Reggel fölkeltem. Álmokból kávé, zuhany, reggeli és iskola lett. Tanultunk műveltető szerkezetet, hurrá. Azt hiszem innentől már tényleg csak új dolgok jönnek majd. A múlt heti fogalmazásomban a szokásos mennyiségű hiba lett. Délután tanultam, matekon és az azt követő egy órában nagyjából az idegösszeroppanás kerülgetett, mert egyszerűen nem bírtam sehogy se egy bizonyítással – aztán meg vertem a fejem a falba, amikor leesett, hogy tangens 180 fok nem egy, hanem nulla… (Mostanában kicsit rémisztő a tűréshatárom, nagyon gyakran leszek frusztrált, de még bírok vele. Alszok, alszok.)
Utána voltam focizni (előtte megettem a maradék Kit-Kateket, mert egyszerűen nem maradt semmi energiám), élveztem is, aztán lezuhanyoztam és punnyadtam egy cseppet, átolvastam, félig-meddig megtanultam a holnapi kanjikat, csináltam gyümölcssalátát, ami iszonyat sok lett, nehéz volt mind megenni, de elpusztítottam – és csak remélem, hogy a paradicsom csak “túlérett” volt, nem romlott még. A kakaót ezért még pihentetem, bár így ki fog hűlni (mert, ismét csak idézgetek egy nagy magyar klasszikust, “hát hűl ez, hát hűl!”). Viszont a belsőségek azt követő megszokott ordenáré viselkedési mintája közel sem olyan kívánatos, mint egy forró kakaó.
Most még meg kell keresnem egy űrlapot, aminek holnap van a határideje, meg kell találnom a vizesflakonomat, meg a beszédgyakorlatos könyvemet, ami tegnap este valahogy felszívódott. Bár megvagyok nélküle, nem gyakran forgattam…
