A korán kelésből végül nem lett semmi (mily meglepő), de még így is korábban keltem, mint az szokásos, és volt időm nekiindulni és mindent békésen elintézni. (Sőt, még borotválkozni is, ami így másfél hét után igen tekintélyes hadművelet.)

Először mentem a suliba, hogy megszerezzem a szerződést az egyetemtől, ha már kész van (mint kezesnek nekik is kellett valamit szórakozni vele). Azt mondták, hogy ha végeznek vele, majd értesítenek, de már pénteken költöznék, úgyhogy gondoltam megkérdezem, hogy hát mégis. Természetesen kész volt, és amilyen természetességgel odaadta a nő, abból azt szűrtem le, hogy már múlt héten is kész volt.

Következő utam a városházára vezetett, mert anno még februárban kaptam egy levelet hogy herpderp valami a társadalombiztosítással derpherp hatezer-hétszáz jen. Nem is olvastam végig figyelmesebben, mert nem lett volna pénzem kifizetni. Aztán ma kiderült, hogy nem fizetnem kell, hanem ők fizetnének vissza, mert úgy tűnik, hogy egy időszakot duplán fizettem – csak épp valamiért nem tudták átutalni a számlámra (furcsamód a levonás az működött), azért küldtek levelet.

Következő célpont az ootsui bevándorlási iroda volt, ahol sok papírt kellett kitöltenem (és már egyszer habokra odamentem, csak akkor nem volt nálam az egyetemi eredményeim igazolása) és két okmánybélyeget is (egy négyezres a vízum hosszabbításáért és egy hatezres a többszöri újrabelépési engedélyért). Gond nélkül megvan, már csak annyi a gond, hogy jövő márciusban lejár az útlevelem, úgyhogy majd karácsonykor ha megyek haza, azzal is szórakozni kell.

Újra Hikonében, cél az egyetem ugyan (a szerződést véglegesíteni), de út közben már akkor befizettem a villanyszámlámat is. A lakás szerződése is megvan, leperkáltam az igen tekintélyes első összeget (szerencsére jól számoltam, hogy megérkezett az ösztöndíjam), 26-án átvehetem a kulcsot és költözhetek is be.

Aztán amikor mentem bevásárolni, beugrottam a helyi lakberendezési áruházba, hogy nézzek magamnak ágyat meg egyéb bútorokat, és meglepve tapasztaltam, hogy pofátlanul olcsóak a bútorok (ágy négyezer jen, asztal háromezer, könyvespolc kétezer), úgyhogy az egyetlen még felméretlen kiadásom a hűtő lesz. Nem megyek csődbe!