Megértem a Shiki vámpírjait, megértem Gluttony-t (FMA) és megértem a shonen-mangák folyton éhes tipikus főszereplőit. Meg a Samurai Champloo szereplőgárdáját.

Valaki megmagyarázhatná, hogy ha olyan degeszre eszem magam, hogy fél órán át ha akarnék se tudnék lehajolni, úgy tele van a hasam, akkor hogy lehetek egy óra múlva olyan éhes, mintha egy falatot se ettem volna? Hogy?

Már nem mintha sok kéne hozzá, hogy beteljen a gyomrom, két szendvicsből vagy akár két narancsból is jól tudok lakni, de egy nap ha a gyomrom szerint ennék, legalább hatszor-hétszer kajálnék. Akkor meg, attól tartok, hiába mondhatom büszkén, hogy vagy egy közös pontom Stockinggal (éspedig hogy akármennyit eszek, nem tudok egy-két kilónál többet hízni-fogyni), annyit nem bírnék kigömbölyödés nélkül.

Ennek eredményeképpen szinte folyamatosan éhes vagyok. De sebaj. Gáznak tartom morogni egy pókos képre, de még gázabb lenne, ha az éhségemet nem tudnám megfékezni. Nem vagyok én Kirishiki.