Month: November 2009

Whiner

The only thing left for me is hope, and if that not, the re-exam. The math was terrible. I learnt everything, practiced all, that i couldn’t do from the practice papers. But dear guy managed to do a list of exercises that made even those who didn’t fail math before worry (first hand report). Of course, i did mess up stuff i was supposed to be able to do. I don’t expect a 100% A grade, i just want to pass. Kinda low chance, considering that last time when i thought i did well, i messed up pathetically. Now i know i didn’t do well (although i did give a result to almost all of the problems), so…

Japanese is not that bad. Grammar wasn’t as bad as i expected, and tomorrow i have high hopes for the reading and listening comprehension. I’m not good at learning stuff by heart, especially not when it’s a whole book. That’s why i think my best points will be the speech, reading and listening.

And i don’t know what university i could get into with this kind of scores. Of course my first would be Osaka, but that’s as if the little devil guy of Sinfest would want to go on a holiday in Heaven. I guess by next week it’ll be decided, when we get all our results. And until then, my nowadays catchphrase: take the fastest train to Osaka, it’s called Hope.


Médiaműveltség

Anno nem tudom, melyik órán jött elő ez a fogalom (media literacy), de érdekes. Nagyjából annyit takar, legalábbis ahogy nekem a japán szövegből lejött, hogy ugyan a médiában élünk, de nem a médiából, vagyis nem hiszünk el mindent azonnal és fenntartás nélkül, hanem kritikával és lehetőség szerint objektívan figyeljük a médiát. Értünk hozzá, médiaműveltek (vigyázz, pdf) vagyunk.

Ilyen címszó alatt most reflektálnék (de utálom ezt a szót, nem vagyok én tükör) néhány hírre (ami meg ide nem fér be, idő hiányában (koncert), azok később), amit az utóbbi időben olvastam. Elsőként az vágott fejbe, hogy egy amerikai egyetem nem ad diplomát a kövér diákoknak. Ennyit a nagy amerikai demokráciáról. Az ilyenek miatt tényleg érdemes “tépni a szánkat”, mert ez felháborító. Mégis mi köze van a testsúlynak a tanulmányi eredményhez, a szakmai előmenetelhez? És főleg, mi köze van az egyetemnek ahhoz, hogy a diákja mennyire vigyáz a testére? Ha hetven lennék, azt mondanám, hogy arcpirító, így csak annyit, hogy csodálkozok, hogy az ilyen szabályozás elleni tüntetésről még nem jöttek hírek.


iAmerica

The power of America. Where is the culture that could at least withstand the amazing pressure from the States? I mean that now the world’s too concentrated there. The official “stars” of “popular music” are the “stars” of the american scene, enough to check last.fm for the most popular bands, and in the very top, i always see those bands i’ve only heard the name of, but don’t know how or when they popped up. Maybe, i’m just not keeping up with music news (very true, i don’t really know any good global music news website that could tell me about the stuff i need—be it from Europe, Asia or America), and only know about the bands i listen to (also true). Or is it that last.fm is american as well, so they only focus on their own market, and also that users from other countries use it lot less, thus can’t really be considered “significant”?

The same way i was wondering what’s with the huge hype around Apple. The States’ got tired of the Microsoft monopoly, so switched to Apple? How clever. Instead of turning in an “open” direction, use the even more closed computers ready-made by Apple (not to mention i don’t like their user interface). Nevertheless, i considered buying an iPhone now that i became twenty, but again, no way. (For now.) I couldn’t get one (luckily) in april, when i came here. I’d have bought one then, but i don’t have a normal credit card, nor was of age then (here), not to mention it’s expensive, so it would’ve been kind of troublesome. Now i was wondering if i needed it—and concluded: no. I’m not using all the features of my current “small, dumb and cheap” phone, why would i need the almost-computer possibilities of an iPhone? I hardly talk on the phone, and when i’m texting, i like to do it quick. It’s pointless. Rather buy a new, high-end laptop next year for the sake of Starcraft 2.


Nem lett

Nem jött be, nem tanultam ma semmit, nem csináltam ma nagyjából semmi érdemlegeset azon kívül, hogy úgy-ahogy rendbehoztam a valerauko.net leggyakoribb hibaüzeneteit, de persze még sehol nem mindet – az majd akkor jön, ha végre sikerül egyszer megírnom az össz-site hibakezelő scriptet, ami még valószínűleg odébb van. Meg rajzolgattam tervezeteket, alakítgattam, tökéletesítettem őket, pontosabban csak egyet, de pont azt, ami most egy darabig még nem lesz aktuális.

Elmentünk rament enni egy közeli helyre, hatalmas adag, és mellesleg finom (meg persze drága) volt. Jelen esetben ez egy nagy tányér? tál? adag miso-alapú leves, benne egy adag hagyma (friss, valami japán fajta, apróra csíkozva), valami zöldség, egy lap nori, kiadós sok szelet hús és jókora adag tészta bele. Kiadós vacsora volt. Közben a tévében ment a Naruto mai része, csak csodálkoztam, hogy milyen közel van már megint az anime a mangához – ebből megint fillerek lesznek srácok, készüljetek… Az előzetesben meg már látszott a Susanoo, és piros, nagyon gejl. A manga ugye fekete-fehér, és ez nyilván nem tartható animében (legalábbis nem ilyen pop-fajtában, de biztos vannak olyanok is), de könyörgöm, miért pont olyan? Na mindegy. Kettő lesz megint, mire alszok, holnap reggel megkapom a közgáz vizsgaeredményeket, délután pedig beszédkészség vizsga. Alig várom. Este meg Sex Machineguns koncert. Ezt tényleg.


What’s luck?

“I don’t believe in luck…” said a then-little kid in the youth camp of our church many many years ago. It struck me, and i remember it ever since (the sentence continued “… i believe in Jesus Christ”, but that’s not the point of this post, however beautiful a creed (is this the correct word? i know it in hungarian and japanese, but not english…) it is). I agree. There’s hardly an objective thing called luck. It’s just us, no other thing. As displayed in for example the sixth Harry Potter book, the Half-Blood Prince, one doesn’t need external boost of luck, the placebo effect will do just the same (though rather have a bottle of Felix Felicis on you if you’re going to duel to death). Further proof of that is that when you’re down, the world’s against you as well, and vice versa.

There are times when i think what it’d be like if i stayed at home. I’d be studying programming on second year, i’d probably be researching artificial intelligence, neural networks and cloud computing, work on getting an advanced language exam in german and an intermediate in spanish, and that’s kind of all of what i could think of. I absolutely have no idea. Sometimes i think that coming to Japan with this national scholarship was a mistake—but as for now, i’m happy. In april, a great thing happened to me.


A magolós

Most ért véget a közgazdaságtan témakörével foglalkozó remekbe szabott vizsgám, ami azt jelenti, hogy most, mikor a statisztikák szerint már nagyjából felére csökkent a látogatóim száma (amit kivételesen meg is tudok érteni), újra itt, és újra írok. Persze a vizsgák még nem értek véget – holnap beszédkészség lesz, de szerencsére ezen a héten már más nem. Végre túl vagyok a legtanulósabb vizsgákon, amik voltak a politika, a közgáz és a ma reggeli kanji vizsga, ami mellesleg megkockáztatom, hogy életem leggyengébb kanji tesztje lett. Remélem csak, hogy az októberivel átlagban még kijön 80% fölé, csak reménykedek. A keddi politika eredménye ugye már megvan, 90% lett a kicsike, és legalább ennyinek kéne lennie a mai közgáznak is, hogy a politika-közgáz közös átlag (egy tárgynak számítanak ugyanis a felvételiben) meglegyen 80% fölöttinek. Viszont még hátra van a két talán legnehezebb vizsga, a nyelvtan és a matek. Mindkettő nagyjából ugyanaz: iszonyatos mennyiségű képletet megtanulni és tudni jól használni. Most engedélyezek magamnak ugyan kábé egy óra szünetet, vizsga utáni lélegzetvétel címszó alatt, de utána nekiugrok, és vasárnap estig csak matek-nyelvtan-matek-nyelvtan… Nem lesz élvezetes, de ami muszáj az muszáj. Ráadás, hogy száraz lett a levegő, úgy most épp nagyon, úgyhogy odatettem egy lábos vizet elfőni, hogy legyen valami páratartalom a szobámban. Meg még fűt is a főzőlap. Hát ezek mennek erre mostanában. (Természetesen belátható időn belül épkézláb bejegyzések is érkeznek, it will be legen- wait for it! -dary!)


Ambiguity

All these human rights declarations, the countless treaties about human rights are all unnecessary. They are made because of the ambiguity of the phrase “free”. When is someone free? Who can be free? Check, all the declarations of rights limit these rights, to citizens of that given state (like too many constitutions), or more generally, to humans. It’s so interesting that humankind couldn’t yet resolve this problem. The declarations and treaties list all what humans are free to do or what they have right to, but this is not the right way. This way, the rights and freedoms are inverted: it would be more practical to suppose that everyone is free to do whatever he/she/it wants. And then come all the limitations. First limitation: as long as it doesn’t limit someone else’s rights or freedoms. And all the others of what you’re not allowed to do.

Are these the same? Are the human rights actually just the limitations of the rights of the community? For sure, since we’re a race that has to survive, the community has to be put higher than all else (meaning that if one can reproduce, they have to). And an “embodiment” of the community is the state, which would explain why there are so many freedoms from the state.

Are we trying to write our own laws of humanics (after Asimov’s laws of robotics), the same way, just since we’re not born bound by these laws but impose them on ourselves, nor are we good, we have to detail them to minimize the damage possible. What’s the answer? How to deal with the whole of our race, and later, with the whole of lifeforms?


Opeth

Tuesday, the seventeenth of november in year 2009, from evening seven o’clock Opeth played a fantastic concert in Shibuya O-East, Tokyo. They played for two great hours. I can’t list all the songs in the setlist, but they mostly played songs i knew, with a few from the older records i’m not so familiar with.

Not only the music was great, as expected from (in my opinion) one of the best active progressive bands, but between songs Åkerfeldt’s hilarious comments made everyone laugh too. (It turned out Opeth renamed themselves Swedish manboobs, i’ll have to re-tag my mp3 library.)


Notes

In my phone, once again, short (sometimes too short) notes of what to blog about once i have the time to write a decent post are piling up. And after a while not only the “too short” ones, but all the other lose their value as well. For example, i had about a dozen, all of one or two words, keywords only of course—but out of their context they either don’t make any sense or just not interesting at all anymore. I found only one that’s worth noting, saying “Ichimaru – Billiken”. At least i can recall why i wrote that note…

Anyone knows the anime Bleach? There is a certain character with a probably funny Kansai accent, called Gin Ichimaru. Google a picture of him, he has a really characteristic face. Which happens to highly resemble Billiken, the mascot of (among others) Osaka. It looks totally the same to me…


The Big Bang Theory

This article is about the sitcom. For the cosmological model, see Superstring theory.

Wikipedia

Beside How i met your mother, The Big Bang Theory is another series i’ve first (and until coming to japan, only) heard about from fellow hungarian bloggers and/or plurkies. Until about a month ago, i wasn’t watching series that much (kind of at all). But now that i don’t have time for going to club activities in daytime due to massive school duties, i guess this is the way i found subconsciously to relieve stress. And it works. I watched the second and half of the third season of How i met your mother in a month (as a comparison, the first one took about two years). And now i picked up TBBT as well. Worth it. I decided that in mealtimes, when i can’t do anything but stare out of my head and eat, i’m watching TBBT while in the evening chills after ten, HIMYM. TBBT is extreme, i’m already getting used to getting all those extreme nerdy jokes (at first a bit difficult to catch the science phrases), and i sometimes almost suffocate eating my rice because of laughter. The adventures of Leonard and Sheldon are just starting for me, but it won’t take long… (Oh, and i heard that in january the new Skins season is starting as well. Can’t wait!)