“Mostanában nem írsz arról, miket eszel!” – kaptam meg szüleim legutóbbi emailjében. Pedig de. (A múltkor is írtam, milyen csípős volt a thai curry.) Tehát kajákról. Mostanában minden délben itthon, rizs plusz valami, instant curry vagy hasonló cucc (például a mai virágföld ízű 中華丼, kínai kaja). Ha nagyon nincs mit, akkor menzán összerakok egy hasonlót – csak azért így, mert az egyetemen még nem kezdődött el a tanítás, így csak az egyik menza van nyitva, ahol meg nincs normális leves, amit különben ennék ott. Reggeli többé-kevésbé mindig ugyanaz: egy szendvics, sonka-sajt-uborka-kecsöp, mellé paradicsom, ha van, joghurt, ha van, gyümölcslé meg egy kávé zárásként. Délután vagy az otthonról hozott islereket majszolom (igen, még van, beosztom) (valahol még bocicsoki is kéne legyen, de nem találom) vagy gyümölcsöket, néha teát is főzök egy bögrével. Vacsora meg ahogy jön, néha semmi (ha épp társasági élet van), vagy amit mások főznek és megkínálnak belőle, vagy ahogy jól esik, néhány gyümölcs (banán, barack, alma, narancs), ha úgy akkor ugyanaz, mint reggelire – az egyetlen kötelező este az a nagy bögre forró kakaó. Meg persze itthon mindig és állandóan a 3:1-es narancs-grapefruit keverékemet iszom, négy liter (egy doboz grapefruit, három narancs) két-három napig ha kitart. Szóval, ennyit az étkezésekről.