Tag: burocracy

Küldetés teljesítve

A korán kelésből végül nem lett semmi (mily meglepő), de még így is korábban keltem, mint az szokásos, és volt időm nekiindulni és mindent békésen elintézni. (Sőt, még borotválkozni is, ami így másfél hét után igen tekintélyes hadművelet.)

Először mentem a suliba, hogy megszerezzem a szerződést az egyetemtől, ha már kész van (mint kezesnek nekik is kellett valamit szórakozni vele). Azt mondták, hogy ha végeznek vele, majd értesítenek, de már pénteken költöznék, úgyhogy gondoltam megkérdezem, hogy hát mégis. Természetesen kész volt, és amilyen természetességgel odaadta a nő, abból azt szűrtem le, hogy már múlt héten is kész volt.

Következő utam a városházára vezetett, mert anno még februárban kaptam egy levelet hogy herpderp valami a társadalombiztosítással derpherp hatezer-hétszáz jen. Nem is olvastam végig figyelmesebben, mert nem lett volna pénzem kifizetni. Aztán ma kiderült, hogy nem fizetnem kell, hanem ők fizetnének vissza, mert úgy tűnik, hogy egy időszakot duplán fizettem – csak épp valamiért nem tudták átutalni a számlámra (furcsamód a levonás az működött), azért küldtek levelet.


Just not today

I wanted to get plenty done today: get back the price of the cancelled Iron Maiden show, complete my visa renewal process, do something about the social insurance whatever thing, because they’re sending me letters that i didn’t pay one i did pay, and if possible get the contract (way to go QB) for my apartment, after all i’m supposed to move this weekend.

It all started out nice, i went to the kombini where i bought the ticket, got back the cash smooth and swift. Then i headed for the city hall for the insurance thing.

But.

The only thing i forgot was that today is the day of the vernal equinox. And that is a national holiday, so no city hall, no immigration office, and i didn’t even bother to check whether the office people are in the university.


Meglepetés

Ma azzal indítottam (már miután betoltam a reggelimet, ami csokis gabonapehely volt (meg persze kávé), és véletlenül dupla adagot ettem belőle, mert súlyra azt mondtam volna, hogy egy, de aztán mégse), hogy elmentem az egyetemre, és egyrészt szereztem formanyomtatványt a munkaengedélyhez, másrészt meg beadtam az űrlapot, amiért cserébe majd kapok valami papírt az egyetemtől, ami majd kelleni fog, amikor meg kell majd hosszabbítani a vízumomat.

Eztán elindultam hosszú utamra Ootsu felé, ami a prefektúra székhelye, és a vízumügyeket csak ott lehet intézni. Út közben hol esett a hó, hol meg hét ággal sütött a nap. Ootsuban sikeresen elcaplattam a rossz hivatalba, amikor ami nekem kellett, nagyjából fél percre volt az állomástól. A vonaton meg a menedzsment könyvet olvastam, hiszen jövő héten már vizsgák.

A hivatalban annyi volt az ügyintézés, hogy odaadtam a papírt, az útlevelemet, a gaijin-igazolványomat és a diákomat, aztán öt perc múlva már adták is vissza, az útlevelemben meg ott virított az új plecsni. Mindezt úgy, hogy mindenfelé rémisztgettek, hogy több, mint egy hétbe telik az ügyintézés…

Aztán amikor hazaértem, a postaládámban várt a póló, amit J-Listről rendeltem, pont jó méret, úgyhogy most virulok. Már csak valami kaját kéne csinálni, mert éhes vagyok.


Visa

I’ve just arrived home half an hour ago. Fine. In the morning, i left for the 6:40 bus, which arrived at the capital at about half past eight. We got to the embassy soon before nine. The fun part was that there was about one and a half hour delay of some curious reason, so we got in only a few minutes before noon. Then we still had to wait a couple of minutes, until a nice administrator lady fetched all the required papers, and told me to wait until i’d be called to a talk. Well, that talk was something like this:

Administrator: Please put both index fingers on the screen.

After i did so

Ad.: Thank you.

Me: That’s all?

Ad.: Yes. Good bye, have a nice day.

Me: Good bye.

After that, we could leave. Luckily we caught the 13:15 bus back home, so i could have lunch at 3 pm. After that i went to the library with a friend, wrote down some japanese excercises, then had a very big talk. I arrived home starving and half asleep. Since then i’ve eaten and also solved my starvation’s problem with two huge sandwiches. Sleepyness is still present, even though i’ve slept both to and back on the bus. Not that serious though.


Troublesome

Tomorrow i’d have my exam in first aid for my driving licence, but instead, i’ll have to go to the capital to the american embassy to get my visa for my autumn visit (exchange program) to Chicago. Thus i’ll have to delay my exam, find another date somewhere else in the county, and somehow manage to pass. Doesn’t matter. Much.

By the way, the thing i’ve been thinking about is that why does hungarian people need a visa to go to the USA? It’s been really long since there were so many emmigrants, back in the first decades of the communist era… Strange, especially because US citizens can visit Hungary without visa. Thanks a lot! Is that your equal policy or whatever? Eat it.