Month: February 2012

Starbucks Brazil

I was a bit surprised the other day when i went to the local Starbucks and saw that they have a new special coffee out-it’s been i-don’t-even-know-how-long since they last had one. The Brazil roast or blend or whatever you want to call it is supposedly a mild blend, so i didn’t really have high expectations for it.

I prefer dark, full bodied roasts. Brazil is definitely not one of those, but it smells sweet, almost like honey, and freshly brewed it doesn’t even feel all too mild. Of course it’s not a stinging harsh thing like the French roast, but there’s a however quickly fading touch that i consider the real face of every coffee, that moment when you can feel its aroma all at once.


トレ物語

トレセンに入るとき挨拶ぐらいしろよ。大したもんじゃないよ。もぐもぐとこんばんはぐらい。それもできないほど恥ずかしいなら会釈だけでいい。

でも何も挨拶せずに入って後で隣に運動するとき気まずくない?喋ったりする必要ない。俺も耳に響いてるメタルで充分だし、話をしに行ってるわけでもない。そして終わって出るときおっすぐらい言え。


Opeth

The other day i went to Osaka for the second Opeth gig since i’m in Japan (the first was back in 2009), and it was awesome. Although back when the Heritage album came out, i wasn’t exactly happy with it, since then it grew on me, and i didn’t mind all that much that many of the songs at the show were from that album.

It was nice to have more quiet songs, songs when the people around me didn’t want to mosh (i don’t think Opeth is the kind of music you’re supposed to mosh to), but when i heard the first sounds of Face of Melinda, Heir Apparent or the Grand Conjuration, my heart skipped a beat. Ghost Reveries is still my favorite Opeth album, so i was very happy that they played at least one song off it.


A sportember

Még valamikor rég feledésbe merült gyerekkoromban esett meg, hogy jóatyám megunta, hogy a sport nekem azt jelenti, hogy Lara Croft ugrál helyettem a tévéképernyőn, és beprotezsált a helyi kölyökfocicsapatba.

Persze utáltam, mint valamit amit nagyon lehet utálni, jó se voltam benne, de azért a remek teljesítményem örömére rámragadt a sportember becenév.


Félút

A mai nappal megvolt erre a hétre az utolsó vizsgám – ez azért csak öt volt három napba zsúfolva. Jövő hétre még így is marad hat, ráadásul szinte mindre nagyon keményen tanulni is kell majd.

Jövő héten kerül majd színre a nemzetközi gazdálkodás egy, ami ugyan nem tűnik vészesen nehéznek, de azért a holnapi napom valószínűleg rá fog menni. Kedden lesz a két “könnyebbik” tárgy, a mittoménmilyen-menedzsment meg a nemzetközi pénzügy, amikre a hétfő estét tervezem majd rászánni. Szerdán aztán beüt a krach reggelről a könyveléssel majd este a mikro kettővel, csütörtökre így marad a makro egy.

Nem szoktam általában betáblázni, hogy mikor tanulok mire, de tekintve, hogy a jövő heti hatból négyre valószínűleg egész napokat rá kell majd szánnom és a másik kettőre is elmegy majd egy délutánom, most kelleni fog.