Month: June 2009

Za kuukii rorru

Yesterday i made another “little sweetie”, a cookie roll (literally translated). It looked like this, but was gone pretty quickly after its appearance on stage…

The brown part is ground cookies, coffee, rum, walnuts and sugar, the white part is butter, sugar and rum. It ended up nice, though as usual with foods i make, it didn’t look nowhere as beautiful as how it is at home. At least it tasted the same.

We had a little “party” in the usual place last night, drinking tea and grog and eating for example this cookie roll. Nice “quiet” evening…


Tegnap este

Végetért a suli, rohantam is bevásárolni Chofuba, mert az egyik kínai srácnak van a szülinapja, és csaptunk neki egy kis bulit. Aztán nekiálltam, és megsütöttem életem első igazi süteményét, íme a mágnás pite előtte-utána:

Nem lett tökéletes, egy-két helyen azért (hogy Lusta Dick őrmestert idézzem) “egy kicsit megijedtem”, hogy nagyon elrontom, de a végeredmény ehető, és ahogy a kép jobb oldala mutatja népszerű lett.

Este elugrottam karaokézni, de onnan éjfél körül jöttem vissza, aztán hajnali négyig üldögéltünk a kampuszon egy (mesterséges) tavacska mellett, beszélgetve. Ma is (edzés és utána ebéd után) fogok valamit kotyvasztani, ezt meg legalább nem kell majd sütni.


Paper coding

It’s really worth it. Today that noon coffee gave me a lot of speed, so i really enjoyed the last class—instead sleeping through it as usual. But still it was slow for my level of consciousness then, so i was planning the blog coding again. I realised a few basic mistakes in the planning of the recent engine, so i think i’ll have to rewrite a nice bunch of it, but no problem, since the most troublesome parts (replacing special characters, turning numbers and dates into words in a normal way) need not be changed. At such times i’m really happy i paid at least some attention at the home university classes about program planning…

But that’s not to come today. I still have to study (still still still) and Huyen-san just treated me to an ice-cream, and i’m joining them down in the library instead of pretending to learn in my room (actually checking plurk and facebook and last.fm and my mail about every second for something, thus ending up not studying a bit).


Meg ilyenek

Ma nem ebédeltem ebédidőben, mert csak három órám volt, így – mint kisütöttem – a csütörtök a vasárnap mellett az egyetlen nap amikor biztosan tudok valami hosszabb időt igénylőt is sütni-főzni. Cserébe főztem egy kávét, amit vasárnap vettem a híres Starbucksban Shibuyában. Anno még a weboldalukon valami kvízben kaptam azt az eredményt, hogy az én ízlésemnek a Verona nevű kávéjuk felel meg elvileg legjobban – és van is benne valami, tényleg finom. (Legalábbis az előző, kvázi szén-ízű koffeinbombához képest.) Ebédre tehát kávé és lekváros kenyér volt, és ez utóbbi is megér egy misét. A palacsitatortához három kis üveg lekvárt vettem: narancs, eper és (azt hiszem) áfonya. Na ma délben az áfonyával kezdtem, merthogy az a kedvencem ezek közül. De aztán ahogy kinyitottam a narancsot, furcsán pálinka-szaga volt, úgyhogy inkább kihagytam. Az eper meg akkorát durrant, mint egy kisebb lőfegyver, és még füstölögni is kezdett. Így hát maradt az áfonya… Sebaj, annak nincs semmi baja és jelentem nagyon finom. Aztán órák után elmentem a Hanamasába a csirkét meg a többi hozzávalót megvenni a részegeshez (persze a sütikhez a lisztet, sütőport, kekszet elfelejtettem), majd nekiálltam sütni. Közben pingpongoztam is, meg beszélgettem (sokat) (sokáig). Most még átnézem gyorsan a tanulnivalót (a csütörtök előnye a szabad délutánon kívül hogy tanulnivaló is csak a kanji meg a kaiwa van, az meg nem vészes), aztán nézek valami (valószínűleg japán és rajzolt) sorozatot (filmre ma már nincs idő).


Cooking (again and again)

I realised that i like to cook. This way i’m able to create something without getting annoyed by the small troublesome results. Of course, the same goes for writing, but writing needs a subject, while cooking only needs the ingredients, that could be bought anywhere, and not a whole load of inspiration like writing.

Today i made something i wouldn’t usually think of, the so called “drunken chicken”. The reason is pretty simple: when i went to buy some orange juice, somehow a can of beer caught my attention and i decided to buy it—exceptionally for cooking purposes. And what else, than the drunken chicken then, chicken cooked in beer (and a few other ingredients). I cooked much, because when i mentioned it, many people said that they wanted to try it… I still have a bit left, probably i’ll eat it tomorrow. (Or could give it to somebody interested, just mail me about it…) As usual for what i cook, it was not exactly beautiful, here’s how it looked in the pot…


Nem az én napom

Ez a mai nap nagyon nem akarja az igazságot. Főleg az este. Mert amíg nem értem haza gitáróráról, egész jó volt. Tanultunk egy újabb igealakot (passzív), meg hasonlók, a név és értelemmentes szerda délutáni moziórán a Ramen girl című magasröptű művet tekinthettük meg, majd utána egy bő órát prüncögtem gitárórán. Utána meg jött a vicc.

Ugyanis fogalmazást kellett írni. Csakhogy a feladat maga is japánul volt, és valami furcsa oknál fogva rossz értelmet rendeltem a kulcsszóhoz (még órán, amikor először hallottam), és így elsőre nem a hobbimról, hanem az álmaimról (mint életcél, satöbbi) írtam. Mondjuk lehet, hogy nem bánom… Úgy írtam, ahogy a vizsgán is kell majd: másfél óra, szótár nincs. Hiba már annál több lett így… De aztán kiderült az alapvető tévedés, és röpke ötven perc alatt megírtam egy másikat is, ezúttal már a hobbimról. Ismét csak szótár nélkül, de legalább ezúttal egy kicsit könnyebb dolgom volt, mert ehhez a témához legalább nagyjából ismertem a szavakat.

Most viszont, lévén az internet csoda, ha működik, inkább gyorsan elolvasom még a holnapi tanulnivalót, megfürdök és kakaót szürcsölgetve nézek egy-két rész animét. Csak a poén kedvéért.


Őrült

Ma úgy döntöttem, hogy csinálok valami extrémet… Hát bejött. Rákot főztem – karamellában. Összekevertem három evőkanál cukrot egy kis szójaszósszal, bőszen kevergetve főzni kezdtem, majd amikor már kezdett sűrűsödni, beledobtam a rákot. Mire megint kezdett pempősödni a rák is megsült, úgyhogy az egész ment a rizsre. Nem volt rossz… Annyira. Problémák: túl sok volt az édes cucc, és túl híg. Főzni kellett volna még vagy három percig (legalább), hogy igazán jól összeálljon, és ne tocsogjon. Meg talán egy kicsit sok is volt. Izgalmas, maradjunk annyiban… (Azóta meg folyamatosan iszok, mert ennyi cukorra kell.)


華果西遊記

Today we went to a kabuki play near to the National Theater, and it was great. The title is as it’s in the title of this post, read Kaka-Saiyuuki. A show outline of the story goes something like Genjou (Sanzouhoushi) is travelling to India, when he and his companions pass a place where only women live… (Side note: kabuki is performed by male actors only.) The queen and his sister treat them well, but they turn out to be spider spirits, and capture the travellers. But Songoku, the monkey god saves them, showing off his great powers. (I think the Dragon Ball Songoku is based off him, so is the Monkey King in the Forbidden Kingdom.) Even though i hardly understood a word of what they said, i got the main idea of what was going on, and it was very entertaining. (Made easier by an english summary of the plot on an info sheet.) Really great experience.


Kaja-kaja-kaja

Ő volt a tegnapi ebédem. Nem az a világszépe, mi? De nem is ez volt vele a cél, inkább csak finomnak és érdekesnek készült. Az is lett. A rizs magában főtt, ami meg rajta van, bonyolultan. Először kis darabokra vágtam a halat és a polipot, és adtam nekik mustárt meg feldaraboltam egy adag sajtot. Közben kikevertem a szószt: egy tojás, majonéz, mustár, sok joghurt, egy kis paradicsomszósz a színéért, egy lötty bor az ízéért meg pár olívabogyó felnégyelve. Beledobtam a herkentyűket a forró (olíva)olajba, aztán hamarosan ment rá a szósz is. Amikor kezdett igazán jól sűrűsödni már bőszen kevergettem, és ment a rizsre. Ha esetleg ilyet akarna valaki csinálni, két dologra kell vigyázni: a mustárral mértékkel, mert ugyan finom lesz, de az utóíze túl mustáros. Hasonlóan a kevergetéssel, bár így lassabban fő el a leve, de muszáj, különben leég a sajt, és az is ad egy kellemetlen utóízt.


Tészta

Délután a közgáz-bevezető óra után elmentem a közeli Uniqloba övet venni (Plamena velem tartott, mert hát nem is nőből lenne ha kihagyna egy ruhavásárlási lehetőséget), merthogy a hűségesen szolgáló sokéves övem úgy döntött, hogy a csatjában eltörik a pöcök, ami miatt épp csak nem működik. Ugyan rohadt drága volt (3000 jen) az új, de a szükség nagy úr, és legalább jól is néz ki. Nameg vicces, hogy itt az L/XL kaliberű öv is vagy húsz centivel rövidebb, mint a régi…

Az ebéd marhahúsos curry volt, a Uniqlo-kitérő után a múlt heti fogalmazásomat beszéltük át a tanárnővel, majd hazatérve uzsonnát ütöttem össze. Volt még egy kis tésztám, meg a túrót is el akartam pusztítani, úgyhogy összekombináltam a kettőt. Konstatálom, hogy a fazekam kicsi ehhez a tésztához. Egybe nem fér bele, ha meg az egyik végével rakom bele, akkor az a vége szétfő, mire a másik elkészül. De azért finom lett, utána még a szokásos fekete tea, hogy ne legyek két lábon járó agyhalál, és tíz perc múlva pingpong.

Az ujjaim jobban vannak, bár még mindig kell bele egy jó pár nap, hogy teljesen rendbejöjjenek. Nem tudom, mi okozhatja (nem fertőzés vagy hasonló, az biztos), de totál ki vannak száradva az ujjbegyeim, így a bőr töredezik és fáj. Adtak rá kenőcsöket, használ.

Az esti programom az edzést kötelező jelleggel záró zuhany után a házi megírása és megtanulása lesz, vacsorának a tegnapi görögsaláta, meg kezdem tervezni a fogalmazásokat. Csütörtökre házinak van feladva egy, meg azóta találtam két jó témát, amiről szívesen írnék ide a blogba is, de ha már itt vagyok, inkább japánul. (Azért ide lehet megírom magyarul is.)