Month: March 2009

Sok

Ma sikerült valahogy hajnal öt körül ágyba keverednem… Végül a tegnap esti összejövetelen csak ketten voltunk a meghívottak közül, mindenki más vagy megbetegedett, vagy egyéb okból nem jött. Nem zavartattuk magunkat, azért mi kitartottunk becsülettel. Amikor fél négy körül bealudtam ért véget lényegében az éjszaka, akkor már csak hazajöttem, lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba (bár az utóbbi kettőre nem emlékszem egészen tisztán (olyan hulla álmos voltam már)).

A laptop dolgon változatlanul gondolkozom. Ötvenezerért venni egy használt gépet, vagy hagyni a régit a fenébe, venni egy külső vinyó blokkot és akkor megúsztam olcsón (ezzel nagyjából nullára jönnék ki, úgy hiszem) – csak éppen gépem nem lenne. Erre javasolta nővérem, hogy majd Japánban veszek magamnak egy újat, és ebben van is valami. Gondolkozok rajta még egy-két órát aztán benézek a szervízbe, elhozom amit elhozok és kész.

Meg kettőtől lesz egy óra, amire bemennék, de így négy óra alvás után nem tudom, érdekel-e eléggé – az esti német nem kérdés, azon ott leszek. A vicc, hogy megint éjszaka fogok hazaérni, mert gyanítom, megint lesz filmnézés utána.


Érdekesnek indul

Már a harmadik hete minden nap éjfél után kerülök ágyba… De sebaj. Ma este is ez lesz a helyzet, mert egy volt osztálytárs házibuliba hívott, úgyhogy az is csoda lesz, ha egyáltalán fogok aludni. Visszamentem a laptop szervízbe utánakérdezni, hogy mi lett akkor a sérültemmel, és jó hírt nem kaptam: totálkár. Az alaplap teljesen meghalt, és amennyiből meg lehetne (talán) csináltatni, annyiból már lehetne venni egy másik gépet – és én pont ezt fontolgatom. Beszámítással ott a szervízben tudnának adni ötvenezer magyar forintért egy másik ASUS gépet, ami ugyan használt, de ők egyrészt vállalnak rá negyed év garanciát, másrészt meg esküdöznek égre-földre, hogy nagyon jó gép és nem lesz vele semmi gond (amit készségesen el is hiszek, mert az enyémmel se lett volna semmi gond, ha nem gurul le táskástul egy lépcsőn). A videokártya biztos, hogy erősebb, bár nem szélesképernyős, a proci nagyjából ugyanolyan, a többi is szintén. Úgy tervezem, hogy holnap délelőtt hazamegyek, de ez még változhat. Most délutánra a program még néhány telefon, meg elrohanni a Krisztina körúti Szabó Ervin könyvtárba meghosszabbíttatni a japánkönyvet – ugyan ezt elvileg lehetne online is tenni, de sajnos csak elvileg: valamit elgépelhetett a kisasszony, mert az olvasójegyem vonalkódjához nem jó születési dátum van a rendszerükben (vagy valami hasonló), mert nem enged belépni.


Krakkó

Csütörtökön hajnalban (többek között) Sors és az ő volt szobatársa (Zsófi az) fantasztikus társaságában Krakkóba kirándultam és jelentem alásan, nagyon jó volt. A napok jól teltek, láttunk sok érdekeset, sóbányát meg haláltábort, az éjszakák meg még inkább, hajnalig tartott minden buli, csütörtökön egy lényegében üres klubban? diszkóban? beszélgettünk helyi népekkel (óh a maffia, insider joke) meg ami jött még, a péntek az nekem annyira nem jött be mert egy zsúfolt és piszok drága diszkóban kellett volna jól éreznem magam, ami annyira nem jött össze, mint a lányoknak, majd meg aztán szombaton egy nagyon királyságos pinceklubban voltunk hajnalig (ahol egyébként egyik este koncert is volt, ami nagyon bejött és lengyel (fehér)népekkel ismerkedtünk egy utastárssal), vasárnap meg délben indultunk haza. Ez így elég semminek tűnik, pedig nem… nagyon jó volt. És persze mint mindig, már a következő út van tervben…

Ami még történt: hívott valami (nagyon halk) hölgy az egyetemről, hogy nem lehet korábban levizsgázni, úgyhogy innentől kezdve áprilisig az óralátogatást teljesen fakultatívnak tekintem, mert minek (csak ami érdekel, arra fogok (talán) bejárni). Nagyjából ennyi. És még (ugyan már pár perccel épp kicsúszok, de sebaj) szeretnék ezúton (is) minden hölgynek-lánynak nőnap alkalmából szívemből megköszönni, hogy vannak. (Köszi!)


Kiberodüsszeia

Tegnap befejeztem Clarke Űrodüsszeia 2001 című könyvét (most hirtelen elbizonytalanodtam, hogy nem űrodisszeiának kéne-e írni), azután, hogy hétfőn egy különösen unalmas programozás előadáson a Kiberiádát (Stanisław Lem művét) is kivégeztem. Mindkettő jó volt, bár az utóbbi jóval tovább tartott (talán mert majd’ kétszer olyan hosszú?), és ezzel a legnagyobb dózis scifit fogyasztottam, amióta a Dűnéket olvastam a télen. A Kiberiáda sokkal komolytalanabb, egy igazi mese, de mesének meg mégis túl komoly, esetleg egy Vonneguthoz tudnám hasonlítani, szinte groteszk helyenként. A 2001-es Űrodüsszeia meg szinte letehetetlen (nahát, a letehetetlen és a lehetetlen között csak te vagy egy te a különbség), izgalmas és modern, igazi csillagutazás, egy csepp őrülettel és egy csepp misztikával, nameg sok-sok fantáziával. Szívesen utánanéztem volna a neuronhálós-heurisztikus számítógépeknek, miután végeztem, csak a társadalmi szimulációk tanárom közölte, hogy az még jobb helyeken is több féléves tantárgy… Úgyhogy lehet, hogy most még nem fogok magamnak egy HAL-9000-et építeni. Pedig be szép is volna, ha ténylegesen el tudnék beszélgetni a gépemmel (már csak azért is, hogy kipróbáljam a Turing-tesztet).


Gegen die Wand

Gestern habe ich noch einmal mit den Germanistikstudenten ein deutsches Film gesehen. Es war der 2004 Film Gegen die Wand, und es war sehr… stark. Es geht um das Leben und Liebe von ein Türkisch Mann Cahit, wie er lebt vor treffen Sibel, wer bewegt ihn sie zu heiraten, und ihrer problemvolles und wildes Leben danach. Es ist allerdings sehr schockierend und nachdenklich, ich könnte es zB 5 cm per second vergleichen, aber Gegen die Wand ist so brutal, dass ich denke Leute die könnten sehr viel Grobheit, Fluch und Grausamkeit nicht ertragen, soll sondern etwas leichter wählen. Noch gefällt es mir… Schaut gut wie kann man sich aus dem Druck der sieben Todsünden retten.


Informatikai ontológia

Ma programozás (táblás) gyakorlaton (ugyan már eleve ez a fogalom röhej) volt egy olyan feladat, hogy “n” napig mérjük a déli hőmérsékleteket, majd megszámoljuk azokat a napokat, amikor nulla fok volt, azzal a kikötéssel, hogy addig még nem volt negatív hőmérséklet. (Nagyjából szó szerint: hány nap volt nulla fok az előtt, hogy először negatív hőmérsékletet mértünk?) Aztán beindult a nagy vita (ami a szokásos “értelmiségiek” jelenlétének köszönhetően időnként személyeskedésbe fordult), hogy vajon ha nincs egyáltalán negatív hőmérsékletű nap, akkor mi van? Adjuk vissza az összes nulla fokos nap számát vagy mondjuk, hogy egy ilyen se volt? (Én az előbbit, a tanár az utóbbit választotta.) És főleg: miért? Mert oké, mondjuk akkor azt, hogy a feladat erejéig megegyezünk abban, hogy legyen nulla – de azért el lehet gondolkodni, hogy miért. Nekem igazából egyetlen egy ellenpélda is elég lett volna, amikor a gondolatmenetem abszolút rossz megoldást ad vissza, de ilyet nem tudtak mondani. És hogy jön ehhez az ontológia (lételmélet)? Végül is ez a vita arról szól, hogy a nem létező negatív napot a sor elejére vagy a végére rakjuk – ha az elejére, akkor soha nem lépünk be a ciklusba és nullát adunk vissza, ha a végére, akkor meg végigmegy a sorozaton és a megfelelő napok számát adja vissza. Infós szakemberek véleménye?

És ha már informatika: a laptopom tegnap a stadionoknál a táskám szíjának kapitulációja okozta jókora zuhanás után nem hajlandó bekapcsolni, és előre láthatólag életem első (de szerencsére nem utolsó és nem is legnagyobb összegű) egyetemi ösztöndíja rá fog menni a javíttatására. Hurrá.