As for now.
There was never any good old days
Gogol Bordello: Ultimate
They are today, they are tomorrow
It’s a stupid thing we say
Cursing tomorrow with sorrow
Ultimate
És turistáskodám ismételten
Pénteken volt nagy parti, merthogy búcsúztatni kellett a kutató ösztöndíjasokat, akik most utaznak haza. Megadtuk a módját. Hajnalban kerültem ágyba, de megérte, mert sok jót beszélgettem. (Ruso csak kérdezte hogy ki volt az a lány akivel reggelig, dehát nem vagyok én olyan színű gatya. Burma felől érkezett (igen az a katonai junta uralma alatt álló délkelet-ázsiai ország) amúgy.)
Szombaton egy kicsit nyúzott voltam, szerencsére pingpongedzés nem volt, úgyhogy ágyban voltam nagyjából fél háromig (öttől). Utána hívott Huyen, hogy nem akarok-e menni tűzijátékot nézni Tachikawába, és hát nem is én lettem volna, ha nem megyek. Ott voltunk, szép volt, jó volt.
Vasárnap aztán reggel templom (aranyos, hogy a japánok szerint (is) olyan a hőség, hogy az istentisztelet egy egyetemi előadóban volt, ahol volt légkondi, de én meg pont hogy nem szenvedek ettől a melegtől, olyan mint az otthoni), majd ahogy hazaértem, kitaláltam, hogy én akkor elbiciklizek Asakusába olyan háromszögletű nádkalapot venni. Megjegyzendő, hogy a legrövidebb út a Google szerint harminc kilométer fölött van, én meg a belvárosban nem épp a legrövidebb úton mentem… Odafelé a vázba rúgva lehorzsoltam a bal bokám, úgyhogy hangulatosan véres volt egész úton. De odataláltam (közben félmeztelenül átbringáztam fél Tokiót), megvettem a kalapot meg még egyet s mást, aztán jöttem haza. Jöttem volna, csak nem tudtam merre, úgyhogy mindig nagyjából a nyugvó nap felé tartottam. Végül aztán sikerült megtalálni Shinjukut, ahonnan még elugrottam Harajukuba, hiszen ha már lúd, legyen kövér, meg mit számít még hat kilométer, hazafelé meg még Chofu egy kerületében belebotlottam egy bonodoriba (“bon fesztivál”, buddhista ünnep-féleség, hangulatos nagyon – kép megy menne (ha nem lenne teljesen homályos és elmosódott) flickrre), ahol megettem egy kis krumplit meg egy szusit aztán jöttem haza. Jó volt hazaérni, ahogy számolom, nagyjából nyolcvan kilométer lett. Még ilyet. (Persze jobb lenne jobb bringával…)
Harry Potter and the Half-Blood Prince
Yesterday in Shibuya we watched the sixth Harry Potter movie, and i must say that it was great. I wanted to watch it in japanese, because that’s very funny (i’ve seen the fifth in japanese and it was simply hilarious), but this one was the english original. I remembered most of the story, but i feel i’ll have to read the last two books a few more times. So, the story was great, the acting was great and everything just passed together. Also, it brings back a lot of memories.
I read about the actors since then, and i’m always surprised by these details. I knew that Alan Rickman was Hans Gruber in the first Die Hard, one of my great childhood movies, but i didn’t realise he was the wealthy and powerful lord from Perfume, and i really want to see both the Hitchhikers’ Guide to the Galaxy in english and the Sweeney Todd movie, since he’s the voice actor of Marvin in the former and acts the villain judge in the latter. And he’ll be the Caterpillar in Tim Burton’s Alice in Wonderland. Same goes for the strangely familiar and scarily mad Bellatrix Lestrange from the movie, Helena Bonham Carter. She was the fantastic Marla Singer in the even more fantastic Fight Club, she was also in the Sweeney Todd movie and she’ll be the Red Queen in the same Alice in Wonderland.
After reading even more character summaries, i really feel like i have to read the last two books again. And again.
Reggel!
Sikerült összeszedni embereket, hogy menjünk turistáskodni downtown Tokióba – igaz, hogy mind vietnamiak. Reggel tizenegyre volt kitűzve az indulás, sikerült is fél tizenkettőkor Huyen telefonjára kelni, segáz. Voltunk Harajukuban, bár most nem rajzottak (annyira) a lolik, láttam Nishiazabu-t (ugye 13-14, Fushimishi professzor) egy táblára kiírva, vettem termoszt a Starbucksban, sétáltunk a belvárosban, csodálkoztunk, hogy az ottani templomok és szentélyek milyen csöndesek (tényleg, beléptünk a templomudvar kapuján, és mintha eltűntek volna az autók mögöttünk), jártunk Shibuyában (ugye a Starbucks), ott néztük ugyanis a hatodik Harry Potter filmet, moziban, csak sajnos angolul (így is jó volt, tényleg jó film lett, majd írok róla), mert a japán szinkronosak (amik igazán viccesek) csak délelőtti matinéelőadáson mennek. Igaz, hogy ezzel már majdnem este nyolc volt, de miután az állomásnál megvacsoráztunk egy vietnami étteremben (nekem bún chả jutott, finom volt, tészta, zöldségek, földimogyoró, rizslapba tekert húsgolyók) még mentünk a Toyko Towerbe is, ahol zárásig voltunk. Utána még irány Roppongi (gyalog), ahol muszáj volt megnézni a Hello Kitty-s Hard Rock Cafét. A Hello Kitty úgy tűnik, hogy csak a boltjukra vonatkozik, legalábbis magában az étteremben nem volt semmi rózsaszín-lila. Merthogy ez inkább étterem, mint kocsma, ahogy én gondoltam volna. De hangulatos, nagyon. Meg drága. Nagyon. Hazafelé még gondolkoztunk rajta (fél 12 magasságában), hogy menjünk-e karaokézni, de senki nem jött volna a koliból, hárman meg nem poén reggelig, úgyhogy csöndesen hazavonultunk… Ahogy hazaértem, szembetaláltam magam azzal az óriási bogárral, ami tegnap este támadta meg a szobámat, de valahogy nagyon ügyesen elbújt. Most már nem volt neki menekvés, kilakoltattam (remélem nem halt bele). Sokáig merengtem, de azért csak sikerült elaludni.
Naruto Shippuuden: Bonds
To be exact, 劇場版NARUTO−ナルト−疾風伝絆 (Gekijōban Naruto Shippūden Kizuna), the 2008 Naruto movie i just watched a few days ago. It was good… With fun parts. But with the followings, i will go into spoilers, so if you haven’t watched the movie yet, rather don’t read on. (It’s worth watching.) I had the Dattebayo subbed version.
Poén
Már annyiszor akartam erről írni, de valahogy soha nem volt rá érkezésem. A környéken százjenes csak öt perc bringázásra, a Tobitakyu állomás mellett van. Mindenki oda jár, mert azért száz jen olcsó, akárki akármit mond (és 16 jen a kenyéren nem éri meg a kerekezést Chofuig a Seiyuba). Rövid út kettő van: a nagy kétszer másfél sávos, ami a stadion előtt megy el (erről készültek fotók áprilisban a szakuravirágzás idején), meg egy kisebb, ami a koli “mögött” indul, csöndes, forgalom sincs, árnyékos és jó. Már szinte csak ezen járok… A lényeg, hogy ezen az úton nem csak a rendőrakadémia van (azok de hangosan üvöltenek miközben futnak), hanem egy “sérült gyerekek és felnőttek oktatási intézménye” is – közérthetően: fogyisuli. Ennek a kerítésére van egy hatalmas transzparens kirakva, a következő felirattal: 生徒飛び出し注意. Ez pedig vicces, nekem. Ugyan a jelentése egyértelmű: vigyázat, iskola, a diákok kirohanhatnak az útra, nagyjából. Viszont szó szerint nézve inkább olyasmi lenne, hogy vigyázat, a diákokat kidobáljuk a kerítésen. Jáj de nehéz ezt lefordítani, de tényleg vicces.
Markup
I’ve been reading A List Apart since i woke up (two hours now, whoa) and started wondering again how a proper website should work. The three main fields: valid markup of the data, accessibility of the data and a nice design. Except for accessibility (which is a pain for me, because i’m not familiar with it) these are not too much trouble–at least in themselves. But they need to be put together…
Techniques worth considering: (at first) SVG, MathML, CSS @font-face. SVG is strange for me, because it’s XML markup of an image. Wikipedia has a couple of SVG pics, but i don’t really like them. The reason is simple: it takes ages to render a world map from SVG. On the one hand then, it’s small, because it’s just text, but on the other hand, it’s huge, because it burdens the user’s computer. Not to mention marking it up by hand seems to be troublesome (GIMP can’t save to SVG apparently, at least i couldn’t find it at first blick), and i can do well with PNG’s and JPG’s so far. For MathML: Firefox renders it correctly (been lazy to check on other browsers), so the only thing i’d leave it out is that i don’t need it. @font-face is very useful, for i could include my own fonts into the page with it, it seems to be supported (who cares about IE6 anymore), there’s only one issue with it: speed. I don’t mean rendering, that’s not a problem i think, but download. Since my pages are in multiple scripts, i need UTF8. And a more or less complete Unicode font is around 15 megs (just for japanese consider the roughly 3000 characters…) which takes time to download, even with a very fast connection. May be a short time, but it’s still annoying. The solution could be a flash-like “loading” animation with JavaScript, but this is still subject of consideration for now.
Furthermore, i’m considering doing the blog output in XML-XSLT-XHTML, since i’m (once again) reconsidering the working of the engine, as i think i finally grasped how i should work with OOP properly.
Megint
Valahogy ismét sikerült kettőkor kimásznom az ágyból… (Az ok legalább egyértelmű, öt óra volt már majdnem, mire lefeküdtem.) Tegnap este Ruso kitalálta, hogy neki muszáj Roppongiba kocsmázni menni, úgyhogy gyerünk. Ilyen is utoljára volt – mármint nem, hogy kocsmázni, hanem hogy velük. Merthogy a drága lány sikeresen összeválogatott (össze)teljesen összeférhetetlen (össze)embereket, ami miatt ők nem érezték annyira jól magukat. (A vietnami srácok szorgosan navigáltak mindig a rossz irányba, beszélgetni egyikük se tudott máshogy csak egy, nyavalyogva, kettő, sértegetve.) Nekem jó volt, mert találtam egy jó kis angol kocsmát, fél-vacsorának fish and chips (igen, Tokióban). Én eljöttem, mert ők mentek “klubozni” (diszkó), úgyhogy a többiekkel beültünk egy órára az Izakayába. Utána meg a kettes koliban beszélgettünk hajnalig meg barátkoztunk a koli kismacskájával meg eregettünk tűzijátékot (inkább hasonlított csillagszóróra mondjuk). Ma meg ismét sikerült kettőkor fölkelnem. Ja, hogy ez már volt?
A napfogyatkozást nem láttam, mert felhős volt az ég, plusz itt még csak nem is teljes. Sebaj, lesz még néhány az életemben…
Álom
Láttam ma sokat. Csak épp nem kellett volna… Reggel kilencre beállítottam az órát, hogy végre legyen egy egész napom. Erre fölkelek az óracsörgésre, következő kép hogy fél egykor ébredek újra. Segáz, így fél kettő magasságában már életképessé is sikerült tennem magam, és gondolkoznék a reggelin – csak épp rájövök, hogy már az ebédidő is elmúlt. Nagyszerű. Inkább csak gitározok meg zongorázok akkor. Meg olvasok, meg ha már mindezt meguntam, kódolok.
Ma turistáskodni akartam, menni (a többiekkel) Harajuku-Tokyo Tower-mozi vonalon, de mivel esik az eső, ebből se lesz semmi. Moziban persze a hatodik Harry Potter lenne, valamelyik este néztük az ötödiket tévében, és jobb, mint magyarul – már nem a színvonal, csak ami magyarul már nagyon gáz, azt a japán nyelv nagyon viccessé teszi.
A Moondance-ben is elértem egy pontig, ahol már nehéz, nem csak a hangokat kell megtalálni. Izgalmas lesz megtanulni.
Part 1
Summer cleaning, part one, done. I could go now and jump around a place shouting やったぁ～ (Yattaa!) a’la Hiro from Heroes, but i’ll rather do that after part three will be finished as well. Today i fetched the vacuum cleaner, and cleaned the floor in the room everywhere, and the table as well. Part two will be tomorrow morning, when i’ll clean the bath and the sink. Part three will be the fridge. (That last, because i plan to turn it off, and until i have food in there i’d rather not do that.)
I also checked the Analytics after a long while, and was surprised that almost the whole globe is green now, meaning i got visitors from a lot of countries. A few countries in South America, most of Africa and the Middle-East is still white though. There’s always somewhere to improve…
