurai Attack (actually that’s how i found the site on Google), which indicates this is something serious. But this site’s not perfect either–on a perfect site of this kind, i could find any music i happened to look for–since i couldn’t listen to a second of Paradise Lost material. Furthermore, larger (and even better known) bands, such as Nightwish are also hard to find, or are not present at all, or (what’s even worse) fake ones are there, which is a huge problem–i think it’s due to the open registration of the artists. The site design is simple and nice, i like it, even though for some it may be a bit too simple, but at least it has hardly any flash (only the media player and some ad animations, as far as i’ve seen), unlike Deezer. From the developer point of view, the links and urls, and thus the site is quite easy to break, so for example if you take that link below to my user profile, and remove “home” from the end, it’ll return an error, even though it should still make sense (in my opinion, such urls should work even when pieces are removed one after another). The gig locator feature doesn’t seem to work outside of the States at all either. Why are all such sites like they were just opened yesterday–this one has to grow a lot too. Anyway, i joined today, so add me as a friend, if you’re there too.


Deezer

I’ve read about this service at mandark, and checked it out almost immediately–now after having tried it out, having built a playlist and such, i now write my first impressions. The very first impression was “man, they don’t know of UTF-8?”, because the hungarian interface (to which it automatically switched for me) is a tragedy. The translations are not bad, but the absolutely Flash-based interface simply doesn’t display characters like “ő” or “ű”, and it has problems with the simpler ones too (i know tried out the chinese one too, and that’s even more hopeless: all texts are “undefined”, and no chinese characters show up, though the service remains usable, if you know which button is what). The system was not easy to get used to at first, probably because this language problem–but one i switched to english, it all became a lot easier. Deezer is a community site, so you can add friends and all that stuff, though naturally the main point is not this, at least i have the feeling that nowadays all these sites launch as “community sites” to have some success (understandably).


Download Day (ismét)

Ma este hétkor tehát mindenki üljön neki és töltse nagy bőszen a Firefox 3-at, mert az jó – legalábbis erősen ajánlom nekik, hogy az legyen. Este hétkor kezd a Download Day, mivel a twitterükön jelezték (valamiért szigorúan csak az olvasóiknak, mintha minden Firefox felhasználó egyben olvasná a csipogásaikat is), hogy PDT reggel tízkor indul a dolog. Igaz, hogy huszonnégy órán át tart, de akkor is… már úgy beleéltem magam, hogy most délelőtt nekiugrok, és gyorsan írok róla majd egy “első gondolatok” beszámolót is. Hát most nem. Majd talán este, ha akkor már lesz.


Romeo + Juliet

The evening brought me Romeo + Juliet, the 1996 movie made from Shakespeare’s play. I wanted to write in the sixteenth century english the whole film is in, but i couldn’t. It’s sometimes not easy to understand at all, but to reproduce it, far exceeds my english knowledge. In the first moments i was a bit surprised that i could hardly understand a sentence (naturally later i got used to it), but as soon as the Capulet’s car rolled on stage at the petrol station i realised that this movie features the very original text–well, almost: Wikipedia lists a couple of changes, such as editing down the text for “modern audiences”, but still it was a unique experience, somewhat like the first few scenes of Dead Poets Society. The acting was great, the screenplay too, and just everything worked out so well–except for one thing, naturally (won’t specify). To be honest, this was my first meeting with Romeo and Juliet–i haven’t read it, seen it or heard it before this time–and it was a charming introduction… I wish i’d seen this before i wrote that remake of Romeo and Juliet–i’d have done it very differently, i think: first of all, i would’ve taken the time to write it in verse.


Büdös

Késő délelőtt – feed-olvasgatás közben – egyszer csak valami olyan szag csapta meg az orrom, amit nem tudtam hova rakni. A szag ugyanis (szigorúan szag, és nem illat!) a gombáspincék jellegzetes, borzongató bűze volt, igaz, enyhén. Eleinte azt hittem, hogy anyukám gombát pucol, tudom is én, svédgombához, ez nem lepett volna meg, viszont semmi ilyesmi nem zajlott. A szag forrása nem a vécékagylóba öntött tisztítószer volt. A szag nem az erdő felől jött, ahol van egy régi légópince, amit korábban használtak gombatermesztésre is (el nem tudom képzelni, erre ugyan mi vihet valakit). A rejtély egyelőre megoldatlan maradt, az ablakokat becsuktuk, a szag kevésbé intenzív azóta, viszont változatlanul irritáló. Mint kiderült közben, az utat festik, és annak a szagát érzem. Ebben csak az a poén, hogy ez a gyengécske szag, ami ugyan nagyon kellemetlen (nekem), nem éppen a szomszédból származik, az út legközelebbi része is vagy húsz méter légvonalban, és van közben egy jókora sövény-bokor-dzsumbuj. Ehhez képest nekem megfájdult tőle a fejem. Isten áldja Dr Kevorkian az útfestőket! (Egyszer alsós koromban a hangyairtó spré engem is kiirtott: reggelről az ajtó mellett özönlő hangyák kivégzése végett került bevetésre, viszont a suliban harmadik órában én haltam meg hánytam tőle. Ennyit erről.)


Hangulat, Harmonia

Tegnap este befejeztem (hosszas vajúdás – ezt a szót fel kellett lapoznom az emháeszben (A magyar helyesírás szabályai – vajon direkt van két ly-os szó a címben?), és ráadásul elsőre, lapozás nélkül sikerült ott kinyitnom – után) Esterházy Péter igencsak hosszú művét, a Harmonia Cælestist (még nem jöttem rá, hogy kell a “æ”-t begépelni, így másolgatnom kell, így a továbbiakban lehet, hogy el fogom hagyni, maradjon csak a jó öreg “ae”). Idejét nem tudom, mikor kölcsönöztem ki a könyvtárból, de legalább háromszor meghosszabbítottam, ami pedig legalább három hónapot jelent. Megérte – ez már azon is meglátszik, ahogy, amilyen formában ez a bejegyzés születik. Utánzásra érdemes, bár nehezen követhető az a stílus, amiben a könyv íródott, különösen az első része. A második mintha egy cseppet konvencionálisabb lenne: van történet, követhetőbb mondatszerkezetek, kevesebb “édesapám”, és többségük azonos. Megmagyarázni nem tudom, de a Harmonia az utóbbi időben annyira meghatározó volt az olvasmányaimban, hogy már furcsa, ahogy ma délután nem azt, hanem Kiplingtől a Kimet folytattam. Kíváncsi vagyok, hogy majd a Javított kiadás vagy a Semmi művészet is megragad-e így. Szerintem akárkinek, akinek van mersze hozzá, érdemes hozzáfogni. Befejezni úgyis csak akkor tudja majd, ha komolyan gondolta – ez nem az a szombat esti ponyva (itt a ponyván van a hangsúly).


Irigykedős nap

Olvasok jó esti bulikról, olvasok hatalmas lanpartykról (most rágtam át magam az elmúlt négy nap feedjein), és rémülten konstatálom, hogy irigykedek. Bár lehet, hogy nem is ez a legjobb szó, de mindenképp szívesen átéltem volna ezt én is. Csak itt ilyenre nincs mód. Vagy ha van, az engem messze elkerül. Az aurea mediocretas hátrányai, ugye… Legyen inkább carpe diem?


Butterfly Effect

In no relation with my earlier interest in chaos theory, i first met this movie at Mefi’s a long while ago. It took a while to get myself to sit down and watch it, but in the second run (in the first run on friday, i could only watch the first part of it) i watched it all, and it was great. In a sense… it’s just shocking how much a small difference change our lives–at least it could change the life of Evan a lot. He had the “same illness” as his father… Sometime he loses his conscience, and cannot remember anything. At least so he thinks.

I don’t think i’d suprise anyone by saying that he realises that his father may not have been that ill as he seemed. Evan was/is/will be–in my opinion–a lot more crazy than his father was back when they met. He realised that by reading his diaries he kept to save memories he could actually live through them again, though by that putting a huge strain on his body (the piling up memories of many possible lifes appeared as a blood patch (correct phrase?) in his brain). Worth it?

This movie is the exact opposite as what the Jurassic Park (in which the butterfly-effect is actually mentioned, by Ian Malcolm!) or the Terminator show: those movies say that time is a predefined, unchangeable thing, much like how Cromwell believed it, but the Butterfly Effect says that you could change the timeline if you went back in time–though the effects would be impossible to calculate. So very right. You should watch it.


Reality

I’ve just read a post at Mr. Tiny’s with the third part of the Zeitgeist documentary. I haven’t seen the first two parts, and i don’t plan to watch them, except if someone posts something interesting about them. This third one was enough to make me think. To think about how crazy this world is, and how crazy it ever was. I can’t believe anything i’m told, because i cannot be sure it’s true at all. There are sure trusted sources, my personal friends and people i know, but the internet in general is not. There are so many concepts about the order in this world, whether it exists or not, and if it does, what is it like, that reality is impossible to grasp. It’s like Harry Potter: you know it can’t be true, because if it was, then the magicians wouldn’t have let it be published… (And it’s also way too detailed.) The same goes for all the theories: if something is published, then it’s published with acknowledgement from the heads of the world (in case there is such a thing)… Then come two chances: either it’s true, and they let it be published because they are sure that no one would actually believe in it, or because it’s in no relation with realty. It doesn’t really matter, if it’s Umberto Eco’s Tres, or the Rockefellers, as long as there is someone up there. I know though: if the throne of the world was empty, if heaven was empty, then people (Aizen of Bleach) (would) have already occupied it. This world is so hopeless, i would run away.


Need For Speed 3

Emlékszem még hét-nyolc éve ez volt az egyik első játék, amit kipróbáltam. Nagyon tetszett. Reggel, mielőtt suliba mentem (akkor még általánosba) mindig lenyomtam egy menetet, és az ragadt meg bennem belőle, hogy ez az autósjáték. Maradandó. Hogy jött akkor most elő? Úgy, hogy itt a városban most utat építenek, és az egyik szakasz nagyon ismerős volt az NFS3-ból. Nagyon. Sajnos a játék már nincs meg, hogy onnan lophassak képet, így a netről tettem: ez volt, ami még a legközelebb állt az emlékeimhez – ez az a rész, hogy ha itt az ember visszamegy a kanyar elé (ami a hátunk mögött van) akkor látja azt, amit én minden görkorizásnál (vagy néha bringázásnál, bár bringával ritkán járok arra – és igen, ennyire emlékszem rá, ezért mondtam, hogy mély nyomot hagyott bennem). Ím.