Month: June 2010

Three days

It all started on friday morning. I woke up a bit later than usual so i didn’t have time for breakfast, got to class just a bit late, as usual, had more tests in the PE class (grip strength, sit-ups, flexibility, jumping and shuttle running) with relatively good but still unsatisfactory results (meaning although i got a score equal to a C grade, it’s still loads better than most of the japanese). It was fun, i’m starting to consider PE a class with meaning, which is again funny considering it’s totally unrelated to economy.

Had lunch, a terribly boring class and a fun japanese lesson. I wonder if the はば of 幅 and of 阻む is related or just accident. Considering both mean something like range… But the teacher says they’re probably unrelated. (It baffles me how little japanese care about their language…)

Then i went to buy a D-string and a pick for my guitar, former because the one on the guitar snapped, latter because the one i’m using is too easy to slip from my fingers. Then i helped with cleaning the garden of the dorm. And the fun started here.


Morc

Először is, volt ma egy órám. Szombaton. Nem lenne ez különösebben gond, ha azt mondják, hogy elmaradt egyszer, be kell pótolni. Vagy valami hasonló. De se szó, se beszéd közlik emailben, hogy ott kell lenni. Meg a kurva anyátok. Ráadásul még ha valami új lett volna, de nem. Beraktak egy előadást az egyetemi könyvtárról szombatra, az egyetemi könyvtárról, amiről legalább egyszer ha nem kétszer volt eddig előadás/orientáció. És a manusz még komolyan is vette, hogy az az ötven ember a háromszázból síri csöndben hallgassa és jegyzeteljen. A kollektív tudás így is győzött. (Magyarul tizen csak sikerült összehoznunk a válaszokat az óra végi kérdéseire.) Gondoltam megkérdezem, hogy szolgál a kedves édesanyja egészsége, de nem hiszem, hogy értette volna.

A másik, hogy nem lehet normális marhahúst kapni. pörköltet akartam ma csinálni, de a Beishiában csak yakinikuhoz felvagdalt marha volt, a szomszéd hentesnél meg hétezer (!) (!!!) jent kérnek el egy olyan darab marhahúsért, ami a Hanamasában ötszáz jen lett volna. Azért néha tényleg hiányzik Tokió. Így nem éppen pörkölt lesz belőle, de ehető (remélem). Soknak mindenképp sok.

Ennyi a dühöngésből, a többi már jobb lesz.


Digimon X-Evolution

Digital Monster X-Evolution is probably the only Digimon movie totally unrelated to any of the anime series. It has some connection to the Digimon Chronicle manga, with the x-antibody and Dorumon, but it’s a wild spinoff even from that storyline.

The main hero of the movie is that Dorumon, a purple furry dragon-like digimon. Quite cute and really desperate to protect a Tokomon entrusted to him by WarGreymon-X. The backstory goes like this: the digital world grew too big for the host computer Yggdrasil to handle, so it decided to cut it back, by deleting most of it using the X Program and saving only a few selected digimon to the new world. But there is a mysterious x-antibody that a few digimon (including Dorumon) have, which makes them immune to the X Program. Also, they look badass and are stronger than usual. But because apparently there are still too many digimon left, the Royal Knights (a few of the ones seen in Savers) are sent to dispatch of the x digimon. Who of course don’t want to be dispatched of…

The movie is done entirely in CG, which is unseen in any other digimon anime before or after X-Evolution. It looks great. The only thing not in X-Evolution that’s in all other digimon anime is humans. This exception in the digital world’s code is caught by digimon themselves. And although it wasn’t my first time seeing the movie (i would’ve sworn i wrote about it here in the blog, but either not or it’s been lost), i still shivered at Alphamon’s summoning of the Ultimate War Blade King Dragon Sword (究極戦刃王竜剣) (i wonder what he’s drawing in the air—according to japanese sources it’s a “magic circle”).

Great one. Watch it!


Aludni

Ugyan minek. Viccelek természetesen, ma egész hamar ágyba kerülök, holnap is lesz lehetőségem kellemeseket aludni fergetegesen izgalmas óráimon, délutánra meg nincs más, csak tanulni a gitár részt a Jackson 5 számhoz – elég gyorsan kell elég nehéz ritmust játszani, de menni fog. Még ha egész hétvégén mást se fogok csinálni.

Ma elkezdtem a Stargate SG-1-et nézni, eddig nagyon tetszik, aztán majd ha eleget láttam belőle, írok is róla véleményt. Tíz évadnyi, úgyhogy ez elég tág időhatárokat szab. Főleg, hogy most a Savers ihletésére elkezdtem letölteni a negyedik Digimon évadot is (Frontier), amit eddig nem láttam, csak néhány részt németül, meg a filmeket. Őszintén remélem, hogy nem angol szinkronos lesz, bár ahogy nézem a Digimonos felhozatalt, azzal is beérem. Ahhoz képest, hogy “mindenki ismeri” kaliberű dologról van szó, alig van néhány feltöltő a torrenteknél, úgyhogy mindenhol ott kell maradnom visszaosztani.

Lényeg a lényeg, mostantól a marketing-kockázat-könyvelés trión kívül tanulni semmire nem kell majd, dolgozni is csak a japánnal. Előbbiekre viszont (marketingre és kockázattanra) el kell olvasni egy-egy könyvet és tanulni se árt (könyvelés). Sajnos arra (még mindig) képtelen vagyok, hogy a vizsgák fenyegetése nélkül egyáltalán nekiálljak tanulni.


Digimon Savers

I finished the fifth Digimon season, titled Savers in japanese (デジモンセイバーズ) and dubbed as Data Squad (always read it as Data Squid at first). I still remember when i first started watching it ages ago (in 2006, when it was airing), how i loved the design of virus Garurumon, but the most how happy i was that my beloved Digimon series are coming back for a new one after years of silence and news of cancelling. I was still doing Digimon Backup then…

Anyway, the series’ quite good. 48 episodes, with only a few feeling unnecessary. The graphics and the music are great as expected. Also, the story is totally Digimon. I haven’t seen more than three episodes (and all movies) of the fourth season, but i couldn’t really feel attached to it. Kids turning into Digimon themselves? Albeit that appears in Savers for a minor role too… I favor the good oldschool way from seasons 1-3, with the good sense that now everyone will achieve champion level, then ultimate, finally mega, then maybe some more boost to eliminate a godlike entity. Of course the main hero is a stupid but brave-hearted fight-loving guy, and his partner is a walking dragon type too (Agumon’s comeback), and once over the series, due to hate or uncontrolled emotions, the digimon goes berserk… It was the same in the first three seasons, and it’s no different now.

Beside a few illogical points, Digimon Savers is a great season of Digimon. I can’t wait to see the new season to come out this summer. I hope they won’t mess up.


Hustle

Yesterday i finished the first season of Hustle. It’s a british series about a group of con artists and their dirty adventures. I’m really thankful to Rado for introducing me to this series, it’s great. Even though the music of the opening credits is just as catchy and creepy as the opening of the X-Files (whenever that was on tv when i was a kid, it chased me out of the room).

The group of five specialize in long cons, tricking people and getting hundreds of grands (thousand pounds). There’s also focus on the personal side, how the con artists interact with each other and how they deal with their dilemmas.

Great series. The sixth season just aired this winter, but i’m afraid i’ll catch up quite quickly. The only thing that can hold me back is that each episode is one hour in length, and it’s not easy for me to sit down and watch something for one hour. That’s why there’s still soo many movies i want to watch…


A meg minden rész

Tegnap délután próba előtt tíz perccel rámcsörgött egy haver, hogy beugrana hozzánk csak úgy meglepetésből, bár nekem már nem meglepetés, szori. Végül ide is ért, kiderült, hogy itt hagyja az ösztöndíjat és meg Ausztráliába egyetemre. Ebben az a vicces, hogy igen közeli viszonyban van azzal a csajjal az ösztöndíjunkról aki ugyanide jött egyetemre. Mentünk kajálni, aztán le a tópartra, a helyeket én mondtam, mert egyikőjük döntésképtelenebb, mint a másik. Tudok ott egy jó helyet, ahol nagyon szeretek tanulni. Közel is van, tóparton is van, csöndes is, nappal napfényes, éjjel sötét, nagyjából tökéletes. Hagytam nekik egy kis magányt, összehoztam egy gáz tóparti haikut, de mire visszaértem már kézenfogva üldögéltek (eddig szigorúan testvérként hivatkoztak egymásra…), úgyhogy inkább hazajöttem és eldőltem aludni. Én még a csajt nem láttam úgy ragyogni, ahogy ma…

A lényeg, hogy más ilyen boldogságának jó örülni, de már a magaménak örülnék inkább. Már nem nyugszok, a tűzijáték-szezonra kell egy társ.


Amúgy semmi

Hétfőn fölkeltem reggel, betoltam a zabkása reggelimet és mentem kondiba. Aztán futni. Ez utóbbiba majd’ belehaltam. Nem a futás része volt a nehéz, legalábbis nem ott és úgy fájt ahogy számítottam. Mintha arra a félórára folyamatos görcsbe állt volna minden hasizmom. Meg is lepődtem, hogy se utána, se ma nem volt semmi izomlázam vagy hasonló. Úgyhogy holnap megyek megint kondiba, mert az kell.

Megvolt tegnap az első próba is. A Play that funky music megy jól, lassan a dalszöveget is megtanulom, az I want you back még nehéz. A gitárral szerencsére csak ritmust kell játszanom, előny, de csak azt se egyszerű eltalálni. Holnap délutáni program gyakorolni. Ma nem volt rá keretem, hatkor amikor hazaértem nem volt lelkesedésem nekiállni, inkább megnéztem a második Evangelion filmet, és ennyivel nagyjából le is van tudva a mai nap. Ja, még befejeztem a Hustle első évadát is.


Rebuild of Evangelion 2.0 You Can (Not) Advance

Today finally i watched the second Rebuild of Evangelion movie, You Can (Not) Advance (ヱヴァンゲリヲン新劇場版: 破). I am surprised: the movie is good. What good, great. When i wrote about 1.0, i said the graphics were better and the atmosphere was less unbearably depressive. You Can (Not) Advance is different. The graphics are simply fantastic, and the style and storytelling of the movie is enjoyable even though it still has the key element psychology stuff in it.

I still am unable to understand how the characters lack any real display of anger–i for one would pretty much be raging in those situations. Something how Shinji acts after the mishap with Unit 3. Which reminds me, the storyline differs from the original anime in a couple of points, although i don’t know how the manga story goes. I really like it how people act not as depression embodied but more like people–even if depressed people.

Beside the storyline changes and the great graphics, there is also a new character (or that counts as storyline?) and the music is fantastic too. Also, for some reason, Asuka’s family name Souryu (惣流) is changed to Shikinami (式波).

I pretty much loved this movie. Am looking forward to the 3.0…