Tegnap este gondoltam, ledőlök tíz percre energiát gyűjteni. A következő emlékem, hogy reggel nyolckor csönget a villanyszámlás asszony. Ugyan nem keltem föl, de kivételesen nem is haragudtam érte. Aztán ismét, mert azért a reggel nyolc most egy kicsit korai kelés, visszazuhantam még egy másfél órára – a mobilom ébresztője fél tízre volt állítva. Következő emlék, hogy délben fölkelek. Nem jó ez így… Bár szerintem rekordot döntöttem, hogy délután fél háromkor reggeliztem…

Délután aztán megjött a Xros Wars első kislemeze, be is rippeltem, a szövegeket begépeltem és átírtam (a fordításra nem volt energiám), a fenti linken megtaláljátok.

Plusz a nap eseménye, hogy teljesen váratlanul új tűzhelyet kapott mindenki a koliban. Meg voltam lepve, hogy csak így, se szó se beszéd közlik, hogy akkor csere van, de a többiek mondták, hogy volt valami értesítés. Nyilván kidobtam a három hétnyi reklámmal együtt, amikor hazaértem Kínából. Ezzel annyi a gond, hogy indukciós a kicsi, vagyis az eddig használt serpenyőim és (legnagyobb gond) a kávéfőzőm se működnek vele.

Egyszerűen nem tudok annyi erőt összeszedni, hogy ténylegesen nekiálljak mindannak, ami még vár rám a nyári szünetben. Ami, legrosszabb esetben is, rengeteg kódolás, még több blogolás, és kitakarítani a szobámat.

Fordított sorrendben, mert a takarításra fix, hogy elmegy majd legalább egy egész napom, ahogy a szobám kinéz. És persze a maradék okinawai és kínai bejegyzések is hátra vannak még (még egy nap). Meg amiket utazás előtt-után-közben néztem-láttam-hallgattam. Ebből is van nem kevés…

Valahogy nem érzem biztosnak, hogy időben be tudom fejezni. Időben, értsd: tanévkezdésig. Ha jól emlékszem, ez jövő péntekre esik (szörnyű logikusan), de eddig még föl se lehet venni az órákat.

Holnap meg Metallica koncert, hogy olcsón utazzak, korai indulással. Még nem döntöttem el, hogy koncert után egyből felpattanok egy shinkansenre és azzal jövök haza (drágán) vagy kényelmesen végigbulizom az éjszakát, másnap veszek sajtot (fogytán van) és ismét zötyögök hat órát a vonaton.

Ezzel csak annyi a gond, hogy tartok tőle, hogy hétfőn valamikor már csomagom érkezik…

Ismét eltűnök. Ezúttal nem Okinawa, se nem Kína, “csak” Nagano. A zeneklubbal megyünk, és. Ha otthon lennék, akkor azt mondanám, hogy az egész prefektúrát lebontjuk a rock’n’roll jegyében, de itt nem tudom mint fog alakulni. Ami biztos, hogy izgalmasan. Zene lesz, szesz (félreolvasni is lehet, bár arra vajmi kevés az esély) lesz, hangulat lesz.

Úti olvasnivalónak (arra a valószínű esetre, ha körülöttem mindenki elaludna) viszek egy könyvet, amit Nietzsche írt és Ecce homo a címe. A Finnegans Wake is szóba jöhetne persze, de azt csak teljes erőbedobással lehet olvasni, arra pedig most nem lesz mód. Nietzsche azért könnyedebb.

Mondhatnám azt is, hogy rosszkor jön a blognak ez a “táborozás”, mivel most már épp kezdtem megszokni újra a saját kódomat, ha egy óra múlva nem lenne indulás, valószínűleg holnap már bőszen kódolnék egész nap. Így viszont ki tudja, milyen hangulatom lesz, amikor újra lesz érkezésem leülni phpt pötyögni… Talán a sulikezdés majd kihozza belőlem a kockát, mint anno az áprilisi netszünetben.

Majd kiderül. Persze az is lehet, hogy visszaesek a tokiói életvitelbe és minden szabadidőmben menni fog a DotA, vagy csak az augusztusiba, akkor meg a StarCraft 2. Mint mondtam, majd kiderül. Most pakolok, és.